2020. március 17.

Szt. Patrik-nap 2020 (Update)

Ma reggel első utam korán a nagybanihoz vezetett. Örültem, mert kivételesen kinyitottak az ünnepnapon, délelőttre, így megvettem az összes olasz/kanadai kenyérlisztet a polcról. Sajnos, tönköly liszt nem volt. Sebaj, majd a meglévő lisztekkel bűvészkedem. A mi kenyerünkkel együtt 6 vekni kel a héten. A Real Bread-es csoport weboldalán is meghirdethettük magunkat, kis, kicsike és nagy pékségek, így ott is fent van az ajánlatom. Meglátjuk, lesz-e jelentkező. Valami makacs hittel vettem néhány olyan dolgot is, ami a piaci sütéshez kellene, meglátjuk, meddig tart ez a lock-down.

Szintén kora reggel megkaptam az első Szt. Patrik-napi üdvözletet barátnőmtől, Susantól. Ők az unokáktól elzárva élnek, minden gyerekük és unokájuk otthon van, teljes lock-down, ahogy írta, egy hatalmas tál Guinness-es gulyással és take-away kajákkal ünnepelnek. Később összefutottam Trish-sel a boltban, tisztes távolságból integettünk egymásnak, nem volt se cipőösszeütés, de könyökérintés. Úgy tűnt, ő is hosszú időre vásárol be, mert szintén otthonról dolgozik. A boltban fekete szigszalaggal jelzett sávok mutatták, hova kell állni a pénztárnál, keményen pattogott az új pénztárosnő, aztán elnézést kért, hogy ő nem udvariatlan, csak ugye, az előírás... Mesélte, tegnap a Garda bent járt ellenőrizni, hogy tartják-e az előírásokat. Ugyanilyen csíkok fogadtak a Tesco-ban, ahova ugyan még az időseknek fenntartott időpontban mentem (s valóban feltűnően sok idősebb ember volt), kissé pirulva, mint egy betolakodó, éppen csak a célpolcokhoz siettem. Sajnos, tönkölyliszt itt sem volt.

Itthon V. már azzal fogadott, hogy van egy tesztje, amivel a WC-papír használati szokásaink "elemzése" után ki lehet számítani, meddig lesz elég a tartalék a kamrából...

***

A nagy ijedelemben, búslakodásban igazán szívderítő látni az olaszok balkonról éneklő csoportjait, itt is megindult egy kezdeményezés, hogy az ablakokba kiállva énekeljék/jük el a "Óró, sé do bheatha bhaile" című dalt, amiről sajnos, soha nem hallottam még... A Danny Boy-t még csak-csak el tudnám nyekeregni, bár az halálról szól, de mégis lélekemelő (a Muppetok előadásában igazán remek!).  Addig is, amíg szomszédaim valóban előadják a dalt, itt van híres szomszédunk, Sinead O'Connor előadásában. Amolyan buzdító, hazafias dallam, amire most szükség van. Bár az íreket nem féltem, a bajban is megőrzik a humoruk.  (S micsoda humor: melyik másik országban lehetne kapni a köztársasági elnök mását teáskanna melegítő formájában?!) Már megindultak a mém-ek, legtöbbjük a fesztivál elmaradása miatt búslakodó Szt. Patrikról szól. 

Közben megtudtam, hogy az egész felvonulásos-fesztiválozós ünneplés New York-ból származik, hogy az első fesztivál még az USA függetlensége előtt Bostonban volt, 1737-ben, s ekkor még csak "csoportosulásnak" titulálták. Megtudtam azt is, hogy Szt. Patrik napja ünnepnap Jamaikában is, a sok betelepített/betelepedett ír miatt, sőt, ő Nigéria védőszentje is, az ír misszionáriusoknak köszönhetően. S egy főre lebontva Nigériában több (és erősebb) Guinness-t isznak, mint itt. Újabb érdekes adatok, haha!

Én pedig várom, mikor bukkan fel az első karikatúra Szt. Patrikról, amint kiűzi a vinnyogva menekülő vírusokat a szigetről...*



A zászló tövében saját nevelésű észak-afrikai vadászribizli virágzik, tavaly óta csak picikét nőtt, de él! Harmadik próbálkozásom dugványozással.

***


Az újságok címlapjai különböző mértékben szenzációhajhászóak, 15 000 fertőzött a hét végére! kiabálja felém az egyik, míg én fejben étrendet készítek az elkövetkező hétre. Dublin legnagyobb stadionját autós COVID-19 tesztelésre rendezték át, még ma megnyitják, orvosi beutalóval lehet ott tesztet végeztetni.  Frissen végzett orvosoknak-nővéreknek ajánlanak munkát, nyugalmazott nővérek mehetnek vissza, ha gondolják. 

Számtalan lehetőségem van kombinálni a vett húsokat az elraktározott konzervekkel, valamint lesz ugye, kenyér, maradt még süti a piacról, vettem rengeteg gyümölcsöt, s elkészítettem azt az Instagramos, kovászolós ismerőstöl ellesett, mézben erjesztett gyömbérkeveréket, amit majd a maradék almapálinkával fogok inni. Érdekes volt, a lazán befőttesüvegbe rakott leheletvékony szeleteket felöntöttem mézzel, s alig 15 perc múlva a méz megfolyósodott, a gyömbér kezdett levet ereszteni. Csak vigyázni kell, hogy a tetejét lazán tegyük rá, hogy a keverék - ahogy ismerősöm írta -, "böfögni" tudjon.

Egészségünkre!

*: nem kellett sokáig várnom! Íme.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése