2009. november 8.

Remembrance Sunday, 2009

A hétvégén nagyon sok első világháborús témájú film-dok.film volt a tévében. Elvégre az angolszász országokban Remembrance Sunday van, s szerdán, november 11-én ünepeljük az I. világháború befejeztének évfordulóját. Tegnap az urammal együtt megnéztük a Making War Horse c. dokfilmet, amely egy nagysikerű első világháborús, gyermekeknek íródott regényből készült színdarabról szólt. A darab azért különleges, mert a) egy csataló sorsán át mesél az első világháború borzalmairól, b) a darabban szereplő állatokat életnagyságú bábok "alakítják".

Még tavalyelőtt olvastam róla, hogy mekkora sikere van a darabnak, s nagyon szerettem volna megnézni. Már a dokfilm alatt is szorongatta a torkomat a bőghetnék, főleg a téma miatt, de hogy megnézzük-e valaha, az akkor eldőlt, amikor az uram az első tíz perc után kijelentette, hogy ő erre nem kiváncsi. Nem mintha nem nyűgözte volna le őt is az a technikai tudás, amivel a bábokat elkészítették, mozgatják, egyszerűen csak nem szeret szívfacsaró történeteket nézni.

Mások azonban igen, a darabra jelenleg 2010 októberéig lehet jegyeket foglalni, s szerintem játszani fogják még később is. Én alighanem a könyvet fogom beszerezni.

***

Remembrance Sunday alkalmából meglátogattuk "a német" sírját Glencree-ben. Erről már írtam. A német katona, aki az én családnevemet viseli. Nem rokon. De azért mégis késztetést érzek, hogy ilyenkor meglátogassam.




Nem voltunk egyedül a temetőben ezen a hideg, de napsütéses, aranybarna hétvégén: egy waterfordi rendszámú autóból egy öregember, és kísérője szálltak ki, utóbbi jókora fényképezőgéppel a kezében.


S míg fényképeztük "major Dr. Herbert Rumpf" sírját, mellettünk egy idősebb és egy fiatalabb férfi elemezgették a sírköveken látható rangfokozatokat.


A pipacsot kitűztem az idén. Meglepő módon most többen viselték a piacon, mint tavaly. A "viseljünk-e, ne viseljünk-e pipacsot az ír katonák emlékére" kérdését (megint) megvitattam két idősebb piaci kollégával, és arra jutottunk, ha Mary McAleese viselte, amikor elment Ypres-be, felavatni az ottani katonai emlékművet az I. világháborúban elhunyt ír katonák emlékére, akkor mi is megtehetjük. S szombaton, először a háborúk befejezése óta, a National Museum-ban egész napos programokkal, előadás-sorozatokkal emlékeztek meg a brit hadseregben önkéntesként szolgáló ír katonákról.

4 megjegyzés:

Ági írta...

Pont a War Horse-ról mesélt a héten egy barátom, hogy amikor nemrég Londonban járt a barátnőjével, valami úton-módon -nyilván ismerős útján- szereztek jegyet az előadásra, és nagyon tetszett nekik.

kisrumpf írta...

Örülök, hogy sikerült megnézniük! Körbenéztem az Amazonon, az írónak számos könyve van fent, egyiket jobban dicsérik, mint a másikat.

Medve írta...

Kicsit OFF, mert ez Luftwaffe, tehát egy háborúval későbbi:
Mi ezt találtuk a múltkor, egészen meglepődtem rajta:http://www.hoelti.de/auschner/eng_reload.html?eng_fotos2.htm

Végül is csak az jutott eszembe az egészről, hogy igen, jó itt ez az emléktábla, mert ők is csak emberek voltak, akik itt haltak meg, távol a hazától, és ez független attól, hogy miért jöttek. Úgy értem, nem személy szerint rombolni akartak, hanem - ha furcsa eszmei alapon küldték is őket - de csak "munkahelyi balesetet" szenvedtek.
A nevek alapján egy szász, egy sváb, egy litván és egy észak-német - szép vegyes társulat. És csak 1 közlegény a négyből, fura.

kisrumpf írta...

Nem off ez.