Két adag sütés között...

... hogy megtörjem a monoton "kikeverem, formába teszem, megsütöm" ritmust, ami ma, péntek lévén, kitölti a napom, írogatok kicsit. A változatosság kedvéért csak egy cinke üldögél az illatos muskátlin, s gyanúm, hogy nem azért olyan kis kerek, mert felborzolta a tollait, és sziesztázik, hanem mert olyan rettenetesen kövér - tessék, máris átült az etetőre!

Megszántam egy "Impatiens"-nek nevezett növényt a Tesco-ban, hazahoztam - majdnem úgy dobták utánam -, átültettem, meglocsoltam, és most majd kicsattan az egészségtől. A virágok, a levelek megteltek vízzel, szép piros foltként ragyog a falon, az eper és az azért-sem-hozok-virágot nevű fukszia között. (Mert háromból kettő fukszianövény idén virágzott rendesen, ez az egy nem hajlandó. Majd beszélek a fejével. Vagy kap tápot.)

Így néz ki az Impatiens, magyar nevét, ha tudja valaki, írja meg, legyen szíves.

***

Nem vagyok ám egy dög, csak kicsit. Ma megláttam az újságosnál a Food and Wine új számát, címlapon nagy betűk hirdették az éves versenyről szóló cikket. Nosza, hazajöve egyből azt néztem. S kacarásztam magamban, én dög. A kávézó helyezéséhez - Innovation, 2008, amit főleg a környezetkímélő működésért kaptak - az illusztrációt az általam tavaly Karácsonyra készített kis mézeskalács ház nyújtotta, homlokzatán a kávézó logójával. Nem az udvarukról látható kép - ami mostanság nagyon hangulatosan néz ki, hála az új kertésznek -, nem a kávézó belsejéről készült fotó, hanem az én kiskezem munkájával illusztrálták a díjnyertes helyezést! Ha!

Igen, bevallom, még mindig érdekel, hogy mi folyik ott, annak ellenére, hogy nem dolgozom ott, csak beszállítok. Megnézem, mit írnak a Menupages legújabb kritikáiban a kávézóról. Bosszant, ha nincsenek jó véleményel a hely tisztaságát illetően. Kiváncsi vagyok, sőt, kiskiváncsi. Lében kanál. Nem szép szokás, de... Ugyanez volt a Londisnál is, visszajártam, bementem körbepislantani, hogy s mint vannak, kivel mi történt, mik a változások. Most reggelenként sajnos, csak Darren-nel találkozom, vele pedig elég nehéz teljes mondatokat váltani, mert szegény, még átöltözés előtt kikeveri a kenyereket, s nincs ideje csevegni, tele munkával a feje. Úgyhogy csak köszönésre, hogy vagy-hogy vagyok-ra szorítkozunk. Ja és arra, hogy de szép időnk van.

A helyettesítéssel kapcsolatban, mielőtt bárki szívtelenséggel vádol, hogy cserbenhagytam volt munkatársaimat, el kell árulnom, hogy Darren már akkor bejelentette, mikor akar nyaralni, amikor elszegődött a kávézóba (a repjegyeket jó előre megvette, már májusban mesélte, hová mennek nyaralni). Sőt, ex-kollégáim azt is megmondták volt főnökömnek, hogy én már nem akarok helyettesítést vállalni. Mégis, felhívatott velük. Mégis, itt a kapkodás Darren távozása előtti napokban, hogy jaj, ki helyettesítse. Nem mondom, ha valamelyikük betegség miatt dőlt volna ki, vagy rájuk zúdulna egy kiugróan nagy megrendelés, mennék, de így, hogy hónapokkal előtte tudta, és nem gondolt rá, mert szétszórt és figyelmetlen - hát én fogom emiatt rosszul érezni magam. (Pedig érzem.) Ezt fontosnak tartottam megjegyezni.

Valamint, ha annyira meg vannak szorulva, akár volt főnököm is beállhatna sütni, hiszen "she can bake, too", írták róla egyszer.

Bocsánat, de ez nagyon kikívánkozott.

***
Upsz, csengetett a citromkrém. Megyek, kiveszem őket hűlni, s berakom sülni a rozskenyereket.

A sütésben mai segítőim: Garbarek, Republic együttes, és a Dire Straits. Csak úgy dőlnek a kezem alól a sütik! Öröm dolgozni, ilyen illusztris társaságban :-)