2009. január 20.

Derült égből tetőfedő (már vártam)

Lydia, a kávézó managere telefonált az előbb. (Reggel hagytam neki levélkét, hogy please, nézze már meg, hol dekkol a november vége óta várt csekkem. Az, és a december végi.)

Szóval telefonált, megírta a csekkeket, az egyiket ugyan bemondás alapján, mert M. már továbbküldte (kifizetés nélkül) a december végi elszámolásomat a könyvelőjének. Aztán lediktálta, hogy ezután kedden-pénteken miket vigyek. (Önuralmam, ha csekélyke is, de volt, nem nyivogtam közben, hogy "Csak ennyi?!").

Az eddigi 9-10 torta és "tart" helyett heti 4 kell. Cukormázas, dekorált aprósütiből az eddigi heti 80 helyett 25 kell. Mézeskalács emberkékből a 24 helyett 20 kell, a gyömbéres sütikből egy sem, mert a másik kávézónak többet már nem kell sütnöm, s azokat ők árulták.

Le sem merem írni, hogy ebből milyen csekélyke bevételem lesz. Eddig sem volt sok, de ez már kevés. Még megérem, hogy a piacon többet fogok keresni egy szombaton, mint a kávézóban egy hét alatt.

Well, well. Ha ez így megy tovább, körmeit reszelgető, eltartott háziasszony leszek. Vagy már vagyok?

*
**

Vasalás közben megnéztem, hogyan habog Obama a beavatáskor, volt szívet melengető, lelkesítő beszéd és ének, remélem, ez a beszéd majd akkor is érezteti hatását, amikor az emberek holnap dolgozni mennek.

Nincsenek megjegyzések: