tag:blogger.com,1999:blog-91354021606016885902024-03-12T11:48:31.840+00:00"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."Levelek Írországbólkisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.comBlogger1100125tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-75638620461602240412024-03-12T11:47:00.007+00:002024-03-12T11:47:49.187+00:00Mindenféle szárnyas lények<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Kiokosodtam vörösbegyekből. Egyik nap láttam, hogy látogatóm, akit Dotty-nak hívok, a szárnyán lévő barnás foltok miatt, a kezemből kievett magot odavitte a társának, aki a fenyőn ülve várta. Megetette! A társ szárnyrázogatva kérincsélte a kaját, mint a fiókák szokták. Nosza, Google-re fel... Kiderült, hogy Dotty a hím, nem ő a tojó, ahogy hittem, s ez az etetési szokás a társak egymáshoz tartozását van hivatva megerősíteni, fészeképítés, párba állás idején szokásos. Amolyan udvarlási etetés, amit majd folytatnak a fészkelés idején is. Aztán jönnek a fiókák...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Most már akkor tényleg tudom, hogy Dotty a "fiú" és félénk társa a tojó. Ő is ideugrál az ajtó elé, ha látja, hogy jövök-megyek a hálószobában, de nem meri elfogadni az ételt a kezemből, neki ki kell szórni az ajtó elé. Amúgy Dotty néha a kilincsre is ideül, s néz befelé, ilyenkor - hogy a szokása megmaradjon - megyek, s megetetem. Nem mohó, 4-5 napraforgómagot vesz el csak tőlem, egyenként, hideg kis lábaival rendre elrúgja magát a tenyeremről... A magokat befordítja a csőrében, hogy egyenesen álljanak, s viszi a társának, aki vagy a közelben ciceg, mint egy kis egér, vagy a bokrosban rejtőzik. De azért néha maga is eszik, ha leszórom a magokat az ajtó elé. Már elgondolkodtam azon, hogy veszek szárított kukacot, beáztatom, s azt kínálom neki. Kis protein...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">S az imént a méhekben gyönyörködtem. Először kettőt láttam meg az előkert már virágzó bokrán, most már négy dolgozik a virágokon. Fura mód nagy örömmel töltöttek el, mert egyre ritkábban láttam méhet, csak poszméhet és egy fura, keskenyebb, gyorsabban mozgó, méhnek tűnő szárnyas lényt. Nem tudom, mi a neve. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Lehet, hogy a közösségi kert méhei, lehet, hogy nem, mindegy, csak legyen belőlük minél több! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A Sidmonton Road-on már teljesen kibontották szirmaikat a cseresznyefák, irigyen néztem a két kis előkertet szinte ernyőként beborító fákat. Ki tudja, hány napig virágoznak még... Csak szél ne jöjjön, hadd csodáljam meg még őket séta közben pár napig.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Az úgyenevezett dog violet, sovány ibolya is kezd virágozni, itt az ablak alatt is megjelentek már. Kiváncsi vagyok, Daffodil Day-re, az itteni rákosokat támogató jótékonysági szervezet hivatalos napjára marad-e még virág. Nagyon korán kezdtek virágozni az idén!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Az esős, nyirkos idő nem tesz jót a hangulatomnak, biztos ezt hívják tavaszi fáradtságnak, de sokszor csak aludnék. V. megfázott, tüsszög, köhécsel, de legalább aludni tud éjjel. A kert folyamatosan nedves, még a közösségi kert körül sem mertem sétálni, mert annyira szottyos a talaj. De legalább szegény fenyőmet nem kell öntözni, csak néha adok neki tápot, s drukkolok, hogy az itt-ott ledobott tűi ellenére megmaradjon. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">*** </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az Anyák Napja előtti piacon 15 dekorált sütit adtam el. Ez is valami, sőt! Igyekeztem úgy rakni a sütis dobozt, hogy az ukrán hölgyét lássák előbb az emberek, az övé legyen szem előtt. Az ő eladását nem rontották a sütijeim, láttam, hogy mindent eladott, ami nyomtatott és festett süti volt. Hurrá. Ezen a héten a Szt. Patrik-napi sütikkel próbálkozom. Ugyan nincs olyan kiszúróm, de próbálok olyan szivárványt csinálni, aminek egyik végében arannyal teli edényke van, az ítteni legenda szerint ugyanis ha az ember szivárványt lát, meg kell keresni a végét, ahol a föddel érintkezik (ez ugye, lehetetlen), de oda van elásva a leprechaun kincse...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-69861661872838673072024-03-05T11:10:00.004+00:002024-03-11T15:51:32.107+00:00Újra tavasz<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ahogy visszanéztem az emlékek között, máskor is volt kora márciusi hóesés, sőt, későbben is. De azért mindenkit meglepett, főleg, mert nehéz, nedves hó volt: amikor elmentünk vásárolni aznap, cuppogtak a cipőink a többcentis csatakban, s nem volt előle menekvés. Itt a domboldalon ömlött le a hólé az út mentén, nyelték amennyire csak bírták, a csatornák, s persze, minden kerti edényem igen hamar tele lett vízzel. Később esőre váltott, feltámadt a szél is, s másnap reggelre nyoma sem volt a hónak. Csak a hegyek fejebúbján ült valami koszos fehér sipka, pedig onnan méteres hófúvásokról közöltek képeket a merész arrajárók.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Most megint tavasz van, bimbódzó fák, s a közösségi kiskert legújabb éke, a méhkas is megmaradt, néhány méh már mozgolódott, ki-be repkedett a tulajdonosaik szerint. Elsétáltam arra, de nem láttam őket, igaz, alkonyodott már, gondolom, ilyenkor elmennek aludni a méhek. Csak remélni tudom, hogy megmaradnak, s az időnként feltűnő vandálok sem bántják őket (a kas erősen oda van kötözve, lelakatolva a nehéz állványához, s figyelmeztető felirat is van, s zárt kiskapu, s a nemrég megnyírt sövény ágaiból új sövényt ültettek köréje. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A vörösbegyek hamar felfedezték, hogy hazajöttem, újra indul a kézből etetés, sőt! A dolgozószobában pakolgattam, amikor a bátrabb odarepült az ablakpárkányra, s befelé bámulva érdeklődött, hogy akkor mizújs? Azonnal átmentem a hálóba, s kidugtam a tenyerem, tele maggal. Jött enni! Nem tudom, igazából melyik a bátrabb, a tojó vagy a hím, de az egyik még mindig csak a földre dobott magokat hajandó felenni, míg a másik ideszáll a tenyeremre, sőt, ha olyan kedve van, megül rajta 2-3 másodpercig.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Az első piacra a szokásos adaggal készültem, kicsit nyögvenyelősen a tíz nap lazítás után, s nagy meglepetésemre a böjt ellenére a sütikkel együtt mind elfogyott. Utóbbiakból pedig dupla adagot csináltam. Jön az Anyák Napja, Szt. Patrik-nap, Húsvét, sűrű hónap lesz. Még sűrűbbé fogom tenni azzal, hogy <i>csakazértis</i> elkezdek néhány dekorált sütit csinálni a piacra is. Az ukrán hölgy sütijei mézeskalácsra vannak nyomtatva, kevés a dekorált, az is egyszerű. Majd jóval odébb, beljebb teszem le a pultra az én sütis kosaramat, vagy másik pultra, távolabb, hogy az övét vegyék előbb észre. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">A kenyerek remekül fogytak, rozskenyérből és szárított paradicsomosból is csinálhatok többet. Nem kell óriási mennyiségre gondolni, de már az eggyel több is nagy eredmény nekem.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">S nemrég belegondoltam, hogy már négy évvel ezelőtt volt, amikor a piac bezárt és az országot a Covid szorongatta, s éppen állampolgárok lettünk (ezt sosem fogom elfelejteni) akkor nekiálltam kenyeret sütni a telepi lakóknak. Páran közülük még mindig rendelnek, sőt, van olyan régi piaci kollégám, aki a havi piaci találkozókra mindig kér két veknit, egy másik pedig gingerbread men-t. Erre igen büszke vagyok. Mert megtehetné, hogy leugrik a Firehouse bakery-be, s ott vesz kovászost, de neki az enyém kell.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Állatka, a kovász, vagy ahogy néha hívom, a kis Rohadék még mindig él és virul, 11 éves már.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">***</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">A budapesti látogatás végül is jól sikerült, csak ne lett volna az a sok hülye kék plakát mindenfelé. Napjaink jobbára az otthonban tett látogatásokkal teltek, amit kényelmesen tehettünk meg, egy barátunktól kölcsönkapott kocsival. (Azok az utak...! Rengeteg a kátyú.) Tömegközlekedtünk, ami remek, szeretek villamosozni, nem aggódni, hogy jön-e az a busz, ami Dublinban bizony néha lutri. Hazafelé egy kvíz-estről meglepett, hogy a Parlament világítását éjjelre lekapcsolták, illetve érthető, de a hatalmas sötét lyuk ott a Duna partján szinte ordított. "Benne hallgat a sötétség", jutott eszembe, amikor kibámultam rá és a hiányára. Ugyanez volt a Várral. Ahol sétálni csuda élvezet, de azért kicsit megkeseredik az ember szájíze ha eszébe jut, hogy mit csinálnak vele.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Turista rengeteg!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Sétáltunk a Várban és a Várkert bazárban, ahol megy az építkezés, egy kiállítóterem hasztalan keresése közben még a Felix étterembe is beinvitált bennünket a maitre d', igaz, nem volt semmi nagyfejű NER-es jelen, akit zavart volna a plebs jelenléte. Csodás húshűtőszekrényt csodáltam meg, s pár képet, mert odabent éppen kiállítás volt, még brosurát is kaptunk. Nem maradtunk ott ebédre...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Könyvet most nem vettünk, kézitáskával utaztunk.<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Sopron még élvezetesebb volt, öcsémékkel elmentünk forrásvízért a Szalamandra-tóhoz, ahol a meredek lejtőn visszafelé többször meg akartam halni, de a kora tavaszi erdő levegője, hangjai nagyon feldobták a hangulatom. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Később meglátogattuk barátnőmet Hegykőn, megismerkedtem a mudi kutyájával, s férje racka juhokkal és vörös szarvasmarhákkal benépesített birtokával. (Amin jót mosolyogtam, mert nemrég derült ki, hogy egyik kedvenc hentesboltom új nevet kapott, Vörös Üszőnek lett elnevezve itt. Scarlet Heifer!)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Rövid autózás a Fertő Nemzeti Parkban, kilátás a Schneeberg felé, naplemente, hazafelé szálló libacsapat... Szégyen- és gyalázat, még sosem jártam ezen a környéken. A házukban többször voltam macska- és kutyafelvigyázóként, ifjabb koromban, de még sosem jártam kint a tónak ezen a vidékén. Közben megtudtam, hogy lehet kapni pénzbüntetést olyanért, hogy "illegális erdősítés", de a fasor, amit barátnőmék ültettek telekhatárként, engedély nélkül, köszöni szépen, megvan, hála új tulajdonosának, aki megtartotta a ma már igen magas fákat.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Anyám születésnapjáról a tó vizétől távol kellett megemlékezni, nem dobhattunk bele rózsát, hála szülőhazám jelenlegi uralkodó családjának és az általuk kitalált építkezési projektnek.<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Májusban újra megyünk, ezúttal autóval. A kompjegyek ára megugrott, naná, mi lett olcsóbb az elmúlt években?!</span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-84921603472795699122024-03-01T10:19:00.002+00:002024-03-01T10:19:19.955+00:00Márcus 1.<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Földig hajoló vagy eltört szárú nárciszok, a fenyő tűi között összetapadt, marokban álló nedves fehér tömeg, a krókuszok nedves lila rongyként elheverve a cserepük szélén. Március 1., éjjelre havat mondtak, reggelre érkezett meg. Előző este meglepően hideg volt már, különösen a napközbeni langyossághoz képest, de Manci még mindig a szellősebb dobozában várta a kaját, hiába próbáltam rábeszélni a melegebb, béleltebbre. Bezzeg most, még reggelizni sem jött elő, csak pislog lustán, ha odakopogok neki az ablaküvegen át.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Szállítottunk kora reggel, még sötétben, akkor még nagy nedves pelyhek hullottak, át-átcsapva esőbe, de már lassan sebességre intett a tábla az M50-es felett, óvatosan haladt a forgalom, csúszos volt itt-ott az út. Dublinban eső, de visszafelé a feljebb fekvő városrészeken már kezdett gyűlni a hó a gyepen, Bray-ben pedig - mikroklíma, magasság - csak esegetett. Egészen reggelig, amikor a fáradtszürke világosságot fehérré tette a lendülettel megérkezett hóesés. Ötpercenként mentem/megyek ki a páfrányról lesöpörni a havat, s egy kerek lapot tettem a közepébe, hogy a szára közepén, ahonnan a friss levelek bújnak elő, ne érje fagyos hó. A fenyő védi a kényesebb növényeket, amit lehetett, fedél alá raktam.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Ez így lesz délig, kora délutánig. Remélem, holnapra eltűnik, mert bár szép, emlékeket idéz és jó kinézni rá, azért inkább ne most essen, ha lehet, amikor piacnap van, az első a rövid szünet után (Bp-en voltunk) és Stuart-ék háza előtt a japáncseresznye már virágzásra kész.</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-18430328185402756642024-01-29T17:23:00.000+00:002024-01-29T17:23:23.949+00:00Szél és eső<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Végre elvonultak a viharok (egyelőre), most "csak" a szokásos szélerősséggel kell megbirkózni. S hozzá a rengeteg esővel. Egész nap esett, hallgattam a nagy csöppek koppanását a szellőző tetején, s valahányszor kinyújtottam az ajtónyíláson át a tenyerem Dotty-nak, a vörösbegynek, tele maggal, elázott a pulcsiujjam. De meglett a szoktatás eredménye: Dotty néha már 2-3 másodpercig is megül az ujjaimon, s csipeget, miközben párja ijedten ugrál a teraszon, s a Dotty által levert magokat szedegeti össze.<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Mozgalmas hétvégénk volt. A szárítógép bedöglött a múlt héten, amikor el akartam indítani, enyhe torokhangon hörgött, meg sem rezzent, ellenben olyan büdös szagot produkált, hogy ijedten téptem ki a fali csatlakozóból a dugóját, nehogy lángra kapjon, mint egykor a szomszédunké, aki valósággal kirugdosta a házból a büdös füstöt árasztó lángoló masinát. Tíz éves Candy gép volt, használtan vettük, de nem vártam még a a halálát. Másnap elmentünk megrendelni az újat, ami szombaton meg is érkezett. Ma már szárítottam is vele, s meglepve vettem tudomásul, hogy hatékonyabban és gyorsabban szárít, mint a régi. Miért voltam meglepve, nem tudom, nekem már ez a Candy gép is maga volt a csoda, s a kényelmes magas fokát képviselte.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Szintén tíz éves tévénk ugyanerre a szombat estére időzítette a maga halálát, a LED-es képernyő felső egyharmada elsötétült, s a neten talált összes tanács ellenére sem volt hajlandó magához térni. Vasárnap tehát tévé-vétel volt a soron. Amilyen szerencsém volt, a tévéhez féléves Disney+ előfizetés is járt, így tegnap már el is merülhetem a The Bear első évfolyamában. A szokottnál nagyobb és élesebb képű képernyőn még kapkodóbbnak, pergőbbnek tűntek a sorozat eseményei, s kis híján nosztalgiám lett a kávézóban töltött évek iránt. De hamar elmúlt. Elég kívülállóként nézni a konyhai sürgést-forgást, főzések és sütések okozta stresszt.<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Szomorúan vettem tudomásul, hogy kedvenc liszt-forrásom, a csomagolásmentes bolt B</span><span style="font-family: arial;">ray-ben bezár(t). Ha bio rozs- vagy tönkölyliszt kellett, rájuk mindig számíthattam, még kedvezményt is kaptam. Sajnos, nincs elég vásárlójuk, s két év után bezárnak a hónap végén. Kissé nehéz szívvel mentem hozzájuk elbúcsúzni. Rengetegen voltak bent, kicsit úgy éreztem magam, mint egy sírrabló, aki még utoljára alaposan bevásárol, de nyilván örültek, hogy megszabadulnak a készlettől. Elhoztam az összes köménymagot (mostanában a rozskenyérnek keletje van, s sehol nem találok a boltban köménymagot nagyobb kiszerelésben), eljött velem saját edényében a maradék szezámmag, s majdnem az összes szappan és samponszappan. Szerintem az elkövetkező egy-másfél évre el vagyunk látva ilyesmivel. Megkaptam még a maradék tönkötlylisztet is, s megvettem egy szép nagy üvegedényt, amiben most az Isomalt cukrok laknak, várva, hogy Bálint-napi szívekbe kerüljenek (remélhetőleg). </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Kérdeztem a tulajt, nem tudja-e a készletet átadni a szomszéd városka hasonlóan csomagolásmentes boltjának, de kiderült, azok nem függetlenek, hanem egy ausztrál (!) lánc tagjai... Angliából hozatott dolgokkal. Nahát. Legközelebb Dundrumban van független bolt, de sajnos, lisztet nem tartanak, majd körül kell néznem, hova menjek, ha kifogyok a 25 kiló rozslisztből. Emlékszem, régebben volt egy amolyan gazda-bolt Dun Laoghaire-ben, ahol mintha rendeltek volna nekem lisztet, majd megnézem őket megint, így tizensok év után, hátha még ott vannak...</span><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Még mindig tart ez a januári semmilyen érzés. Legszívesebben egész nap ágyban lennék, egy jó könyvvel és teával. Amikor végre ráveszem magamat/magunkat egy gyors sétára, akkor jólesik a friss levegő, még ha hideg is, és szeles is az idő, de ez a sötétség, az egész nap felhős ég nem tesz jót a hangulatomnak. Pedig most már aztán nem lehet halasztgatni, kezdődik a szezon. Már van rendelésem márciusra is, esküvői sütik, szerencsére a visszafogott dekorációjú fajtából, akvarell módszerrel dekorált sütiket kért egy, a kávézóban megismert cukrászleány, március végén esküsznek. <br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">S kinyílt az első nárcisz az egyik cserépben! A vörösbegyeket két napig nem láttam, csak a hangoskodásukat hallottam a kertből s az egyik cinke jellegzetes tavaszi énekét. Úgyhogy vegyük így: tavaszodik!</span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-83481646132788949222024-01-22T16:52:00.000+00:002024-01-22T16:52:05.737+00:00Isha.... <div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Manci nem az a fajta, akit eső vagy szél elriaszt a vacsorájától, legfeljebb beleül a kosarába, dobozába, s úgy várja, hogy megetessem. De tegnap, amikor Isha, az alaktalan istenségnek elnevezett vihar itt üvöltött a város felett, úgy kellett kioperálnom a búvóhelyéről, s behozni enni. Annyira zajos volt a másfél napig tartó vihar, hogy a kajáért bátor macska nem mert kijönni az ajtó elé.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">S most nem viccelek vagy túlzok, ez a szél üvöltött.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szomszéd néninél feldőlt a lánya labdáit, sporteszközeit tároló műanyag "üvegház", s néhány cserepe bánta a vihart. Olyan hétvége volt ez, amikor nem mozdultunk ki sehová, újságért is csak kocsival mentünk, mert szakadt az eső, hordta a szél rendesen. Nem csoda, hogy az ez évre kitűzött séta-mennyiséggel erősen el vagyok maradva. Az időhöz képest meglepően enyhe volt az idő, 13 fok, ami ma megint lecsökkent 9-re, de a barométer lassan visszamászott a megszokott mértékre, s most már a fürdőszobai ventillátor sem kínlódik a szél miatt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Ellenben alaposan beáztunk. Szemből nem folyt be annyira a víz, de oldalról, ahol telibe kapta az esőt az ablaküveg és a keret, két saroknál, ahol nyilván valamilyen okból rossz a szigetelés, vagy egyéb hiba áll fent, befolyt a víz. Többször kellett kifacsarnom az odatett ruhát. Sőt, most az ablak felső sarka is eresztett, ahol már régen látszottak az ázott foltok, de most látványosan folyt be/le a víz, kis csíkban, mintha örökké könnyezett volna. Kénytelen voltam a fakerethez odaszögezni egy összehajtott ruhát, hogy az fogla fel a vizet. Így legalabb a fal nem ázott. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Reggelre minden tele volt a kertecskénkben letépett levélfoszlányokkal, ágakkal, de amint csendesedett a szél, és elvonult az eső, madaraktól lett hangos a kert. Olyan nyüzsi volt, öröm volt nézni. A vörösbegy - alias Dotty - már azonnal odaszáll a kezemre, s mindjárt el is rúgja magát egy-egy maggal a csőrében. Nevetnem kellett mert nagyon hidegek voltak a kis lábai! Ezt megcsinálja háromszor-négyszer, majd elrepül, cinkéket kergetni az etetőről. Amit egyébként ő is tudna használni, de szerintem lusta odamenőverezni magát a mókusbiztos etető rácsai közé.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Elmentem megint a Lidl-be, s alaposan bevásároltam azokból az Isomaltból készült cukrokból, vettem áttetszőt is, nagy terveim vannak velük Bálint-napra...</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben kiderült, hogy a korábban emlegetett könyvből apám majd kap tiszteletpéldányt, amit az író személyesen fog neki elvinni. Az USA-ban már megjelent a könyv, s írója egy másik közreműködőnek már küldött egy kötetet, ami után vámot kellett fizetnie a címzettnek... Így a többit az író maga fogja elvinni Magyarországra, a magyar fordítás megjelenésének alkalmából, júliusban.</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-56530361896413564962024-01-17T18:55:00.003+00:002024-01-22T16:20:42.237+00:00Óóóó, hideg van<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Itteni mértékkel... -1 Celsius itt a parton, lefagyott szélvédők, amiket még délben is kaparászni kell, ha el akar menni az ember vásárolni. Havat is igértek, esett is, a sziget északi részén, mutatta a levelibéka, merre kanyarodik a sarki hideg farka, erre felénk nem fog esni hó, de máshol, északon és Angliában, no ott fog. Vagy már esett is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; text-align: left;">Ez persze, nem azt jelenti, hogy ne fáznánk, a fűtés is sűrűbben kapcsol be, én pedig próbálom nézni a pozitívumot ebben is. A vörösbegy most már magabiztosnak nevezhető mozdulatokkal ugrál oda a kirakott kezemhez, nyilván éhes, csippenti le a tenyeremről az őt érdeklő magokat. Néha akkor is megjelenik, s egyből ideül az ajtó elé, amikor mozgást lát az ajtó mögött, nem nekem kell ajtót nyitnom, s nézegetnem, hogy itt van-e a közelben.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; text-align: left;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Azért kebelbarátok még nem vagyunk, nagy szánysurrogással távozik, ha véletlenül megmozdulok, s rájön, hogy a kézhez egy test (nagy test) is tartozik. De már kiülhetek az ajtó elé, a lényeg, hogy a kezem közel legyen a talajhoz, s ideugrálva lássa, mi van benne.</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Rárepülni még nem mer.</span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">S arra is felfigyeltem, hogy megtalálták az előkertből a háztömb előtti fára átrakott etetőt. Sőt, az imént azt is láttam, hogy a Manci által hátrahagyott macskakaját is megdézsmálta egy kis vörösbegy. Hogy az én haverjaim egyikre volt-e (kettő jár a hátsó kertben), vagy egy másik, nem tudom, fogalmam sincs, mennyi az egy négyzetmérerre eső vörösbegyek száma a környéken. </span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***</span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Apám négy évvel ezelőtt pár napig találkozgatott egy angol* íróval, aki a Pán-Európai Piknikről akart könyvet írni. Apu egy csomó anyagot másolt és mutatott neki, tolmács segítségével leveleztek egy darabig, aztán...</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">(Míg ezt írtam, megint itt ugrált a vörösbegy a bejárati ajtó előtt, s megnézte, maradt-e még kaja a macska táljában. Ajtót nyitottam neki, s kiszórtam pár apróbb darabot, s a bátorságáról úgy ítélem meg, hogy az én egyik haverom volt. Igaz, ugyan, hogy lelkes ugrálása közben laposra ugrálta a dísz ciklámenjeimet, de oda se neki. Felkapott egy kis szárazkaja-darabot, s most azon nyammog valahol.)</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">... az író igért egy ajándék kötetet a készkönyvből Apunak, de azóta sem jött erről hír. Apámnak ajándékozta egyik korábbi könyvének egy példányát, amely a határok térsadalmi szerepéről szól, 9/11 után, s azt Apu lelkiismeretesen el is helyezte a Piknikről szóló állandó kiállítás egyik ... "vitrinében". ("... ami a legkorszerűbb elvek alapján készült, talán ma a kontinensen nincs is, csak Angliában, ilyen szintű... vitrin", hogy nagyokat idézzek.)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A Piknikről végre megjelenő könyvet most hirdették a hétvégi újságban, ott olvastam róla elemzést, rögvest tovább is küldtem Apunak, ő pedig cserébe átküldte a fotóit, amit az íróról készített még annak soproni látogatása idején. Gondolom, sokáig dolgozott a könyvön, no és közben volt ugye egy pandémia is, ezért jelenik meg csak most, januárban. Megrendeltem, hangoskönyvként is, s majd viszem Apámnak ajándékba 81. születésnapjára. Tökéletes időzítés!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***</span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Apropó, honnan látom, hogy a bejárti ajtó előtt ugrál a madárka? Oda néz egy padlóig érő ablakunk, s előtte van egy kényelmes fotel, letakarva az iraki esküvői szőnyeggel, az mostanában az alkotó/olvasó sarkom. Ott üldögélek tea és laptop társaságában ha rámjön az alkothatnék. S mint valami függöny mögül leselkedő öregasszony, azt is látom, ki mikor jár el előttünk. Nem mintha érdekelne...</span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***</span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Két bekezdés között nagyot haladtam vörösbegy-szelidítésileg: bementem a szobába, s azonnal megjelent, hogy látta, felkapcsolódik a villany. Kiültem az ajtó elé, kinyújtott kezemben a kis maréknyi maggal. A közeli virágtartóra röppent, nézegetett egy darabig, én csendben fagytam, majd a kezemen landolt, de éppen csak annyi időre, hogy felcsippentsen egy magot, s máris ellökte magát s elrepült. Ezt még megismételte négyszer, néha kolibriként állt a levegőben, mialatt én befelé vigyorogtam, mert abban biztos vagyok, hogy hangos nevetéssel végleg elriasztottam volna...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">* amerikai, Hollandiában él... </span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-89765352403031611832024-01-12T14:34:00.000+00:002024-01-12T14:34:09.575+00:0030-odd-foot of grunt*<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Igen, ha valaki megkérdezni, milyen a munkakedvem, akkor e</span><span style="font-family: arial;">zzel válaszolnék: egy kb. 30 láb hosszú nyögéssel.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Mert semmilyen. A kenyereket csinálom, mert elkezdődtek a munkás hetek, pár biscuits-in-a-jar is készült a piacra, de sütisütésre még nem bírtam magam rávenni. Már Bálint-napi tervekben gondokozom, Ray adott is rendelést, s szerintem a kávézó is fog, vagy gyöngéden rájuk eröltetem, majd meglátom. Most várom, hogy egy ismert magyar mézeskalácsos megnyissa a webshopját, s akkor lecsapok a tökéletes arany cukormáz receptjére (azt is mondta, segít, ha a megfelelő alapanyagokat nem tudom beszerezni). Bálint-napi süti szép aranyozással - úgy sejtem, kapós lenne.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A reggeli felkelés is csak nyögve megy, rendszerint V. után kelek, kávéillatra megyek ki, csipásan, s lassan bebootolok, mint egy öreg számítógép. Az első hét hideg napokkal kezdődött, még kesztyű is kellett. De a hideg idő nem akadályozott meg bennünket, hogy lemenjünk vidékre, s kiránduljunk egyet, amolyan couch potato módra, bejártunk egy arborétumot Inistioge-ben. Már voltunk arrafelé autós találkozón kétszer is, de a kertbe sosem mentünk fel. Pedig csodálatos. Tele van öreg, nagy fákkal, kaliforniai vörösfenyővel, japán cédrusokkal, monkey puzzle fákkal, ezen felül van sziklakert, bukszusokból ültetett sövények, kerti házikó, tiszta ösvényekkel... Az elején tágas parkoló, tiszta WC-vel, s tavasztól már újra működik a kis kerti kávézó, amit egy viktoriánus télikert házikójából üzemelnek. </div><div style="text-align: justify;"> </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A beugró 5 euró a Woodstock Arborétumba, melegen ajánlom. Biztos, hogy visszamegyünk még, másfél órás autóút, tehát nem nagy távolság, s jó lesz majd tavasszal vagy nyáron megnézni, amikor minden virágzik. Sajnos, a közelben elég limitált az étkezési lehetőség, de a közeli, számomra kiejthetetlen Graiguenamanagh nevű településen a Barrow folyó partján a Duiske Inn-ben van carvery lunch. S olyan kocsmapult, ami mögött a kedves hölgy a whiskey rendelésnél megkérdi, hogy kérünk-e valamilyen mixert-t a pia mellé, mondjuk vörös limonádét? </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Én kértem, habár borzalmas, de kedves volt piaci társam, Willie egészségére muszáj volt innom. Ha ő beült Kilternan-ban a kocsmába, kérés nélkül adták a whiskey-je mellé a vörös limonádét. Úgyhogy fenntartottam a hagyományt a kedvéért. De csak keveset töltöttem a whiskey fölé, mert azért mégis...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Voltam ugye, fogorvosnál. Különösképpen nem kellett magyaráznom, miért vagyok ott, belenézett a számra, s hümmögött. Mind a három fogamat, amin másik doki dolgozott, helyre kell hozni. Clumsy megoldásokkal élt a másik, nem alakította ki rendesen a fog formáját, a másik helyen pedig gyakorlatilag egybetömte két fogamat a tömőanyaggal. Úgyhogy lesz meló. De Dr. Heavey legalább megint alaposan lepucolta a fogaimat, amelyeken az új elektromos fogkefe és a fogselyem/kefécskék használata ellenére is van lepedék. A fene egye meg. Majd el kell kérnem a leleteimet a régi rendelőtől és elküldetni neki, hogy véglegessé váljon az új helyhez való csatlakozásom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">S nem, nem mentem vissza a régi rendelőbe reklamálni, ezt meghagyom a fogorvosnak, aki jóban van a régi rendelő tulajával. Ő el tudja mondani, mit ket szúrt el a számban az a nagydarab, szuszogó fogorvos, akinek a keze alá kerültem. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(<i>* Russell Crowe színész kapta ezt az utasítást a rendezőtől, hogy milyen hangot adjon ki egy verekedés forgatása közben, s ez megragadt bennem)</i></div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-72929165387152760762024-01-02T20:11:00.002+00:002024-01-03T16:27:24.400+00:00Ó, helló 2024!<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"> Végre egy szimpatikusabb évszám, nincs benne hármas, isten veled te nyomorult 23.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: verdana;"><br /></span></div><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Annak ellenére, hogy elvileg még szabadságon van a héten, s más feladata nincs, mint engem furikázni beszerző útjaimon, V. ma már dolgozott, s fog is, valószínűleg. Trish is dolgozott ma már, tegnap még kellemes körülmények között ebédeltünk, s ünnepeltük az új évet s egymást, én pedig lassacskán újra visszaszokom a rutinba, minimális kenyérsütéssel a héten, mert a legtöbb kuncsaft még távol van a teleptől, s piac csak 13-én lesz. A kávézóba nem szállítok a héten. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Az idő igazi íres időjárás, viharos szelekkel s rengeteg esővel éjjel, főleg hajnal felé, nappal viszonylag nyugi van, csak a levelek gyűlnek az ajtó előtt s Manci dobozában. A tavaszi virágok most már késő téli virágoknak nevezhetőek, arasznyiak a nárcisz szárai, virágoznak a téli árvácskák, láttam már primulát is, az enyémeknek se hervadtak el a leveleik, meg is nézem a napokban, nem rejtenek-e kis bimbókat a szép friss zöld levélcsomók.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Általában 10 fok körül mozog, ígértek ugyan kis fagyot és kevéske havat az északi megyékben, de annak se híre, se hamva. Idén itt nem lett tél karácsonyra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Megyek fogorvoshoz csütörtökön, mert most már megtanultam, milyen különbség van fogorvos és fogorvos között. Így aztán eldöntöttem, hogy követem kedvenc (magyar feleséggel rendekező) ír fogorvosomat, aki feladta a Bray-ben való heti egy rendelést, s most már Sandymount-ba kell elzarándokolnom, ha látni akarom. Van kis listám, hogy mi mindent kell majd rendbetennie a másik fogdoki utolsó ügyködése során, s szeretném személyesen is megköszönni, hogy V. fogait olyan gyönyörűen rendbehozta. Sajnos, ott a parkolás elég nehézkes, így majd V. fuvaroz.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Egészségileg sajnos tudomásul kell vennem, hogy gyomrom már nem a régi, a zsírosabb kaják, amiket Pojáca (=epekő) eltávolítása óta azért bírtam enni, most már jeleznek, s több napra való nyavalygást és büfirohamokat okoznak, tehát oda kell figyelni, hogy miből, mennyit, így a csípős, zsíros fogásokat most már félre kell raknom. A nduja-val megkent kenyér most már csak V. kiváltsága, nekem marad a só, bors és fűszerek, módjával.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Apáink egészségügyi problémái megoldódni látszanak, sajnos, az örök élet titkát azóta sem találtam meg, így ők is tovább öregednek. Apámról lekerült három bőrrákos folt, erős voltam, s nem írtam neki, hogy 'nemmegmondtam', amikor a doki lecseszte, hogy miért nem ment előbb, mert tobbek biztatasa ellenére is kivarta a magyar egészségügy által kiírt sorát, a többhónapos várakozással, amikor egyértelmű volt még a laikusnak is, hogy a foltjai nem normális foltok.</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De már rendben van, koppkoppkopp, sebei szépen gyógyulnak, remélem, az eredményei javulni fognak, s nem kell újabb health scare-rel kezdenünk az évet. Koppkoppkopp. Remélem, az Univerzum figyel.</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az öregek otthona továbbra is topnotch, hiába kaptak szabad kezet, minden extra kiadás előtt a biztonság kedvéért felhívják V.-t, hogy OK-e, ő pedig rábólint. Január-februárra érik egy újabb út Bp.-re, lehet, én is megyek, látni a rokonokat, s körbeszaglászni a könyvesboltokat, s kultúrálódni.</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A karácsonyi piac nagyon jól sikerült, kb. háromheti bevételem lett meg egy napon, megmaradt 9 kicsi mézesház, de most majd tudom, legközelebb mennyivel készüljek. A végén csere-bere, kaptam két édességet, de sajnos, nem voltak finomak, félig ettük meg őket. A karácsonyra vett beigli sem volt jó, nem sült át a tésztája, jövőre majd megpróbálok magam készíteni, ideje megtanulni ezt is. Azt már látom, hogy a kenyerekre és az aprósütifélékre kell koncentrálnom. A paradicsomos kenyerem nagyon dícsérik, főleg, mert nem sajnálom a belevalót, a pürét, a szárított paradicsomot és annak olaját.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">13 éve tőlem házakat rendelő kliensem 4 házat és 22 kicsit rendelt. Most a férj fogadott minket az ajtónál, ezer éve nem láttam. Eszembe jutott, milyen lelkesen várt mindig a kávézó előtt, amikor nyitás előtt átadtam neki a házakat, aztán egy idő után már én mondtam, hogy leszállítom neki, ne kelljen úgy találkoznunk, mint valami drogkereskedőnek s vásárlójának, a sötét, nedves és szeméttel telefújt utcácskán.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Három kliens rendelt 4-4 házat, s volt egy, ő is visszatérő megrendelő volt. Erre majd jövőre emlékezni fogok. Amúgy most remekül ment a dekorálás, mert ugye, előre lesütöttem a paneleket, a kisházakhoz is, nem mondom, hogy futószalag meló volt, mert azért igyekeztem variálni a dekorálást, de a kisházaknál azért az volt, azokon ugyanaz a minta, ugyanaz a töltelék is: maréknyi gumicukor, csokis cukor, ilyenek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben tanultam dolgokat, pl. hogy a Lidl-ben kapott gyümölcsízű cukorka Isomalt-ból van, gyönyörűen felfőzhető, és az ablakok, ajtók kiönthetők vele, nem puhul meg, bírja a szobahőmérsékletet. Idén nyitva tartom a szemem, s bevásárolok belőle, hogy mindenkinek legyen színes cukorablaka.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Az utolsó adag rozskenyér látványosan rossz lett, szépen keltek a kosaraikban de abban a pillanatban, hogy bevágtam őket a pengével, lappadtak, s az edényben, sütéskor sem tértek magukhoz. Hosszan gondolkodtam a problémán, s aztán rájöttem, sőt, -jöttünk, mert V. is segített, hogy a só nem volt elég. Kevesebbet raktam bele, rutinból annyit szórtam a tésztára, mintha kovászos lenne, pedig több kell. Tanultam megint valamit!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">A január elejére kinézett céges megrendelés ugrott, de már készülök a Bálint-napra, egyelőre ötletekkel. Valószínűleg a másik kávézóba is fogok szállítani. Sajnos, V.-nek vissza kell térnie a bejáráshoz, ami rengeteg kiadás, parkolás, kaja, de ugye, a vezetőség erősködik, ki kell használni az épületeket. Sajnos teljesen figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét, akik nem akarnak bejárni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ünnep napjai csendesen teltek, lustizás, olvasás, tévézés, Breaking Bad és egyéb sorozatok, néha kibámultunk az esőre, s a nappali gloom-ját a karácsonyfa enyhítette. Már említettem a Christmas tree envy-met, és Nordmant, aki jelenleg is talpig felékítve áll, tele fényekkel, Szamos-szaloncukorral és néhány állatos gömbbel. Hiába a tradíció, holnap lecsupaszítom, ne szenvedjen, itt-ott hullajtja a finom illatú tűit, jót fog neki tenni, ha visszatérhet természetes közegébe, már ha a cserepes állapotát a szabadban annak lehet nevezni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Apropó, állatok. Ma csoda történt, V. választott a macskának kaját, ő javasolta, hogy kétfélét vegyek, hadd legyen választéka a kicsi állatnak. Sőt, karácsonyi csemegét is választott neki, de abból nem veszek többet, kevés, kicsi, drága adag az az 50 g, Manci szinte felszippantotta a tálról, s várta a következő adagot. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A másik, hogy egy alkalommal a vörösbegy pár éppen a teraszon ugrált, amikor a résnyire nyitott ajtón át kiszórtam nekik egy kicsi kaját. Azóta ha látnak az ajtó mögött mozogni, odaszáll(nak) a közelbe, s várják, hogy csurran-cseppen-e valami. Még be sem csukom az ajtót, már rebbennek is rá a lépcsőre, s kapkodják fel a magokat. Akkora öröm őket látni! A karácsonyfára felakasztottam néhai idős barátnémtől kapott vörösbegyes függőt, s vettem is még hozzá, azt hiszem, rá gondolva folytatom a hagyományt, s Nordman további vörösbegyes dekort kap, ha találok.</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Baromian bántott, hogy nem adhattam vért, mert nem volt elég vas a véremben, nem szeretek 'hibás' lenni, plusz felesleges idő nekik és nekem. Rendeltem egy kis <a href="https://luckyironlife.com/" target="_blank">színvas halat</a>, amit belefőzök a kajámba, vízbe, pár csepp citromlé kíséretében, s ezzel magamhoz veszem a napi vasadagomat. Mindennapos használattal 5 évig jó, maroknyi kis állat ("már megint egy újabb kicsi állat" - jegyezte meg V.), akkor kell újat venni, amikor a bájos kis mosolya elkopik a vashalról. Remélhetőleg a legközelebbi véradásnál már nem leszek vashiányos, s a fokozatosan eső vasmennyiséget fel tudom tornászni megint a bűvös határérték fölé. Afölé, amit akkor mértek, amikor először mentem. Gondolom, a változás kora (hahaha!) teszi (remélem), de erre is oda kell ezek szerint figyelnem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Ugyancsak az egészség érdekében befizettem egy 1000 km-es virtual challenge-re, ezúttal logós hoodie-ban, van rá egy évem, tehát nem egy etwas egy egészségesen, minden nap lelkesen ballagó embernek, de nekem - nomen est omen - challenge. Meglátjuk, teljesítem-e. Amikor majd jön a tavasz, reggeli világosság, madárcsicser, biztos nagyobb kedvvel fogok sétálni, s hangoskönyvem is van hozzá.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: verdana;"><div style="text-align: justify;">Szóval, gyaloglásra fel!</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-53579827210606501362023-12-10T20:04:00.002+00:002023-12-11T11:25:19.990+00:00Vihart viharra halmozunk...<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Jesszusom, ilyen régen nem írtam? Valahogy elborítottak a megrendelések, egyedül is voltam kicsit, V. budapesti utazása miatt, s ezzel úgy elszaladtak a hetek, csak fejben írtam, olvasni is alig olvastam, inkább filmeket néztünk a Netflix jóvoltából. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Eseménydúsak és eredményesek voltak a hetek. V. elutazott Budapestre, megküzdött az OTP bürokratikus előírásaival, lett számlája is, kiharcolta a szó szoros értelmében, hogy megválthassa nagyanyja és dédanyja sírhelyét, s mindemellett még kuturálódni is volt ideje esténként, baráti körben. Én közben alkottam, megnéztem azokat a filmeket, amikről tudtam, hogy nem nézhetőek meg a társaságában, s esténként hosszan beszéltük meg a világ dolgait.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Visszatért két kenyeres kuncsaftom, fogy a rozsos kovászos is a piacon, nagy zsák rozslisztet rendeltem, ami hála a helyi csomagolásmentes bolt alkalmazottainak, hamar megérkezett, szállítási felár nélkül. A szárított paradicsomos kenyerem (ez utóbbi élesztős) is nagyon népszerű lett, most pénteken csináltam belőle egy kovászos változatot, de nem derült ki, így tovább marad-e friss, mert megettük, haha.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">De most már vége a céges megrendeléseknek, november végén leadtam az Amazonnak szóló 375 süteményt, pénteken elküldtem a Google-nak szóló kisebb rendelést, csütörtökön pedig jelenésem volt 160 süti kíséretében a Metánál. Nem túlzok, nagy siker voltam. Igaz, az elején még elég kényelmetlenül éreztem magam a multikultis menő környezetben, cimkével a nyakamban, húzva magam után a sütikkel, kellékekkel teli nagydarab bőröndömet... kerülgetve a sok, nálam egy bő huszassal fiatalabb alkalmazottat, akiktől nem lehetett hozzáférni a kávégéphez, s mintha kissé furcsállták volna őszbe csavarodott fejemet, s bizonytalankodásomat a gombokkal. Pocsék lehet itt újnak lenni! Ugyanaz a fura bánásmód, mint annak idején a Gyár folyosóin, ahol senki nem köszön, mindenki elnéz a másik feje felett - kissé rideg környezet.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De ne nyafogjak, amikor már megtaláltam a helyem, és kiraktam a sütiket, népszerűbb lettem ugyanezen alkalmazottak körében, mint az idei legmenőbb tornacsuka. A 60 sütemény, amire neveket kellett felírnom, hamar elfogyott, hosszan álltak sorba az emberek, hogy a saját, szerettük vagy gyerekeik nevét ráírathassák a sütikre. Fél óra elteltével már az előre csomagolt lámákat, macikat, fenyőfákat és kisautókat bontottuk, s írtam azokra is a neveket. Jóleső volt a boldog arcukat látni, hallani a sok thank you-t, lovely-t, örvendező szavakat. Segítőm is volt, egy Elsa nevű lány képében, aki bontotta a csomagokat, s csúsztatta elém a szalvétára a sütit, míg a következő kuncsaft egy Post-It-re felírta a kívánt nevet. Meg sem próbálom felsorolni, hányféle bőrszín és nemzet képviseltette magát. Annyit tudok azért, hogy az egyik sütim Dániába utazott azóta, s egy kínai kisgyerek majd Karácsonykor kapja meg a kisautót a nevével.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Már a rendezvény közepén odajött hozzám a Metás szervező a PR-ossal, bemutatkozni, s kellően körbe lettem dícsérve, s kiderült, jövőre is számítanak rám. Elhintettem a nyomtatási lehetőséget, remélhetőleg ezek után nem csak jövő Karácsonykor jutok majd eszükbe. Baromian boldog voltam, hogy betettem a lábam a Metához, s szerintem a PR-os is boldog volt velem. Nem túlzok, naponta váltottunk emailt, minden részletet alaposan kitárgyalva, a sütik témájától kezdve a színárnyalatokig.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben V. is remekül teljesít, többször mesélte, milyen sikereket ért el, s a főnöke mennyire elégedett vele. Ezért azt kell mondanom, ez az év munka terén sikeresnek tekinthető. Most már csak egészség legyen. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Odakint üvöltve harcol a szél a fák és bokrok ágaival, szerencsére minden mozdíthatót beékeltem, még a karácsonyfát is, amelyik a cserépbe ültetését várja. Idén elfogott a Christmas tree envy, ahogy V. fogalmazott, s vettünk fát. Olyat, ami földben nőtt Carlow és Wicklow határán, de cserép tartotta kordában a gyökérzetét, s az árus/tulaj részletesen elmagyarázta, hogyan érhetem el, hogy sok éven át megmaradjon. Még nyesni is megtanított. A termőföld és a nagy cserép megvéve, a fa, Nordman (Abies nordmanniana-ról lett Nordman), egy hétig lesz bent a lakásban, aztán megint kiköltözik az előkertbe. Manci már megbarátkozott vele, gyakran húzódik be alája az eső elől.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Manci hordozóját az előkert bokrai alatt kibéleltem, párszor belegyömöszöltem a télre megvastagodott testét, hogy rájöjjön, ez az ővé, s azóta már használja is. Egy különösen esős éjszaka meggyőzte arról, hogy ott nagyobb kényelemben alhat. Rossz idő esetén ki sem jön belőle egész nap. Az ajtó előtti doboz nagyon nyitott, hiába próbáltam körberakni kartonokkal, az eső azért bevert, s tele lett levelekkel a viharoknak köszönhetően. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szerencsére a viharok (múltkor Debi, tegnap Elin, ma Fergus tombol most éppen) jobbára szárazak, csak nagy szél jött felénk, eső nem volt olyan sok. Máshol sajnos, voltak áradások is... Hóról szó sincs. Volt néhány fagyos éjszaka, szélvédőkapargatás, csillogó útfelület, de komoly fagy nem volt még, hiába rakta ki a management company előzékenyen a homokkal teli új sárga ládákat. Pár éve, egy havas/fagyos reggelen nem tudtak kiautózni a telepről az emberek, volt is nyafogás, hogy kihez tartozik ez az útrész, bezzeg az út a telep előtt már járható volt, ide miért nem jött be a só/homokszóró kocsi? Persze, hogy nem jött be, ez nem a városé... Így lett most szép élénksárga homokos dobozunk, minden háztömb elé került egy. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A hidegebb napokon boldogan hordtam a télire vett vastag harisnyákat, húztam fejembe a merinó sapkát, de most megint 8-11 fok van, s más nem marad, mint irigyen nézegetni a hazaiak havas fotóit. Ma felfedeztem, hogy több tavaszi növényem is kibújt már a földből, a kis nárciszok párcentisen zöldellnek a nagy edényben. A múltkor elkapott egyfajta <strike>honvágy</strike> nosztalgia, s megvettem egy kicsi madárbirs-csemetét és egy még ksiebb szelídgesztenyét, amiről nevelője állítja, rendes méretű gesztenyéket hoz majd*. Apám remekül szórakozott rajtam, mondta, hogy majd húsz év múlva élvezhetem az első gesztenyéket, de hajrá, tette hozzá, "van még időd".</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgy legyen!