Ma meglehetősen morózusan ébredtem, ugyanis a falszomszédék bulit tartottak, ami belenyúlt az éjszakába. Malmozva feküdtem, semmilyen hangtompítós trükköm nem működött, már komolyan azon voltak, hogy fürdőköpenyesen átmegyek, amikor végre csendesedni kezdett a vendégsereg. Csak hallgattam a zajokat a másik oldalról, egyik wc-lehúzás, ajtócsapódás, röhögés, zörgés a másik utén, míg V. szerencsére édesdeden aludt. Neki ma már munkanap volt, egyedül húzta az igát a Félcsöcsűnél. Sokáig aludtam, de nem esett jól, így megtoldottam egy délutáni szunyával - s a pokolba kívántam a tegnapi összes vendéget.
Akárcsak a falon túl, a kertben is nagy volt a járás: jöttek miniék, Európa két legkisebb madara, az ökörszem és a királyka. Előbbi az egészen sekély kis tálka vizében fürdik, míg a rigók a mélyebb, nagyobb tálat szeretik: még ilyenkor, az alig +2 fokban is megfürdenek. Jöttek a szarkák, s megpróbálták lerángatni a cinkék zacskós eledelét, de odacsavaroztam az etetőhöz, mert tudtam, hogy mire számíthatok. A cinkejárás folyamatos volt egész nap, fenyőcinke, széncinke, kékcinke... S sajnos, egy patkány is megjelent, végigrohant a falon, s a shed mögé vetette le magát, amikor rányitottam az ajtót... úgy tűnik, valahol átjár a falon, vagy beásta magát a kis shed alá, mindenesetre rekordidő alatt tud eltűnni.A hidegfront miatt jelenhetett meg újból, nem láttam patkányt hetek óta.
S bár elmúlt a Karácsony, a fényeket azért még felkapcsolom estére, az ajtón lógó koszorún is, s a kis fenyőfán is, újévig. Az ablakban kivételesen a megfelelő időpontban virágzik a karácsonyi kaktusz, amelyik néha húsvéti kaktusznak képzeli magát. Az orchidea két nehéz száron tartja a virágait, vigyázni kell, kitámasztani, különben feldönti magát. Nemrég vettem egy cserép vitorlavirágot, elvileg jó penészes helyiségekbe, s tessék, ma kiderült, hogy virágot hoz. Az ablakpárkányon lakó díszciklámenek is rendületlenül virágoznak,és a kinti fal mentén futó csőre felfuttatott Dipladenia is virágzik, nem fagyott el, eddig nem, pedig voltak igen hideg éjszakák, itteni mértékkel legalábbis.
A hétre egy nagy feladatom van, köszönetsütiket sütni az Olaszautósok Írországi Klubja tagjainak, aki a múltkori Tipperary-ben esett baj idején olyan nagyon segítőkészek voltak, s nem hagytak minket buszozni. A Moha-féle fahéjas, mandulás süti fekete-fehér változatával fogok kirukkolni, külön adagokat készítve azoknak, akik hazahoztak minket, s Pat-nek, aki azóta Popsika (vagyis most már Tommy) tulajdonosa. A klub pénteken karácsony utáni ebédet tart Kilkenny-ben, ahová, mint amolyan olaszautó tulajdonos, most le fogok menni Julie-val, teljesen egyedül (!), mert V. dolgozik, s különben is, ő már németautó tulajdonos.
Tegnap este mesélt egy érdekeset a klub nevével kapcsolatban, amely angolul az ICCI (Italian Car Club Ireland) névre hallgat. Pár éve megkereste őket az Írországi Iszlám Kultúrális Központ (Islamic Cultural Centre of Ireland), hogy nicsak, az ő szervezetüknek is ICCI-re jön ki a rövidítése, s ez így nem lesz jó. Engedjenek az autósok, mert az övék a rövidítés, azt az autósok jogtalanul használják. Nem tudom, hogy a autóklubosok mit válaszoltak, de aligha engedtek... mert még mindig ICCI a rövidítésük, minden rendezvényen, szórólapon, matricán ez szerepel.
Nem tudom, milkyen lesz az autózás, mert éjjelre havat mondanak, s szombatra vihart. De azért rmegpróbálok lemenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése