2009. augusztus 19.

Évfordulók

Említettem volt, hogy ez a hét jól kezdődött. Korántsem a zökke-nőmentesnek nevezhető kórházi látogatás miatt, hanem mert hívtak a kávézóból, hogy tudnék-e a héten kétszer szállítani. Az egyik szakács beteg, a másik szabadságon, Amanda nem bír megcsinálni mindent egyedül... Örvendeztem. Ráadásul jövő hétre is kaptam egy extra sütirendelést tőlük. Úgyhogy ma reggel szállítottunk V.-vel, és péntek reggel is fogunk.

Ami kicsit elkedvetlenít, az az, hogy többé nem a manager írja meg a csekkjeimet, s gondoskodik róla, hogy időben meg is kapjam azokat, hanem a kávézó könyvelője. Havonta fizetnek. Jó, legyen, nem gond. De az már gond, hogy a júliusi csekkjeimnek még se híre, se hamva, holott ex-főnököm ígérte, hogy "utánanéz", s lassan augusztus vége van... Nem szeretek arra rákérdezni, ami - ugye - jár, amiért megdolgoztam.

***

Mostantól kezdve sok sütésnek nézek elébe, hiszen közeledik a
Festival of World Cultures. Ha bárki kíváncsi a piac standjára, a Cool Earth Eco Fair (khm) helyszínén, a Concourse, County Hall-ban megtalál minket, augusztus 29-30-án, 11-től 6-ig. Lesz sok kiállító és érdekes programok, és ha valakit nem a klímaváltozás megállítása érdekel, akkor is talál magának rengeteg finomságot, ha nem itt, akkor Dun Laoghaire más helyszínein, hiszen számtalan stand érdekesebbnél-érdekesebb kajákat fog kínálni az érdeklődőknek.

***

V. évfordulós traktája jól sikerült, volt, aki még a gyerekeinek-unokájának is vitt haza a sütikből. Sajnos, éppen a főnökének nem jutott süti, mert odahaza lábadozik egy súlyos bokasérülésből. V. megtartott egyet a sárgabarack lekvárral töltött csokis cupcake-ből, amit itthon elfeleztünk, és kielemeztünk. Büszke voltam, mert még sosem csináltam olyan cupcake-et, amibe a tölteléket nem a szokásos "lecsapom a tetejét, bekenem lekvárral, visszanyomom a cupcake-re" módszerrel, hanem egy kis géppel juttattam be. Zitától kaptam az elemes gépet, lehet vele sütitésztát adagolni a sütőlapra, fánkot tölteni, dekorálni... Már a kisfia is tudja kezelni, de nekem még azért gyakorolni kell. Elég nehezen sikerül ugyanis olyan sütitésztát készítenem, ami elég puha ahhoz, hogy kijöjjön a gépből, de elég kemény ahhoz, hogy oda is tapadjon a sütőlaphoz. Mindig elrontottam eddig! De a lekváradagoláshoz tökéletes volt.

***

Ma van szüleim 44. házassági évfordulója, mely egy napra esik a Páneurópai Piknik 20. évfordulójával. Gondolom, van kellő felhajtás Sopronban, valami konferenciát is hallottam emlegetni. Icától, a barátnőmtől kapott naptár augusztust kísérő fotója a határáttörés helyén állított haranglábat ábrázolja. Akarom, vagy sem, naponta emékeztet a kép arra a napra. Remélem, szép most az idő, nem olyan esős, mint 20 éve volt, amikor szinte elsüllyedtek a parkoló kocsik a mezőn. Azóta is próbálok visszaemlékezni, hogy s mint volt, de csak kevés kép ugrik be. Magáról a piknikről semmi, sajnos. Arra emlékszem, hogy Anyámmal jókora plakátokat, útjelzőket festettünk a konyhában, tussal - ott volt elég hely szétteregetni a lapokat. Apám egyfolytában elfoglalt volt, szervezkedett, térképet rajzolt. Mondott valami vicceset arról, hogy zárjuk be a spalettákat, mert mi van, ha belőnek majd az ablakon? Vagy ezt máskor mondta volna? Pártéletet éltek... összejövetelek... remény valami újra. Mesélt anyámnak a latrina-ásás érdekességeiről. S vitt neki egy óriási rózsacsokrot, mert Piknik ide vagy oda, ez mégiscsak az ő évfordulójuk volt.