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">* Azért ezeket, mert előbbiből egy hatalmas nagyanyám sziklakertjét borította be, a szelídgesztenye pedig Sopron környékén honos, sokszor jártunk ki gesztenyét szedni az erdőbe gyerekkorunkban apámmal..</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-33908328039600387282023-10-29T19:07:00.000+00:002023-10-29T19:07:12.365+00:00Munka annyi, mint az esőcsepp<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Mire befejeztem a nyafogást, hogy ó, de nem fogynak a gingerbread-ek a piacon, s bevétel gyenge, azóta úgy megtelt a rendelőkönyvem (alias Post-It-ek egy halomban), hogy lezártam az idei évre a megrendeléseket. Főleg cégesek, természetesen. Akadt két olyan érdeklődő, akihez nagy reményeket fűztem, de a végén el kellett őket hajtanom, mert szokás szerint a lelkes kapcsolatfelvétel ellenére hosszan vártak a döntéssel, majd egyikük egy héttel a rendezvény előtt akart rendelni, ilyenkor, amikor legjobb tudomásom szerint némelyik sütidekoráló már kéthetes határidőnél is sürgősségit számol fel. A másik még csak vissza sem jelzett bocsánatkérő üzenetemre. Kapósak vagyunk, sütisek, ilyenkor. Nem tudom hová, és mekkora betűkkel írjam fel, hogy időben kell rendelni... Jelentkeztek a rendszeresen rendelők is, sőt, a megszűnt piac néhány állandó vásárlója is megkeresett karácsonyi rendeléssel. S szerintem fognak még beesni páran, kiknek majd csalódást kell okoznom.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Úgyhogy munka, munka, munka. A Post-It-eket szépen sorba rendezgetem a hét elején, s újra előveszem az a táblát, amire régen ezeket akasztgattam fel. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Lelkesedésemben jóval több Halloween-i süti készült, mint amit rendeltek, az extrákat végül Ray kérte el, mert az általa óvatosan megrendeltek hamar elfogytak. Nézegettem, mennyit csináltam neki tavaly, ugyanez volt, hogy jaj, volna még? Most időben rákérdeztem, kell-e neki karácsonyi süti, a fagyasztó birtokában előre tudok sütni neki is. Rendes volt, rendelt nekem puha celofánlapokat a kis házak csomagolásához, sőt, egy igencsak távoli dekorációs boltból is hozott nekem dolgokat. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">S közben az adózás is megtörtént, fájdalommentesen, idő előtt. Örömmel és nem kis büszkeséggel állapítottam meg, hogy a piac utolsó teljes évében kiugróan nagy bevételem volt, no ez idén változni fog. Az új számlanyilvántartó program birtokában a számlák, kiadások vezetése is igen könnyű, két estét vett csak igénybe a számlák átnézése, korrekciója. Pár extra adatot kellett beküldeni a lakásbérlésről, orvosi kiadásokról emailben, s más nem volt. Semmi stressz, semmi kapkodás. Csudás.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben az előléptetését végre megkapó V. is nagyszerű sikereket ért el a csoportjában, igaz, dolgozik is erősen. Van úgy, hogy csak ebédkor néz fel a gépből, állandóan fején a füles, éppen csak int, amikor lerakom elé az gyümölcsöket. Keresik a segítségét, kérik a tanácsait.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Megjöttek a konténerek a telepre. Péntek lévén a kenyerekkel voltam elfoglalva, nem is hallottam megjönni a szállítót, a szomszédom szólt rám úgy tíz óra felé, hogy menjek és hogy hol találom a konténert. Addigra már gyakorlatilag tele volt, amikor kezdtem kicipelni a hűtő maradványait, egy pasi a kocsija csomagteréből pakolt hatalmas zsákokat bele. Nem szívbajoztam, belegyömöszöltem a maradék résekbe, amit lehetett. Egy üvegtáblával megjártam: amikor emeltem volna a konténerbe, szétrobbant a kezemben, ott álltam üvegszilánkokkal körbevéve, idióta módon tartva fel a két kezemet, amiből eltűnt az üveglap... még jó hogy hoodie volt rajtam s sima szövet, lepattant rólam a nagyja. Fél órát takarítottam a szilánkokat, mindezt esőben, később, amikor elállt az eső, újra kimentem, hogy amit csillogó esőcseppnek láttam, s üveg volt, az is eltűnjön az esetleges arra járók lába alól. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Takarékos módon csak két konténer jött (máskor három, s mind tele szokott lenni), aznap tele is lett mindkettő, már délre, s ahogy az várható volt, a későn jövők körbepakolták a szemetükkel. Nyilvánvalóan nem vitte el a sofőr az extra szemetet, miért is tette volna, most áll a bál, hogy ki és hogyan takarítsa fel a nyomokat, hátrahagyott matracokat, szekrényfalakat a helyszínről. Még mindig itt vannak, áztatja őket az eső, szívják magukat a nedvességgel. A hűtő belsejében szolgáló polcokat és a shed romjait már ki sem tudtuk dobni. Utóbbit majd feldarabolom, úgyid olcsó lécekből van összeszögelve, s apránként kidobom a szemetesbe. A többi... nem tudom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Ó, kaptam ám növényt a szomszédtól. Nem fuksziát, hanem egy kék festuca-t. Nagyon látványosan néz ki a kékes vékony leveivel, tussock-ra hajaz, s igényli a napfényt, úgyhogy kiraktam az ajtónk elé, lássa a szomszéd, hogy értékelem, s szépen néz ki a meglepő módon újra virágzo fehér krizantémbokrocskám mellett. Nem fűztem nagy reményt ahhoz, hogy az apró fejű krizantém újra virágozni fog, de virágzik! Igaz, nem annyira dúsan, mint előző évben, de legalább él. Az ajtóra raktam egy sima ágakból font koszorút, három egészen jól kinéző műanyag almával, borostyánt fontam bele, s kész az őszi ajtódísz. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Idén több a halloweeni díszítés a házakon, nemcsak Zajosék bejáróját lengik körbe szellemek és csontvázak (csodájára járnak a gyerekek), hanem máshol is feltűntek a pókhálók, sírkövek, az előkert talajából meredező csontvázkezek. Tegnap befejeztem a nagy megrendeléseket, már csak két kisebb van hátra, s maradt vagy húsz süti, amit majd az egyik családnak viszek át, akik már a kezdetektől lelkesen rendelik a kenyereimet, s gyakran kapok tőlük képeket, hogy a gyerekeik hogyan tesztelik azújfajta kovászost. Tőlük kaptam a bread monster rajzot, amin remekül szórakoztam: voltám már sok minden, cookie lady, gingerbread woman, de bread monster még sosem... Kisebbik fiúk mindig jön az ajtóhoz, amikor csengetek, elveszi a kenyeret tőlem vagy a szülőjétől, s "Moni Pan" felkiáltással rohan be a konyhába. A mamája, Ana spanyol...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szóval nem fogok unatkozni az elkövetkező hetekben. Megjött az új mézesház kiszúró, kezdhetem a nagy panelek kisütését is, beszerezhetem majd a dekorcukrokat, s felállíthatom a sürgősségi sorrendet a sütéseknél. Volt, aki már beigli utánis érdeklődött nálam, őt elküldtem a <a href="https://strudelbakery.com/" target="_blank">Strudel</a>-be, én is onnan veszem a beiglit, ha csinál...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hja, igen, az időjárás. Esik. Sűrűn és sokat. A hét közepére újabb vihart várunk, ezúttal Ciaran fog felfordulást okozni. Hogy mennyit, az még nem egészen tisztázott, de elég riasztó dolgokat jósolnak a levelibékák. Azt hiszem, Manci kuckójának tetőt kell csinálnom, egy sima műanyaglap nem fogja megvédeni az esőtől az ostoba fejét. </div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-59971542880385440052023-10-19T18:18:00.000+01:002023-10-19T18:18:35.227+01:00Esik<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Mit is írtam tegnap? Hogy ide csak kitartó esőket hozott a vihar? Igen, ide csak azt, szelet nem, sőt, ma a reggeli kétórás esőben szállítás után (ezúttal az északi oldalra mentünk, Ray kávézójába), volt egy szerencsés két óránk, amikor kitisztult, meglepően langyos lett az idő, el tudtunk sétálni a boltba, tökpüréért, sőt, még a nap is sütött annyira, hogy túl soknak tűnt a pulcsi és az esőkabát. Aztán megint jött a következő eső, már nem tudom hova töltögetni a vizet, megy a lefolyóba. Ha ez így megy tovább, nem tudom, hogyan fogom szétszedni a shed falait, hogy holnap kidobhassuk őket.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Cork városában és megyében jókora áradások vannak, kirendelt katonaság segíti a lakosságot, s a hírek szerint egy szigettel odébb Skócia egyhavi esőmennyiséget vár mára és holnapra. V. mesélte, hogy Magyarországon 30 fokot jósolnak a hétvégére... A mai 14 fok és az eső után elég mulatságosnak tűnt itt a főút melletti figyelmeztetés, Be winter ready! Kétlem, hogy idén lesz hóban részünk. Majd a rengeteg sálas-sapkás állatsütim teremti meg a hangulatot, nem a hó.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A múltkor nagyon felháborodtam, s ezúttal nem rejtettem el a felháborodásomat. Elsétáltunk ebédelni, s mire hazajöttünk, egy (névvel ellátott) labdát fedezett fel V. az egyik nagyobb virágládában. Zajosék fia ismét labdázott, s berúgott labdája azon a virágládámon landolt, amiben a Willie-től kapott kis fuksziám éldegélt: már több mint fél méter magasra felnőtt, fás szárral, nagyon büszke voltam, mert nagyhirtelen meglódult, talán a nedves nyár miatt, s számos új hajtással, erőteljes levelekkel és virágokkal köszöntötte az őszt. Amíg a berúgott labda a szó szoros értelmében derékba nem törte. De úgy, hogy még vissza sem tudtam volna kötözni, szorosan, ahogy a kertészek szokták néha megmenteni a letört ágat. Azt hiszem, elég artikulátlanul üvöltöztem egy darabig, első dühömben átdobtam a labdát a szedresbe, ajtót is csapkodtam, s aztán mondtam V.