Sakura sztori

Mióta voltam Hirokonál főzőórán, azóta is tartjuk a kapcsolatot, s Whatsapp-on elküldöm neki, ha csináltam valami "japánost". Így boldogan számoltam be neki a sózott sakura-, azaz cseresznyevirág-kísérletemről, mondván, majd an-pant szeretnék vele csinálni. Ugyan a cseresznyefa virgát sokféleképpen felhasználják, süteméyek díszítésére, parfümként, méz ízesítésére, porként, nekem az an-pan ötlete tetszett meg, főleg, mert kóstoltam is. 

Kísérletem képein nagyon felbuzdult, s elmesélte a mamájának, hogy lám, van valaki, aki itt, Írországban an-pant fog csinálni. Az már azonnal kiderült, hogy nem lesz autentikus, mert nem rizs koji-val, azaz rizsből készült kovásszal fogom készíteni, "csak" az én mezei kis Rohadékommal, aki remélem, majd helyt áll a feladatnál. Maga a rizs koji egyfajta penész, amely fermentálja a rizst, s sokféle japán étel alapja, pl. az ottani kovászok alapja is. 

Ismerek embert, aki maga csinálja a rizs koji-t, Japánból hozatott kezdő készlettel, de erre én nem vállalkozom. Már az is nagy lépés, hogy kaptam adzuki babpépet, sőt, főtt adzuki babot, utóbbit a Tesco-ban. Ebből lesz az an-pan tölteléke (az an szó édes babpürét jelent, a pan buci-, kenyérféle). Sima, nyers babot nem találtam.

De nem ez a lényeg, hanem ami az én kis sakura-kísérletemnek köszönhetően történt. Hiroko mamája ezt az alkalmat használta ki, hogy elmesélje Hiroko-nak, hogyan járt a fermentált sakurával. A besózott sakura-szirmokat egy hét elteltével ki kell venni  a pácból, lazán lemosni, megszárítani, s eltenni. Lehet sütidekornak használni, belenyomni az an-pan tetejébe, hogy sósságával, enyhe virágillatával ellensúlyozza a babpép édességét. De legfőbb felhasználása a nagyon jelentős ünnepi alkalmakkor van, amikor is teaként isszák a forró vízzel felöntött virágokat. Azért ünnepi, mert a tea teljesen színtelen. A zöld teának ugye, megvan az enyhe zöldes, vagy sárgás színe, de ünnephez színtelen kell. Színtelen tea, amelynek közepén a víz hatására csodásan szétnyílik a színét megőrzött rózsaszín virág... 

Az egyik ilyen ünnepi alkalom az esküvő. Hiroko mamája is úgy készült, hogy majd lánya esküvőjén, illetve a két család közti, az eljegyzési ajándékok átadásának ceremóniájára a saját maga készítette sózott sakurából lesz a felszolgált tea. Egy rokonuk ehhez igazán kiváló minőségű Ooshima cseresznyefa (Prunus speciosa) frish virágát adta Hiroko mamájának. 

A sózott sakura titokban elkészült, a mama izgatottan várta az alkalmat, hogy majd az eljegyzéskor felszolgálhassa a teát, de Hiroko csak nem ment férjhez. Egyre csak telt az idő... Végül, mondhatni már vénlányként, akárcsak én, 30 fölött, tavaly kötött házasságot Tadhg-gal. De a sakurából készült tea nem került felszolgálásra, legalábbis nem az, amit Hiroko mamája készített. Az ugyanis olyan sokat állt, hogy a virágokat megbarnította az idő... nem voltak jók már teának sem.

Tavaly kötöttek házasságot, de a mamája eddig még nem mondta el neki a történetet, csak most, amikor az én sakura-kísérletem szóba került közöttük... Ennek a kis szomorkás történetnek köszönhetően most még jobban izgulok, hogy sikerüljön a besózás, s később az an-pan!