Fura így visszagondolni, hogy micsoda történelmi év volt, én pedig 23 évesen micsoda hülyeségekkel voltam elfoglalva... életem első saját videókazettája, amikor még lejátszóm sem volt... készültem Londonba... dolgoztam sokat, hogy legyen erre pénzem... ki fog majd helyettesíteni... szokás szerint hevültem valakiért, viszonzatlanul... süket mozifilmeket néztem meg... öcsém azon a nyáron a Sörgyárban dolgozott - ez utóbbi csak a naplómból derült ki, mert egyszerűen nem emlékszem, hogy ebben a szervezkedős időszakban mit csinált, és hol volt a testvérem.

Később elmentem még az első, második, sokadik évfordulóra is. Egyszer Cseh Tamás-koncert is volt... mentem autogrammért a sátorba, ahová éppen akkor érkezett meg... izzadó tenyérrel, megilletődve mentem oda hozzá, a gyomrom csomóban. Micsoda koncertet adott a Barlanszínházban! Majdnem leharaptam egy kollégám fejét, mert leszólta a dalokat, az előadást... később segítettem az Áttörés c. könyv szövegének fordításában... Apu sokat rohangál(t) minden évben, az évfordulós kiállítást szervezve... a csalódás, hogy a németek közül nem jött vissza az évfordulókra senki, vagy ha jöttek, nem tudtunk róla... pedig még német lapokban is megjelent hirdetés, hogy megemlékezés lesz. Később, amikor már megvolt a saját grafikai stúdiója, öcsém csinálta a kiállításra a posztereket, szövegnyomatokat. Valahogy nagyon beleszövődött ez az esemény, s az évfordulók a családom életébe. Hozzájárulásuk a Történelemhez.

Egy magyar származású újságíró, Victor Sebestyen nemrég megjelentetett egy könyvet 1989-ről, talán el kellene olvasni. Hogy végre, felnőtt fejjel megértsem annak az évnek a jelentőségét. Hogy mit jelentett 1989 Európának, Magyarországnak, mi is folyt itt, amíg én videókazetták és mozijegyek után rohangáltam éretlen fejjel.

5 megjegyzés:

Erika Antal írta...

pedig rá kell kérdezni (legalábbis errefelé jobban teszed) én 5 éve _minden_héten hívom a párom cégét, hogy mikor és mennyit utal. Ha elfeledkezem róla, akkor nem utal, mert azt hitte, hogy nem kell. :)))

kisrumpf írta...

Rákárdezek, de nekem kellemetlen. Ma elküldtem neki az udvarias mailt, hogy mikorra várható a kifizetés :-)

Erika írta...

Őszintén szólva nekem is kellemetlen, utálom is rendesen, már reggel görcsben áll a gyomrom, pedig én általában udvarias és megértő vagyok, hiszen ismerem a másik oldalt is. Viszont amikor én nem vagyok ezzel a stílussal eredményes (általában nagyobb összeg kipréselésekor), akkor jön a párom a hogy is mondjam, nem túl udvarias stílusával és láss csodát, neki mindig sikerül. Csak tudnám miért kell kő bunkónak lenni errefelé, hogy a pénzedhez juss...alkalmazkodunk, ez marad :)))

kisrumpf írta...

Látod, ezt utálom, hogy te meg én görcsölünk, ők meg le sem.... na jó, néha elnézést kér, vagy ott a csekk a helyén, de MIÉRT kell kérni, amikor én mindenre azonnal ugrom... Á, fenébe. Lényeg, hogy idővel megkapom :-)

Medve írta...

Igen, sajnos ez általános: szinte minden kollégám a cég fő előnyeként azt emeli ki, hogy minden csütörtökön ott a pénz a számlán.