"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

"A Via Mala! Nahát, az itt van?" - fedeztem fel a megye, bocsánat, kanton látnivalói között a Grand Tour könyvében az ismerős nevet. Elinduláskor az eszemben volt, hogy megnézzem, hol van, de a kódorgások között elfelejtettem. Muszáj megnézni ugyan már erősen késő délután van, de nézzük meg. Anyám javasolta a könyvet még annak idején. Olvasmányos, romantikus, mondta, szép lehet az a táj. Nos, olvasmányos volt, romantikus, állítólag film is készült belőle, kamaszfejjel lehetett merengeni a benne lévő emberi kapcsolatokon, s elképzelni, milyen lehet a svájci táj ott a hegyek között.  Sikerült eljutnom oda, ahová neki nem. A táj minden képzeletet felülmúló. A szurdok mélysége szédítő volt, a sok lépcsőzéstől bedurran az ember combja, lefelé remek, visszafelé meg-meg kellett állni. V. nem merészkedik le teljesen, inkább megvár egy padon, neki ez túl sok, szédül. A szurdok alján ott kavarog a Hinterrhine. A sziklák oldalába vágott, a mélységtől korláttal elválasztott ösvény mint e...

Ma reggel végre jelezte az ősz, hogy a langyos idő és a szép vénasszonyok nyara után azért bizony már ő következik, s alapos esővel és széllel jelezte a jöttét. Minden lelkifurdalás nélkül fordultam a hasamra, s nem mentem sétálni. 8-kor odakint ázott gyep és a kissé türelmetlenül várakozó Manci várt, a cserepébe kanyarodva, őrizve a tejet, amit hétfőnként korán, fél 7 felé rak a tejesember a dobozunkba. A szélnek hála, ma sok szép érett körtét szedtem össze a gyepről, igaz, kicsit megviselte őket a zuhanás de még ehetőek. Szombaton nagyon jó volt a piac, majdnem mindent eladtam, alig maradt valami. Bár a kávékuckóban nevetséges összeget gyűjtöttem össze, alig jöttek teáért, kávéért. Egyetlen többgenerációs család ült csak le, a bevételem nagy részét ők adták. Idén valamiért nagyobbak voltak a szelídgesztenyék azon a két fán, ami az épület mögött nő, sikerült egy maroknyi, elfogadható nagyságút összegyűjtenem. Majd megsütöm őket azokkal a soproni gesztenyékkel együtt, amit ajándékba ka...

Borongós, esős volt az első piaci nap, amihez zombiként keltem. Mindenkinek hiányoztam, mindenki jól van, egy tag került közben öregek otthonába egy váratlan súlyos betegség után, átvehetem a habkarika-gyártást tőle, mert az pedig kellene a pultokra. Munka, munka, munka. S egy bejelentkezés egy egyéves születésnapi tortájára, amire nagyot nyelve mondtam igent. Hét közben már meglett az első mézes házra a rendelés, Karácsonyra, ki is raktam a hirdetést a FB-ra, jó lenne alaposan előre tervezni. Jövögetnek a rendelések, kisebbek-nagyobbak, így semmi extrát nem vállaltam az elkövetkező hónapokra. S megrendeltem, Eddie-t , eddigi legnagyobb befektetésemet. Kicsit gyomorszorulva, izgatottan... Kipróbálhattam végre a pizzavasaimat, kenyérre. Az első próbálkozáshoz a kovász még nem volt elég fickós. Ehető, de elég amatőr kenyér lett belőle. A másodiknál rendkívül bőkezűen bántam a gőzzel, s besuvasztottam gyors egymásutánban 4 veknit a lapokra, kettőt-kettőt. Előtte mértem a vaslap hőjét, 40 ...

Tegnap hazaértünk az egyhónapos utazás után. Rengeteg ciklámen várt virágozva a hátsó kertben, kövér erdei galambok ringatóztak a visszavágott fa még meglévő bogyóit csipegetve, súlyos testük alatt meghajoltak az ágak. A frászt hozták rám, ahogy nagy nekirugaszkodással felrepültek az ajtónyitáskor. Minden edény tele vízzel, a klemátisz átvette az uralmat a kert felett, s úgy befonta a fenyő ágait, hogy az meghajol, s mind egy zöld ernyő, borul a terasz egy része fölé. Kipakolás, szennyeselosztás, levelek átnézése, a szokásos menet. Minden rendben volt a ház körül, egyedül a kis tölgyfa csemetémet kopaszította le teljesen a lisztharmat. Hoztam burgenlandi kirándulásról makkokat, megpróbálom újra a csíráztatást, ezt pedig visszavágom, hátha magához tér. Az ajtó előtt halomba fújt levelek, de azért még alig színesednek a fák, minden szép zöld, s Kamilla ültette ágyásban csodásak a virágok, csak a gyermekláncfűből lett több. A közösségi kiskert megvan, bár almát nem láttam a fákon, majd al...