... ahogy itt mondják. Bezárták a kocsmákat, vendéglőket, a legtöbb kávézót, s az Üzem is úgy döntött, hogy bezárnak. Így én sem szállítok, s az előbb jött az sms, hogy a piacok is bezárnak, a Head Office utasítására. Bár a múlt szombatira sokan eljöttek, sok kaja fogyott, mégis érezni lehetett a levegőben, hogy hamarosan miránk is sor kerül. Bevétel nélkül maradtam. Egy kivételével minden rendelésem lemondva, nem tudom, az áprilisiakkal, májusiakkal mi lesz, mindegyik esküvőre, vagy elsőáldozásra kellene. Amit a templomok elhalasztásra kényszerítenek...
A kávékuckóban csak a tagoknak csináltam kávét, mindenki nagyon figyelt a higiéniára, sűrűn jártam körbe a szprével fertőtleníteni ajtókilincseket. Kesztyűk, egyszer használatos műanyag kötények. Hiába, bezártunk. Így elvileg mehetnék munkakeresők segélyéért folyamodni, amit a kisvállalkozóknak ajánlottak fel, kivételesen. De mivel az azt jelentené, hogy nem végezhetem teljes munkaidőben a vállalkozásomban a munkát, és keresnem kellene egy részmunkaidős/teljes munkaidős állást, inkább nem folyamodok érte, még ha járna is (3 napot dolgozhatnék valahol, s mellette megigényelhetném). Inkább némi gondolkodás után felajánlottam a telepi kertészkedős csoportban, hogy sütök kenyeret, ha rendelnek. Nincs tolongás, de legalább kis Rohadékot aktívan tudom tartani. Eddig négyen érdeklődtek.
Tegnap elmentünk sétálni Sandymount-hoz, a szép tágas tengerpartra. Szívjunk egy kis friss tengeri levegőt... Ott voltunk mi, és fél Dublin... Megnézegettem távcsővel a nagy hajókat, a homokszigeten üldögélő madarakat, aztán amikor a part végén a rohadó hínár szaga átcsapott szennyvíz- és kakaszagba, visszafordultunk. Megtámogattuk kedvenc kávézónkat azzal, hogy rendeltünk elvitelre ebédet (V. még köhögött, nem akartunk beülni), aztán itthon, újságolvasás, tespedés, kötögetés...
Közben országszerte felállnak a segítséget ajánlók csoportjai, vagy egyének: lehet magunkat regisztrálni egy interaktív térképen, aszerint, hogy segítséget ajánlunk, vagy segítséget kérünk. Én is regisztráltam egy Facebook oldalon. Amikor az angol kormány azt fontolgatja, hogy pár hét múlva (miért csak akkor?) a 70 év felettieket otthonmaradásra és önkéntes izolációra kéri, itt sokan az öregek közül már most úgy döntöttek, hogy nem mennek ki. Én is megkerestem három piaci kollégát, de egyelőre mindhárman bevásároltak, s felkészültek a hosszas otthonmaradásra. A Lidl-boltokban az időseknek, meggyengüly immunrendszerűeknek külön nyitvatartási órát biztosítanak. Itt a telepen apróságokkal sikerült már segítenünk egy szomszédot, aki otthonról kell dolgozzon. Boldog ember az, aki megteheti.
Ma kimentünk megint ebédért, s a forgalom a megszokott mennyiségűnek tűnt. A telepen lehetett hallani gyerekzajt, focizás, kiáltozás, ami ellen hamar felbukkantak a tiltakozó emailek. Amúgy csend van. Megváltoztattam a tejrendelésünket. Csak lisztért megyek majd a nagybaniba. Saját magam riogatására a konyhai falinaptárba minden este beírom, hány új megbetegedés van itt és északon. 223/52. Váltottam pár emailt a jelenleg Kínában tartozkodó szomszéddal. Jelenleg ő van jobb helyzetben, két hete még érte aggódtunk, most már ő aggódik értünk.
Annak örülök, hogy öcséméknél van kert, s a ház előtt a kis játszótér, a fiúk nem őrülnek meg odabent a bezártságtól, s a szomszédságuk nagyon segíti egymást. Ott nem lesz gond, ha kimennek a fiúk egymással játszani. Nem aggódom. Apám még elmegy ebédelni a szokott vendéglőbe, de ha kell, ott főznek rá, házhozvitellel.
Így megy ez.
***
Holnap lesz az első Szt. Patrik-nap, amit állampolgárként ünneplünk majd. Vasárnap kokárdával a kabátunkon sétáltunk a tengerparton, holnap zöld-fehér-arany zászlót tűzök az egyik cserépbe az ajtó előtt. V. 23. itt töltött évét ünnepli majd, én a 22.-et ünnepeltem tegnap. Most minden olyan levegőben lógónak tűnik, nincsenek tervek, minden bizonytalan. S ne nyafogjak, nincs gyerekem, akit itthon kellene tanítanom és szórakoztatnom, a férjem kisegít és támogat, s ő dolgozhat itthonról, nem - mondjuk - egy boltban teszi ki magát a veszélynek. S közben minden virágzik, friss és megújuló: japán cseresznyefát fotóztam ma, három nap meleg óráinak hatására kirobbantak a virágok, szinte lehúzzák az ágakat. Szívderítő, csodás látvány ebben a riadt világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése