Utazás előtt

Már csak néhány nap, s úton leszünk. Kislista a falon, az asztalon gyűlnek a magunkkal viendő holmik, s az ajándékok. Már csak néhány megrendelés van hátra, a nagyja kész. A piacon tegnap melegen búcsúztatott mindenki, némi aggodalommal a hangjukban, hogy hogyan fogják tudni majd megcsinálni a kávérutint nélkülem. Pedig csak rendszer kell, mindenből vettem extrát, sőt, rengeteg süti is maradt. A kötényem most hömbölög a szárítógépben, aminek zörgő-morgó hangja bizonyos hotelfolyosókra emlékeztet, s gyengéd nosztalgiával tölt el. Sosem hittem volna, hogy ilyen gyengéd érzelmekkel fogok viseltetni egy masina hangja iránt. Sütidekorálás közben még mindig az Abroad in Japan podcastjait hallgatom, igen szórakoztatóak, de a videókra nincs időm.

Péntek délután hazafelé ballagtam egy bevásárlós körből, amikor egy szomszéd megállított, hogy nna, hiába ígérték a nagy vihart, Storm Hannah-t, ide nem ér fel, most mondta a rádió, hogy csak a délnyugati megyékben lesz probléma a szél. Ebben maradtunk. Aztán este már viszintesen szállt az aprószemű eső, s szépen gyűlt a víz az ajtó előtti vödörben. Éjjeli zajra nem emlékszem különösebben, csak néha üvöltött fel a szél, s az ablak előtti bokrok erősen el-elhajoltak. 

Reggelre aztán tele volt minden letépett ágakkal, levelekkel, zilált szirmokkal, s a gyepen ázott gyerekruhák hömbölögtek. Valaki figyelmetlenül teregetett, s nem csíptette le a ruhákat. Összeszedtük őket, körlevél is ment a lakóknak, de még nem gyűjtötte be őket senki. A piac felé autózva rengeteg letört nagy ág hevert mindenfelé, tarkítva a választási poszterekkel, amikből szerencsére idén kevesebb van. A Tidy Town bizottság kérte a jelölteket, ne akasszanak ki sok posztert, max. 50-et, azt is csak a főbb utakra. Van, aki egyet sem rakott ki, mindenki örömére, de volt, aki még ebbe is belekötött: "Biztosan annyira biztos a pozíciója, hogy nincsen rá szüksége".

A szép cseresznyefa virágok, amikről klassz fotókat csináltam egy hete, már sehol sem voltak a piacon. A meleg napok megfonnyasztották őket, aztán a nagy szél és a sok eső leverte a szirmokat. Már alig látni szépen virágzó fát, a cseresznyevirágzás időszakának vége. Az idő elég hűvös, szeles, az egy hét meleg és napsütés ugyan gyors virágzásra késztette a virágaimat, pl. a klemátiszt, amelyik most szerteágazó hajtásaival már talpig rózsaszínbe öltözött.

Némi kertészkedésnek hála a kert bal fele egészen tűrhetősen néz ki. A jobb felén még dolgozni kell. Sikerült letörnöm a falról egy hatalmas gazt, amelyiknek a másik fele a fal túloldalán nő... hogyan került oda, hpgyan sikerült megmaradnia, nem tudom, de kétujjnyi vastag volt a szára! Átnőtt a falon, a téglák között. Elültettem pár új növényt, elárvult cserepekbe, ennyivel is kevesebb a műanyag vacak a kertben.

A helyi reciklálós telep remekül szervezett, sok felgyűlt reciklálható anyagot vittünk oda. Nézegettem olyan tárolóedényeket, amibe bele lehet gyűjteni a papírt, műanyagot, fémet, de elég nagydarab "szemetesek" ezek, ne férne el a konyhában.

Amúgy telepi lakótársaink némelyike sajátosan értelmezi a reciklálást, s néha egészen hatalmas bútordarabokat látok a szeméttárolóban. A minap egy jókora műanyag edény ült a szemetes tetején, benne egy megviselt japánjuhar fácska. Sajnos, már meg volt törve, így kifordítottam földestől a szemétbe, s az edényt teleültettem Willie ajándékba adott repcsényeivel. Maradék sütiért adta cserébe, hiába tiltakoztam. Nagyon meg voltam hatva, mert én örültem, hogy a maradék süti nem szárad ránk, ő pedig örült a finomságnak, de úgy érezte, muszáj adnia valamit cserébe, s amikor legközelebb mentem piacra, várt a konyhában a doboznyi repcsény. Saját nevelése, magról. Nagyon jól mutat az edény, nem is értem, miért dobták ki, teljesen ép. Most már sajnálom a kisjuhart, talán megpróbálhattam volna megmenteni. 

A virágokat majd úgy rendezem, hogy a kényesebbje kikerüljön az előkertbe, ahol Trish-nek és Erikának (aki a lakást használja, míg távol leszünk) nem kerül kényelmetlenségbe megöntözni őket. A macskákat etetik majd a többiek... Ha szerencsénk van, az ajtó előtt éppen kinyílnak Margaret szép, illatos fehér virágai, mire elindulunk. Négy bimbó van rajta, egyelőre.

Első esténk a kompon lesz, majd a következő Macon-ban, Belgiumban, a francia határ mellett, oda foglaltak szobát Stephan-ek. Nagyon várom már az utazást, kiváncsi vagyok, mennyire van tavasz a jó öreg kontinensen. Úgy hallottam, nyári ruhával is lehet már készülni...