Hát kend még él?

Igen, köszönöm kérdésed, megvagyok.

Megvagyok, megvagyunk ebben a reggel hideg, délben langyos időjárásban, amely az időnként ránk törő vad szeleivel, s hosszú órákon át tartó erős esőivel sem tudja eltüntetni az összes színes levelet a fákról. A levelek felgyűlnek a járda szélén, megülnek a cserepeim között, elfedik a madarak vizét, eltömik a telep csatornáit... Aztán a legváratlanabb időpontokban felragyog a nap, s felragyogtatja a színeket, s a legszürkébb átlag-fasorból is csodálatos látvány lesz. A minap esőben autóztam haza szállítás után, amikor a tenger feletti felhőtömeg résein át kisütött a nap, s a kocsikkal teli M50-es szélén végig, mint egy arannyal átszőtt brokátcsík, felfénylettek a fák. Nagyon-nagyon szép látvány volt.

Szóval megvagyok, csak munka van/volt. S úgy tűnik, sűrű lesz az elkövetkező másfél hónap Karácsonyig. Október remek hónap volt bevételileg, november is jónak ígérkezik, most szombaton pl. mindent eladtam. Még a "biscuits-in-a-jar" nevű új termékemet is, amihez a joghurtos üvegeket használom. Ezek az üvegek túl szépek ahhoz, hogy kidobjam őket, s minden héten megürül nálunk 4-5: a süti hozzávalóit rétegesen belerakom az üvegbe, hogy az elütő rétegek szép csíkos mintát alkossanak, s már csak puha vajat és egy tojást kell hozzáadni a kliensnek, s kész is a tészta. Úgy tűnik, siker. 

Zajosapuka meglepett egy bödön biohínárral (Galway-ban forgatott, ott kapta.) Úgyhogy visszatért a repertoáromba a tengeri hínáros kenyér, de most nem Bertinet élesztős receptjét használtam, hanem a kovászos kenyérhez raktam hozzá. Negyedelve árulom, táblácska is van mellé, hogy milyen egészséges a hínár fogyasztása, s mind elviszik. Jut eszembe, illenék megköszönni a hínárt, ki is veszem a kovászt a hűtőből, s holnap összerakok nekik egy nagyobb veknit. 

Egy barátnénk itt járt lazításként pár napot, s egy estét együtt töltöttünk, elmentünk megint a portugál étterembe. A kiszolgálás most kiugróan udvarias volt, nagyon profi, de azért a desszertre megint várni kellett. A kaja most is nagyon finom volt: van egy a trópusi salátának nevezett, mangós-csilis szósszal leöntött bébispenótos saláta, egyenesen addiktív. De most azért visszafogtam magam, s nem ettem belőle két adagot.

Rá egy hétre megint ugyanabban az étteremben ettünk, ezúttal V. régi kollégájával és családjával. A férj francia, a hölgy baszk, s most már rendszeresen tőlem rendelik a kislányuk születésnapi tortáját. A kislánynak a pincér azonnal felkínálta a gyerekmenüt, de ő és a szülei nemet intettek, majd a teljes 11 évével komolyan és megfontoltam megrendelte magának a fogásokat, miután végigolvasta a menüt. Legszívesebben megöleltem volna, olyan szépen viselkedett, s nem volt nyafogás, válogatás, és turkálás az ételben... Hogy ez a francia gyereknevelési elveknek köszönhető-e, ahol az étkezésre, és az asztalnál való viselkedésre komoly hangsúlyt helyeznek, nem tudom, de a kicsi mindkettőnket elbűvölt. Nem koravén, egyszerűen csak jól van nevelve. Mindenből kimérte a kóstolót a szüleinek, s megbeszélte velük, milyenek voltak a választott ételek.

