Sütés, munka, újdonságok

Ugye, említettem már itt lejjebb, hogy kérjetek, s megadatik?! Mert valóban. Régi kollégám, Ray, aki főnököm második kávézójának felerészben tulajdonosa, megkért, hogy neki is szállítsak sütiket. Így az állandó sütirendelésem egyszeriben megkétszereződött. Ez valójában nem egy egetverő mennyiség, de nekem óriási öröm, mert mindig is bántott, hogy nincsenek ott a sütijeim a másik kávézóban. Igaz, Ray minden elkövetett, hogy kicsit más legyen a profija, mint a Cake Café-nak, úgyhogy nagyon nem neheztelhettem rá.

De most oda is szállítok. Ráadásul kényelmesen, mert a sütiket maga gyűjti be a Cake Café-ból, nem nekem kell elautózni északra. Hurrá! Meglátjuk, ott hogy fogynak a sütik.

Augusztusban több tortamegrendelésem is volt, ez megdobta a bevételt. Ráadásul új péksüteményt indítottam a piacon, egyik kedvenc pékem, Mark Sinclair krumplis zsemléjét (potato roll) próbáltam ma ki. A recept grammra kiszámolva ott volt az egyik videója végén, már régóta ki akartam próbálni. Igen kellemes, a magyar zsemléhez kicsit hasonló, kissé tömörebb, de még így is könnyed, levegős, akár édes, akár sós töltelékhez is megfelelő bucik születtek. Fel mertem tételezni, hogy az írek gyengéd érzelmekkel fognak viseltetni egy olyan kenyérféle iránt, aminek a krumpli szó van a nevében. Elsőre el is fogyott mind, majd meglátjuk, ezután hogya "teljesítenek". Bucinak fogom őket hívni a továbbiakban. Némi változtatással íme a recept:

12 bucihoz az alábbiakra van szükség:

580 g kenyérliszt

47 g kristálycukor

14 g só

5-10 gramm friss élesztő vagy 7 g porított élesztő

133 g hajában puhára főtt és kihűlt krumpli, apróra vágva

46 g a főzővizéből

57 g puha vaj
1 nagy tojás

193 g langyos tej

Ne rémítsenek el bennünket a grammok, lehet kerekíteni, nem árt meg. A száraz hozzávalókat összeszitáljuk egy tálba. Hozzáadjuk a nedves hozzávalókat, s jól összegyúrjuk. Aztán pár percig géppel vagy kézzel alaposan átgyúrjuk, amíg sima tésztát nem kapunk. Kerekre formázzuk, tálban, nylonzacskóval letakarva fél óráig kelesztjük.

Újra átgyúrjuk, s megint kerekre formázzuk. 60 percig kelesztjük. Négyszögletes formára, laposra lapogatjuk a tésztát, s oldalról háromba hajtjuk. Ellapítjuk, s most felülről hajlítjuk háromba. Újra letakarjuk, s 60 percig kelesztjük. 95-100 grammos gombócokra osztjuk, a gombócokat kerekre formázzuk, s sütőlapra rakjuk őket kelni. Nylonzacskóval letakarjuk őket, s berakjuk a sütőlapot a hűtőbe éjszakára. 

Másnap reggel kivesszük a hűtőből, s 60 perc alatt szobahőmérsékletűre hozzuk a bucikat. Közben a sütőt előmelegítjük 170 fokra, s 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük őket.

***

Tegnap pedig egy elszámolásomnak köszönhetően "feltaláltam" a kétszínű janhagel-t. Ez egy holland fahéjas süti, olyan vajas shortbread-szerűség. 1981-es kiadású angol sütis könyvem szerint Hollandiában adják kávé mellé. Kb. 60 kis szeletre lett volna szükségem, de rosszul szoroztam fel a hozzávalókat, s a tepsimben elég lapos lett a sütiréteg. Gyorsan összekevertem még egy adaggal, s elsimítottam a már meglévő réteg tetején. Szép kétszínű réteg született, ugyanis a felső rétegbe kevesebb fahéjat raktam, halvány színű lett. Amikor a kisült sütit még forrón kockákra vágtam, észrevettem, hogy szép csíkos lett, alul barnásabb, felül vajsárga réteggel. Ez adta az ötletet, hogy kétféle ízesítéssel próbálkozzak legközelebb: csokis alsó réteg, narancsízű, enyhén sárgás felső réteg, egy kis ételfesték rásegítésével... Vagy mondjuk, vajas és rózsaszín, kislányos babazsúrra...

Holland janhagel (hozzávalók egy 40 cm x 30 cm-es tepsihez):

525 g sima liszt

2 kávéskanál fahéj

150 g kristálycukor

375 g sótlan, nagyon puha vaj

A fentieket a fahéj kivételével egy villával alaposan összekeverem, míg összeáll. A keverék felét félreteszem, a maradékba beledolgozom a fahéjat. Sütőpapírral kibélelt tepsibe szépen, egyenletes rétegben ellapítom a kezemmel, ha kell, belisztezem a kezem. Majd a maradék, világosabb tésztát is ellapítom a már meglévő rétegen. 180 fokon 20-25 percig sütöm, míg aranybarna nem lesz. Még forrón, éles késsel a tepsiben csíkokra, vagy négyszögletes darabokra vágom, ahogy tetszik, aztán teljesen hagyom kihülni, csak azután veszem ki a tepsiből. Fémdobozban tárolom. Igazi gyors sütemény, minimális erőfeszítéssel, és kis fantáziával sokféleképpen ízesíthető.