Apróságok

A mai nap ilyen kórházas volt, mentem az utolsó látogatásomra a kóházba, valamint a barátnőm ma szült, kisfia van. Örvendezzünk! Először szállítottunk a kávézóba, aztán kórházaztunk. A kora reggeli időpont ellenére szokatlanul tele volt a város gyalogosokkal, biciklistákkal, mert buszsztrájk van, ma és holnap. Gondolom, a taxisok taroltak. A Félcsöcsűnél, aki busszal jár be, ma otthonról dolgozott.

Egy órát vártam, miután megmérte a súlyom a nővérke ("Kilengett a mérleg? - kérdezte V.), közben a váróteremben ülők riadt tekintetétől kísérve kiszaladt két doki, majd a nővér kijött, hogy sajnos, a doktoroknak sürgős esethez kellett menniük, minden csúszni fog "egy kicsit". Az egy óra végeztével behívtak, a doktor megrázta a kezem, mondván, a pajzsmirigyem immár tökéletesen működik, de ha egyszer gondot okozott, szemmel kell tartani, évente egy ellenőrzésre majd fáradjak el a háziorvosomhoz. Ha két percet voltam bent, sokat mondok. Utána gondoltam, hogy ezt akár levélben is közölhette volna velem, V. elmagyarázta, hogy ez miért nem lehetséges szerinte, nekem pedig az jutott az eszembe, hogy most már semmire sem foghatom az állandó zabálást, fel kell hagyni a rágcsálással.

A hét eredményes volt, ami a megrendeléseket illeti, de mivel megint fekete mázzal kellett dekorálnom, előjött egy állandó problémám. Hiába szép a cukormáz, még száradás után is érintésre lepereg, simán lemorzsolható a sütik széléről. Ugyanígy a piros is. Körbenéztem a neten, s kiderült, még a legtapasztaltabb dekorálókkal is megesik ez, az igen sötét színek esetében, van, akinek a sötétkék is gondot okoz. Sok töprengés után arra jutottak, hogy alighanem a használt festékben lehet valami, márkától függetlenül, mert nem az időjárás, a szárítás hőfoka/hosszúsága, vagy a cukormáz keverésének hosszúsága okozza a gondot. Igen kellemetlen, amikor csomagolás közben a tenyeremben marad a sütiről lepergő fekete máz, mintha fekete korpát hullatna a süti...

Jövő hétre szerencsére nincsenek sötét színek "feladva", a sütijeim szélét, a mintákat majd mással húzom ki, nem feketével - vagy nem keverem ki a színt nagyon sötétre, jó a szürke is.

***

Végre megköttetett a biztosításom az autóra. V. nagyon sok céget megkérdezett, íme egy fotó a cégek neveivel, ajánlataival. Ami különösen bosszantó volt, hogy volt olyan cég, ahol az email-beli ajánlat ellenére is 30-40 euróval többet mondtak, amikor visszahívtam őket, hogy na, akkor kössünk üzletet. Volt aki "áremelkedésre" hivatkozott, majdnem ott kaptam agyvérzést, hiszen az online ajánlatot egy-egy kérdőív hosszas kitöltőcskézése előzte meg, volt, amelyik a sokadik oldal után behalt, vagy kiírták a végére, hogy "telefonon érdeklődjön a pontos ajánlat érdekében".

Volt, ahol undok titkárnő fogadott, gyanakodó hangsúllyal, enyhe undorral betűzve le a nevemet, s azóta is várok a visszahívásukra, vagy a visszahívást ígérő cégtől pár nappal később kerestek csak meg, amikor már a biztosítás boldog tulajdonosa voltam. Ami mellé a biztosító cég egy 50 eurós bolti bónt is küldött, úgyhogy pár napig a vacsoránkat is állják. Természetesen ugyanolyan árban, mint tavaly, nem sikerült biztosítást kötnöm...

***

Voltam horgolóórán. Az alapdolgokra emlékszem, de vannak apróságok, amelyek fontosak, és amelyeket az évek során elfelejtettem, s amelyeket most egy kedves, csupacsiga hajú, Rachel nevű nőtől fogok megtanulni 6 x 2 órában. Az órák a fonalbolttá alakított régi lakóépület egykori, átalakított konyhájában zajlanak, hatan ülünk egy nemrég festett asztal körül, a kissé még festékszagú helyiségben. A tandíjért cserébe egy nagy gombolyag gyakorló fonal és horgolótű, valamint alkalmanként kávé/tea jár. Valamint a jó társaság, érdekes hölgyekkel. "Akkor elmondhatjuk, hogy voltál a fonóban?" - heccelt V., amikor beszámoltam neki. Az én szemem előtt már csinos, csupaszín horgolt takarók és babacuccok, horgolt állatok lebegnek, két horgolós könyvem is van, amiket még lelkesen vettem annak idején, amikor még azt hittem, hogy mindent tudok. Közben pedig már hat, majdnem kész sál vár arra, hogy formára igazítsam őket, s aztán a karácsonyi piacok idején megpróbálom őket eladni.