2009. január 1.

Eh...

Na... (sóhaj)... szóval, évkezdés. Ma már kismunkanap volt, csináltam sütiket, holnap aztán már teljes lendületben lehet készülni a piacra. Elvállaltam a mindenkori kávé ügyeletet (sütikészítéssel együtt), erről majd később, az első tapasztalatok birtokában emlékeznék meg hosszabban.

Mondjuk úgy, hogy az évvége nem volt valami fényes. A híreivel. Ha a recesszió nem is sújtott (még?) bennünket, jött más. A V. által felbérelt, a Gyárban ajánlott adószakértő (ír), végignyálazta a papírjainkat (beleértve azokat is, amelyeket a magyar könyvelő - akit a Kaporszakállú remélhetőleg nem bottal ver - visszaküldött még az ünepek előtt. Eszem a szívét, még karácsonyi üdvözletet is kaptunk mellé, rózsaszín papírkán. Ahhhh.) Áttanulmányozta a kupacot, különös tekintettel a részvényekre (amiből, emlékeztetőül, lett Böhöm), osztott, szorzott, szemöldököt húzogatott, majd meglátogatta V.-t a Gyárban, s közölte vele a rideg tényeket. (V. szerint úgy néz ki, és úgy is beszél, mint egy kisméretű kidobóember, de érti a dolgát.) Jelentős adóhátralékunk van, mely egyes-egyedül saját ostobaságunknak köszönhető. Így most annyival lógunk az ír adóhivatalnak, mint amibe egy bő 3 hetes, nagykanalas új-zélandi utazás kerülne - repjeggyel, szállással, tokkal-vonóval együtt. Sok. Ki kell fizetni. A jó hír, hogy ugyan bele nem rokkanunk, de elkel egy alapos nadrágszíjhúzás, nincs spanyol sonka egy ideig. A zember - John - még elvállalta az én adóbevallásomat is, mivel házaspárként adózunk, célszerű, ha olyan ember csinálja azt is, aki ismeri az uram adózásának részleteit. Így Thelmától megválok, és majd az új ember szájíze szerint végzem a papírmunkát.

De azért van jó hír is: V. megint lehet marsal a rally-n, februárban. Emailes értesítést nem küldtek az érdeklődésére, hanem csak a semmiből váratlanul jött egy sms, hogy január 6.-án a Seven Oaks hotelben este 8-kor míting. De melyik városban, könyörgöm? Kis nyomozás után (Gugli a barátod), kiderült, hogy megint Carlow-ban lesz az összeröffenés. Majd nem alszunk ott.

Szóval idén nincs Bilbao (nagyon sajnálom, Bogi!), lesz helyette fogász - manapság már az is luxus :-( -, és lesz rally, de nem lesznek háztól távol töltött hosszú hétvégék, és egyéb nyalánkságok. Megpróbálok több termékkel kirukkolni, kérdés, a recesszió által meglegyintett tömeg vevő lesz-e a sütikre. Mire eljön a hosszú szabadság ideje, már megint egyenesben leszünk, kopp-kopp.

Amúgy halkan szilvesztereztünk csak, lementünk a partra, éjfélkor, vadidegen oroszoknak kívántuk boldog új évet a promenádon - oroszul, mer' nyoma van ám a 8 év orosztanulásnak! -, megbámultuk egy lelkes társaság igen szép tűzijátékát (az Esplanade hotel mögül eregették a rakétákat), ettünk virslit mustárral, lencselevest, sonkát rozskenyérrel, és megállapítottuk, hogy már nincs értelme magyar kabarét hallgatni, mert úgysem tudjuk, ki kicsoda. Majd szomorkás filmet néztünk hajnali 3-ig.

3 megjegyzés:

Erika Antal írta...

Sztem az utolsó, amiről az emberek lemondanak, a hasuk jóléte. Úgyhogy szerintem lesz kelete a sütiknek.

kisrumpf írta...

Úgy legyen!

Szilvi írta...

Boldog Újévet Nektek!
Recesszió ide-vagy oda, a sütik biztosan fogyni fognak! :)
Szép az új blog.

Olgi, Szilvi BP.