Aztán V. elutazott Bp-re, én pedig kis mézesházakat festegettem, miközben egy igen érdekes podcast-sorozatot hallgattam, a kenyérről. Amerikai program, erősen az USA-beli állapotokra koncentrál, de ettől függetlenül igen élvezetes sorozat, a Spotify-on is elérhető, Modernist Bread Crumbs cím alatt, két évad van fent, dekor közben remekül hallgatható. Megtudtam például, hogy az Arizonában termelt búza 80 %-a Olaszországba kerül, tésztához lesz belőle liszt. Ez volt a legérdekesebb tény, ami megragadt a fejemben.

Ezen felbuzdulva vettem azokból a nagybaniban nemrég megjelent olasz kenyérlisztekből, amiből eddig csak tésztához való 00-as lisztet tartották, s úgy tűnik, keverve a belga liszttel igen szép kenyereket produkál. De el kell gondolkodnom azon, hogy továbbra is vas- és cserépedényben süssem-e e kenyereimet, mert így csak kettő fér be egyszerre a sütőbe, köszönhetően az edények méretének. S hét kenyér esetén a sütő gyakorlatilag 3 órán megy igen magas hőmérsékleten. Vissza kell térnem a tepsin vagy pizzakövön való sütéshez, hogy többet tudjak sütni egyszerre. Hiába váltottunk szolgáltatót, s lesz (csöppet) olcsóbb az áram, azért ez sok. 

S el kell még mesélnem, hogyan jártam, mert mereven ragaszkodom a receptekhez. Évek óta úgy töltöm meg gőzzel a sütőt, ahogy a tanfolyáson tanultam, palackból bespriccelem a vizet, húsz spricc nagyjából. Aztán a podcast hallgatása után valamiért úgy döntöttem, belöttyintem azt a pohárka vizet, ha már annyit emlegetik a gőz jelentőségét a sütésnél... "Nem tökölök, öntök"... Igen, olvastam róla korábban is, mennyit szoktam a kenyerek alá tálkába önteni, de mereven ragaszkodtam a korábban tanultakhoz. Én ostoba.

Mert aztán ott visongtam boldogan a sütő előtt, mert a kenyér feljött, miután a kis pohárka víz sziszegve gőzzé vált a sütő aljában: gyönyörűen megnyílt, s produkálta a szépen felpöndörödő "fület" a bevágás mentén... A fület, ami után minden házipék epedezik... S mindez a gőznek volt köszönhető. Orla, egyik szomszédunk, aki minden pénteken vesz tőlem egy veknit, boldogan vitte el a hatalmasra duzzadt, formás, ovális kenyeret. Megint okosabb lettem valamivel.

***

Gyűjtögetem a megrendeléseket, egy híján minden kuncsaft visszajelzett, hogy mire lesz időn szüksége. Az első mézesház idén a kávézónak készült, fotózáshoz. Most várom, mikor jelenik meg a cikk a kávézóról, lesz-e érdeklődés a házak iránt. (Apropó, az új cukrász nagyon ügyes, szépen dekorál, gondolom, nagy a megkönnyebbülés, hogy végre találtak egy jót cukrászt a sok születésnapi tortához.) Megpróbálok idén egyéb karácsonyi sütiket is felajánlani a szokásos hópelyhek és mini házikók mellé: lesz diótörő, a Bécsben vett kiszúróval, mini 2D mézesházikó, és karácsonyi süti-trió előre csomagolva (Télapó, rénszarvas és egy "krampusz"). 

A fodrászom (mik nem vannak, saját fodrászom van, hehe) idén is számít az ünnep előtt a klienseknek osztandó süticsomagocskákra, ezeket - mert mézesek - idén előre el tudom készíteni, hála az égnek. Amikor kezdtem sorolni, mi közül választhat, türelmetlenül intett, rám bízza, legyen szép, tudja, hogy jót kap. Lebegve jöttem ki a szalonból. Az ilyen megrendelőt szeretem. Olyankor a munka is jobban megy, ha szabad kezet kapok.

***

S Japán sokat jár az eszemben. Igen klassz út volt.