"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Igen, köszönöm kérdésed, megvagyok. Megvagyok, megvagyunk ebben a reggel hideg, délben langyos időjárásban, amely az időnként ránk törő vad szeleivel, s hosszú órákon át tartó erős esőivel sem tudja eltüntetni az összes színes levelet a fákról. A levelek felgyűlnek a járda szélén, megülnek a cserepeim között, elfedik a madarak vizét, eltömik a telep csatornáit... Aztán a legváratlanabb időpontokban felragyog a nap, s felragyogtatja a színeket, s a legszürkébb átlag-fasorból is csodálatos látvány lesz. A minap esőben autóztam haza szállítás után, amikor a tenger feletti felhőtömeg résein át kisütött a nap, s a kocsikkal teli M50-es szélén végig, mint egy arannyal átszőtt brokátcsík, felfénylettek a fák. Nagyon-nagyon szép látvány volt. Szóval megvagyok, csak munka van/volt. S úgy tűnik, sűrű lesz az elkövetkező másfél hónap Karácsonyig. Október remek hónap volt bevételileg, november is jónak ígérkezik, most szombaton pl. mindent eladtam. Még a "biscuits-in-a-jar" nevű...

Ami különösen megható és megnyerő, hogy ír trikolórral díszített koszorút raktak a sírokat szegélyező kőre. Nem pipacsosat, aminek láttán sok ír összevonná a szemöldökét, nem lóherés/pipacsosat, ami amolyan félmegoldás a kritikusok elcsendesítésére - nem mintha csendesednének tőle -, hanem ilyen egyszerűségében is megkapó, valószínűleg házilag készült koszorút. S az csak véletlenül esett úgy, hogy éppen az általam látogatott sírkő elé rakták le.

Az a hétvége ez, amikor emésztgetjük az adózás és az adó-előbefizetés okozta "örömöket". Még szerencse, hogy az időjárás szép langyos, napos, a telepi és a közeli fasorok nagyon szép színben díszlenek, főleg, amikor rájuk süt a nap, s ez feledteti ezeket. Valamint itt van az öt kismacska, amiket boldog-boldogtalan etet. Amikor ciccegésre megindulnak az ember felé, kajában reménykedve, az valami nagyon bájos látvány. Sajnos, akad gyerek (egy kislány!), aki megdobálta őket, s most megint fél a bátor kis fekete kandúr, aki eddig engedte magát simogatni. Öt kis szaros, a telep szélén lévő bokrosban alszanak, s ahogy nézem a megszaporodott számú műanyag edénykét a kerítés tövében, több hódolójuk is van. Pénteken késő este izgatottan ültünk a tévé előtt, ahová V. a laptopon át kivetítette a Youtube-on lévő élő közvetítést Arizona-ból. Zita barátnőnk diplomaátadása folyt a Grand Canyon University-ről. Két kemény év van mögötte, amíg lerakta a Masterst nővéri tanulmányokból. Csa...

Anyám ennyi éve halott. Apu a múltkor küldött egy fotót, amit egy erdész ismerősei által látogatott gombahatározó csoportba rakott be. Valami kiszálláson voltak anyámmal, s Anyu az erdei pisilés közben talált egy férfikalap nagyságú gyilkos galócát. Mint egy virágcsokrot, úgy tartja a kezében, hatalmas példány. 1987 volt, Budafa mellett jártak, Zalában. Akkor én már kijártam a gimnáziumot, dolgoztam az egyetemen, mint műszaki rajzoló. Fiatalnak tűnnek, apám már azért ősz, anyámon oversize pulóver, fehér, fekete-piros mintákkal. Biztos tőle örököltem az ilyen mindent eltakaró, túlméretezett pulcsik iránti rajongásomat.