Függöny!

Ma függönyt vadásztam. Ez megint egy olyan dolog, amihez türelem kellene, amiből nekem kevés van, de végre megpróbálkoztam vele, mert a minap este letérdeltem nem messze az ablaktól, hogy bekapcsoljam a fényeket, s a hideg huzat marokra fogta a hájamat a derekamon. V. már korábban is panaszkodott, hogy érzi a lábán a hideget... Aranykezű Róbert rakott fel karnist, de most jött el igazán az ideje, hogy valamit akasszunk is rá, valamit, ami véd, s kint rekeszteni a kiváncsi tekinteteket.

Ugyanis a Lazacékról elnevezett boltban kapott elegáns és remekül működő roló csak szemközt takar, kétoldalt ott van még két ablak, amit ellenben nem takar semmi. Szóval, húz be a hideg. Ezért ma, amikor már kinyitottak a boltok, s elindult a szokásos kiárusítási mizéria, gondoltam, levadászok egy - hozzáértők által ajánlott színű - függönypárt.

Függöny az volt. Mindenféle színű, négy-ötféle hosszban. Még olyan árnyalatút is találtam, mint a kanapé, el is játszadoztam a gondolattal, hogy olyat veszek, az ajánlott szürke vagy bézs helyett, ha azokból nincs hosszú. Igen ám, de... egyik sem volt olyan hosszú, mint amilyen kellett volna. Minden megakadt 230 centinél. Amikor végül említettem a hölgynek, hogy nekem minimum 240 de inkább 250 cm hosszú kellene, a hölgy eltátotta a száját: olyan magas ablak? Nem ajtó lesz az? 

Édes egyetlenem, hát csak tudom, hogy ajtóval van-e dolgom, a saját (bérelt) lakásomban? Persze, hogy ablak. Esetleg kinézte belőlem, hogy valami flancos villában lakom, ahol még vannak ilyen égbe nyúló ablaktünemények, amire nem elég a máshova passzoló 230 cm hosszú függöny. 

Nem tudnánk lejjebb rakni a karnist? - Így ő. Ha lejjebb rakjuk, már belelóg az ablakbenyílóba, Aranykezű Róbert a lehető legalacsonyabbra tette, de attól a 230 cm még nem lesz elég...

Aztán felcsillant a szeme, s mutatta, hogy végül is van 3 modell, ott fent, ni, s felmutatott a hétköznapi függönyök feletti sorba, no, azok 270 hosszúak. Én is felnéztem, reménytől csillanó szemmel, aztán le is hervadtam azonnal, mert azok a fenti függönyök mintázatuk alapján még egy velencei kupiba is túlzásnak minősültek volna. Hiába voltak béleltek, hőt bent tartó, hideget kirekesztő vastag függönyök, a mintájuk borzasztó volt.

Még egy darabig simogattam az anyagokat a boltban, megfontoltam, hogy esetleg kipróbálom a függöny, huzatpárna kombinációt, de sejtettem, hogy V. húzná a száját, miszerint ez ronda, hogy nem ér a padlóig a függöny, hanem alatta egy keményre tömött párnaforma tartja kint a hideget, s azt reggelente pakolgatni kell... Tényleg elég amatőr megoldásnak tűnt. Így inkább csalódottan hazamentem. Jöjjön a netes vadászat.

Megnéztem az IKEA választékát, ott éppen a szélesség a gond, nekünk 150 cm kellene, nekik csak 145 a legszélesebb, ellenben mindegyik függöny 250 cm hosszú... csendesen téptem a hajamat. Marks and Spencer (alias Marks and Sparks) szintén csak 230, sőt 229 centi hosszúra engedi a függönyeit... Lazacékat meg sem mertem nézni, mert ott biztosan kapok széleset, hosszút, de vagyonért, de V. célzott rá, hogy most ilyesmire ne költsek pénzt. Akárhol néztem, valami nem passzolt. Vagy jó volt a méret, de vékony az anyag, vagy gond volt a mérettel és tetszett az anyag... 

Ha minden szakad (hahaha), marad az IKEA, januárban, majd feszesre húzzuk azt a nyamvadt függönyt...