-nek, felmegyek hozzájuk, panaszra, mert mindenem tele ezzel.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Addigra sehol sem volt a gyerek. V. feljött velem, s eléggé remegő kézzel és gyomorral közöltem az ajtót nyitó Zajosapukával, hogy mi történt, s jön nekem egy növénnyel. Ő mondta, hogy hátizé, Covidos az asszony, most nem tud mit kezdeni ezzel a problémával. Igazából már nem emlékszem, mit mondtam, vagy pontosan mit mondott, de eléggé vöröset láttam a dühtől. Később lejöttek a fiával, de nem mentem ki, V.-re hagytam a dolgot, beszéljen vele, valamit még kiabáltam is a belső szobából, dühtől forgó gyomorral, ők pedig ígérték, hogy a gyerek a saját zsebpénzéből fogja pótolni a növényt és bocsánat.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami azóta sem történt meg, a fuksziának már véget ért a szezonja, amikor a kertészetek árulják, de igazából nem is bánom, nem akarok tőlük semmit a kertben tudni. A fukszia letört hajtásait próbáltam meggyökereztetni, persze, sikertelenül, de annak nagyon örültem, hogy a letört szár tövében felfedeztem egy pár levélből álló kis hajtást, rácsot raktam föléje, hogy ne érje baleset, ha más gyerek focizna, s miért ne tenné, szóval fingers crossed, hátha az a hajtás megmarad.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Azon már csak keserűen nevetni tudtam, amikor láttam, hogy pár nappal később egy labda fennakadt a fenyőn, nem csöngetett be érte senki, azóta is ott van, nem vertem le, nem dobtam vissza. Feck them. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Aztán jó egy hét csend után kenyérszállítás közben jött velem szemben Zajosapuka kocsival, intettem, lássa, nincs harag, de azért feszes volt a mosolyom. Hazafelé tartottam pár perc múlva, elém jött, s hosszan magyarázkodott. Hogy látta ő ám, mennyire megviselt a dolog, mennyire felindult voltam, s hogy ez menyire jogos volt, s megérti. S hogy ő mennyiszer szólt a fiúknak, nem csak a saját fiainak, hanem mindegyiknek, akit itt látott focizni. S csak mondta, mondta... Ami a végén már nekem volt kellemetlen, annyit magyarázta, hogy ha nem fájt volna egész nyáron a válla, maga szerelt volna fel hálót a kertfalunkra, de hát ugye, fájt neki... S ez egy jó lecke lesz a fiának, hogy vállalja a felelősséget, majd vesz növényt a zsebpénzéből, én pedig, hogy szabaduljak már, mondtam neki, rendben, küldje fel a gyereket a Tescoba, vegyen valami olcsó cserepes növényt, s akkor we are OK. A labdát pedig a szedresben keresse.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Később a felesége is elnézést kért, miután először kijöhetett a lakásból, én mondtam, no problem, közben vérzett a szívem azért a szegény kis nyamvadt fuksziáért, főleg azért, mert Willie-től kaptam, aki nem tud már kertészkedni azóta, mert nem lát, járni is alig tud, elmúlt 90. Van már több növényem, amit a virágkosarak most megüresedett félgömb alakú rácsai borítanak, mert "sosem lehessen azt tudni". Ami értékesebb növényem van, mind áthordtam a hátsó traktus fala melle, ahová nem szokott beesni a labda. S azóta is mosolygok, ha találkozunk, s utálom az egészet.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Újabb háború... Azt gondolja az ember, á, messze van ez, nem érint, pedig igen, nem is annyira kicsike tüske a köröm alatt, zavaró, ott van, mert vannak palesztinok és izraeliek itt is, megosztja véleményt, ami történt, itt is... De nekem nem az jár az eszemben, hogy ki mellett vonuljak fel, ha vonulnék egyáltalán (nem), hanem eszembe jut az az orosz pár, akiknek a kezemunkáját évek óta csodálom, figyelem, követem, a nő csodás nemezállatokat készít, csipkefinom kötött holmikat viselnek az apró egerek, s emellett tehetséges festő. A férje szintén nemezezik, s amikor kitört a HÁBORÚ (kabbe, orbánviktor, akármit mond a pórázod végén Vladimir, háború az), akkor elköltöztek Izraelbe... Nem szokásom senkire ráírni csak úgy, de most írtam nekik, megvagytok? Biztonságban? Északon vagyunk, biztonságban, írták, Istenem, remélem, tényleg így van. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">S hogy kinek van ott igaza? Fogalmam sincs, de egyik sem bűntelen. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ma a macskatalpnyomokkal ékes késemmel vágtam a levesbe valót, azt, aminek az áttetsző nyelébe kicsi hangadarab van beépítve, az ír szigetért rajongó lelkemnek jól esett ez a választható díszítés. Készítője orosz férfi, a háború kitörése óta Etsy boltja zárva, mi lehet vele? Harcol? Behívták? Vagy elmenekült külföldre? Háborúpárti vagy -ellenes? Fogalmam sincs. Bumszli fejű kutyájáról készült a fotó az üdvlapra, amit a kés mellé rakott. Vajon most miből él, kinek árul? Árulhat egyáltalán? Vágom a zöldséget, gondolok ezekre az emberekre, arra az őrületre, ami körülvesz... Sosem lesz vége. Sütésbe menekülök, hülye vigyorú szellemeket dekorálok, tökpürét gyömöszkölök a kenyérbe, s elbújnék, elbújnék, mint a hörcsögünk régen, jó mélyre...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Majd valaki szóljon, ha kitisztult az ég.</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-68584405786981839302023-10-18T18:56:00.004+01:002023-10-19T16:30:35.214+01:00Színesedő levelek<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Mire ezt írom, már nemcsak erősen színesednek, de hullanak is, a gyepeket mindenhol magukba pöndörödött, néhol fűnyírótépte levelek borítják. (S most már esőázatták is.) Egyik szomszédom háza előtt ismét aranyszínű a japán juhar, ha megsüti a nap, valami csodás színben ragyog. Bezzeg az én hátsó kertemben a lassan elvirágzó ciklámeneken kívül talán csak a tree fern zöldje az, ami színes és élénk, kicsit fakónak tűnik minden, mivel a hátsó traktust is száraz levelek és kidobásra váró ágak borítják. Végre úgy döntött a resident association, hogy konténereket igényelnek, idén csak kettőt, a takarékos mindenüket, úgyhogy most pénteken végre ki lehet az ágakat is dobni. S vele a régi shed falait, már ha le tudom választani az alapzatáról, a ráfonódott borostyántól, mert van, ahol már félig megette az idő, a patkányok és a nedvesség. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Közben megérkezett Babet, a következő vihar, de szerencsére felénk "csak" kitartó, de nem vad esőket hozott. Ma térdig vizes lettem, míg leadtam a kenyereket, pedig még ernyő is volt nálam. Máshol áradásokat jelent, nagy szelet, itt csak egész napos félsötét eget, s a szintén egész nap alvó Mancit a dobozában. Örülök hogy nem volt nagy szél, nem kellett levenni az ajtóról a dekorációt, s az ablakon át sem jött be a víz.</span></p><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ha a nagy esők ellenére sikerül összegyűjteni a kertből a kidobandókat, annak nagyon fogok örülni. A konténerbe kerül majd a régi hűtőnket magába foglaló szekrény is. Beépített hűtőszekrény, ez lesz mostantól a legutálatosabb kifejezés a Rationale ablakmárka mellett. Először is, nincs ugyanolyan keskeny hűtő, ami belefért volna, de amúgy is meg kellett szabadulnunk az egész építménytől, hogy az új hűtőt és a mosógépet is ki tudjuk nyitni. Sajnos, ez az új hűtő beszerzése után sem volt lehetséges, el kellett fordítanunk kilencven fokkal, így most az ajtaja kifelé, a konyhaajtó felé néz. S persze, nagyobb. Így még kisebb hely lett a csöpp konyhában, de legalább működik, s lehet megint keleszteni benn a kenyereket. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A szekrényt alaposan megerőszakoltuk, hogy elváljon az alapzatától, amit szétáztatott a régi hűtőből egy kis tartályba elfolyó víz. Elvileg ennek el kellett volna párolognia a tartálykából, de nem mindig tette, hanem foltosra áztatta azt a deszkából épített arasznyi magas alapot, amin a hűtő/fagyasztó állt. Felszedtük azt is, menjen minden a kukába, nem kell. Alatta nem volt járólap... Miért is lenne. A fal sem volt mögötte lefestve, így a felújításból maradt halványszürke festékkel lefestettem az ottani falrészt, így most a konyha egyharmarmada szürke. A régi hűtőt elvitték a szállítók, de a fa elemeit (ajtók) nem, az majd megy a konténerbe. Néha még megszokásból dobnám a szemetet a hűtő mellé, de hát a kis kuka sem fért oda elé, átkerült egy másik sarokba. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Szóval ez a saga is véget ért.</div><div style="text-align: justify;"></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A piac leheletnyit jobban megyeget, cseresznyés-csokicseppes aprósütit csináltam, s gondolkodom egy diós puszedlin is. Újra rendelhettem a szárított cseresznyét a német Amazonról, mert az ír beszállítóknál találhatók cukorral vannak dúsítva és napraforgó olajjal kenve, hogy ne tapadjanak össze a szemek, a bolgár pedig, amit a németektől kaptam, nincs ilyen vacakságokkal megspékelve. Találtam egy igen bájos receptet, ami kenyértésztából formáz fehér tésztacsíkokból bevont múmiát. Az első adag elfogyott, a másodikból csak a felét tudtam eladni, pedig még lekvárt is töltöttem a fejükbe, hadd "vérezzenek" (morbid, tudom). A sima, vaníliás-citromos sütijeim továbbra is népszerűek, továbbra is virágmintákat nyomok beléjük, aztán lassan áttérek majd a karácsonyi mintákra. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Halloweenra akad elég megrendelés, nem is akarok már többet felvenni. Befutottak az első mézesház-rendelések, a visszatérő kliensek jóvoltából már tíz, ennek örömére a több mint egy évtizedes, erősen meggyötört kartonpapír sablon helyett rendeltem egy műanyag, szebb formájú házpanel kiszúrókat attól a holland nőtől, akinek mondhatni rendszeres vevője vagyok, mert nagyon klassz formájú kiszúrókat nyomtat. Már úton van errefelé az új mézesház kiszúró, s akkor elkezdhetem gyártani a paneleket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Jön az adózás izgalmas ideje, azzal is van még némi papírmunka, mert - természetesen - nem értem ezzel utol magamat. Ami jó hír, hogy csökken majd a gáz/villany ára novembertől. Most már csak meg kell találni a legmegfelelőbb szolgáltatót...</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-2652322788504325022023-09-23T20:37:00.004+01:002023-09-24T14:59:42.147+01:00Hidegebb<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"> A ma reggeli 4.5 fok meglepett. Jó, jó, fújt a szél, egész héten hűvös volt, de mégis... Heti utolsó sétámat tegnap 8 fokban tettem, s eszembe jutott, hogy kellene egy vékony sapka, amit az ilyen őszi sétákra használhatnék az egy centi hajamhoz, a kapucnit könnyedén leemeli rólam a szél, s izzadt nyakam köré hideg sálat kanyarít. (Ej, de költői vagyok.). Csak az összes ilyen 'one size fits all' sapka nagy rám, s nem igazán fogja a fülemet. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Tegnap a reggeli hideg ellenére is csodás volt a kilátás a tenger felé, fent volt a nap, a láthatáron konténerhajók tartottak Dublin kikötője felé... de a nyugalmat és a táj szépségében való felhőtlen gyönyörködést az zavarta meg, hogy ha lejjebb néztem, egy öreg kőfal mellé húzódott, három sátorból álló hajléktalan - nem akarok tanyát írni - tábort lehetett látni. Ami tartósan ott van, már nem először látom. Városunk hajléktalanjai húzódnak ebbe a széltől védett zugba. Feljebb, a cliff walk kezdeténél is rendszeresen sátorozik valaki, s aligha jószántából. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy rokonomat riogattam a housing crisis-szel, a szállások drágaságával, a szállodák pofátlanságával, amivel népszerűbb rendezvények idején a szobák árát emelik meg... S ehhez ott van több mint 12 000 hajléktalan, a több mint 90 000 ukrán menekült, mindnek egyre nehezebb szállást találni - mintha írtam ezt volna már... Elég nehéz ezt elképzelni, ebben a magát jómódúnak tituláló országban. Valami nagyon súlyosan el van szúrva, hogy V.-t idézzem. Ha most kellene lakást találnunk, gondban lennénk. A választék parányi, ami van, drága... S a krízis ellenére is nagyon sok a bedeszkázott ablakú, lakatlan épület, itt a városban is van majdnem egy sor ház, amiben nem laknak. A kormány tervezi (haha) hogy büntetőadót szab ki a tulajokra, akik nem gondoskodnak épületeik felújításáról, kiadásáról. Emlékszem, ismerőseim egy ilyen nem is annyira leromlott házat akartak megvenni, s felújítani, bankkölcsönből, az ügyes kezű férj megcsinált volna majdnem mindent egymaga, de nem kaptak kölcsönt - mert túl keveset kértek... Agyrém.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A héten mostmáraztántényleg az utolsó piaci meeting volt egyik este, rövid volt és fájdalommentes. 19 tag jött el, bólogattunk mindenre, nem lesz több meeting, ami munka van még a jogi dolgok rendezése kapcsán, azt a trustees intézi a nevünkben. Teljes felhatalmazást kaptak. Buzgón írtam az utolsó minutes-eket, de közben nem tudtam szabadulni a piac most már térdig érő gazzal felvert parkolójának emlékétől. Meeting után kis csevegés, teával, kávéval, aztán autóztunk bele az éjszakába. Utoljára jöttem sötétben és szakadó esőben haza az ún. hátsó úton, remélve, hogy nem ugrik elém egy őz, s közben borongtam azon, hogy egy ilyen örökkévalónak tűnő intézmény, mint a piac, hogyan tűnik el ennyi év után.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ma az új piacra lejött egy házaspár, akik a kenyereimet keresték, ők is elhajtottak a régi piac előtt, s szomorúan nézték, hogy kint az Eladva tábla, de még nincs nyoma az építkezésnek, Meséltem nekik, hogy a vállalkozó építési engedélyét elutasították. Csodálkoztak nagyon, meg voltak győződve, hogy azóta már munkagépek tépik fel a gyepet, s nincs meg az épület, ehhez képest munkának semmi jele, s legutóbb egy kapucnis gyanús alakot láttam kijönni az épület mögül, remélem, nem vécének használják a hátsó gyepet. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">De beszéljünk inkább vidám dolgokról! Ma végre jól (jobban) ment a piac, a rozskenyereimet kovászosítottam, el is kelt mindkettő, s a virágmintás sütikből is jól fogyott, s eladtam a felét a dinoszauruszoknak. Ma egyébként a közeli hospice-nak gyűjtöttünk, aki kért, adomány ellenében kapott kávét, teát, süteményt, a szokásos 160-180 euró helyett több mint 900 jött össze. Én is csináltam a hospice logójával díszített sütiket, de az emberek inkább a krémes sütiket választották. Azért a sütikből is elfogyott a fele, s megcsodálta a hospice egy képviselője, aki beköszönt a charity event alkalmából. Nekem pedig megvolt az a jó érzésem, hogy dekorált lepkékkel, napraforgó sütikkel és ezekkel a logósütikkel hozzájárulhattam a rendezvény sikeréhez. Sokat szaladgáltam a konyha és a kávés pult között, tényleg nagyon sok ember eljött. S közben posztereken megemlékeztek a piac négy tagjáról, akik tavaly hunytak el, s ha jól hallottam, némelyikük a hospice-ban töltötte utolsó napjait.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vidám dolgok... Jó volt látni a nyüzsgést, kivételesen az eső is távol maradt, csak nemrég kezdett megint esni, és hozzá vadul fújni a szél. A hetem mozgalmas lesz, munkával teli. V. Cork-ba megy, gyűlik, nekem pedig van pár megrendelésem. Apránként betelik a naptár, s örülök ezeknek az apróbb megrendeléseknek, mert sok kicsi, ugye, sokra megy. S idén tényleg elkezdek készülni az ünnepekre korán, beüzemelem a fagyasztót, s amikor lehet, dekorálok. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ünnepek közeledtét jelzi (az adóbefizetés papírmunkáin kívül), hogy a postaládánkba került egy brosúra, egy híres wicklow-i játékbolt idei ajánlataival. Átlapoztam, hátha találok benne sütiötletet, vagy kiderül, milyen karakterek mostanában a menők, a bébi Yodán, Barbie-n és a barna bőrű kis Hableányon kívül. Remekül szórakoztam, amikor felfedeztem, hogy a miniatűr konyhán (örök darab!) s a kis kávégépen (!) kívül lehet kapni egy egész tehenészetet, fejőistállóval, különféle traktorokat pl. szénabálákkal, mindegyik pontosan úgy néz ki, mint az eredeti modell! </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Vehetünk lóistállót, lovakkal, trélert a szénabálákhoz, silózott takarmányhoz tárolót, ahogy kell, kicsi autógumikkal, mert minden farmer azzal nehezékeli le a takarmányt takaró fekete nylont, ugye? Mindez élethű műanyag formában, hozzá még a kicsinyítés arányait is megadva, feltüntetve azt is, milyen márkájú munkagépeket ajánlatos venni a farmhoz, hogy biztosan beférjenek az épületekbe. Ha kell, műfű tekercset is adhatunk mellé, vagy mintás játszószőnyeget, amin már be vannak jelölve az épületek helyei, ha nem tudná a gyermek, hogy hogyan építse fel a farmját. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ha belegondolok, hogy annak idején én öcsém kis matchbox-aival szüleim nappalijának mintás szőnyegét 'szántottam' fel, az volt a szántóföld. Alaposan rányomtam a kurta szálú szőnyegre az autót, hadd látszódjék, hol van már felszántva az a 'főd'... Nem volt ám ilyen menő műanyag farmom, élethű szénabálákkal, és kerítéssel, hogy szét ne fussanak a műanyag lovak... Csak a csíkos többszínű minták, s öcsém PlayMobil figurái, s a vára, ahová visszamehettem a 'traktorommal', ami valószínűleg valamilyen versenyautó modell volt. Már akkor is kitört belőled a kulák - mondaná férjem, a fővárosi. De ő nem ismeri a szép, ráérős (szőnyeg)szántás megnyugtató hatását!</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-39036960082092313512023-09-17T18:27:00.003+01:002023-09-17T18:27:44.479+01:00Hideg-meleg-hideg<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Odakint mintha november lenne, hideg szél fúj és esik, egyre csak esik, telnek az edények vízzel, hiába öntögetem át őket a lassan már teli víztartályba, megtelnek újra hamar. Múlt vasárnap óta egészen őszies lett az idő, elkel a pulóver, az esti félóra fűtés. A váratlan, iskolakezdésre időzített melegnek nyoma sincs. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A szeles, ronda idő hatása a tegnapi piacon is érződött, nem volt sok vevő, csak lézengtek az emberek, s ez is meg is látszott az eladott termékeken. Nekünk, újaknak most sem volt örömre okunk, minden piac alatt megállapíthattuk, másfajta vevőkör, a mi termékeink nem népszerűek. Múlt héten egyetlen egy sem, ezen a héten csak két gingerbread fogyott, kedvetlenül pakoltam el a máskor oly népszerű dinoszauruszaimat. A kenyerek jobban fogytak, de azokért nagyon megküzdöttem előző este, mert péntek délelőtt és délben programom volt, délután értem csak haza s akkor kezdtem neki a munkának.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Sebaj, jövő hétre van megrendelés, és charity event, amire lehet sütni, igaz, adományként, de mégis kreatívkodhatok, anélkül, hogy valakinek a tyúkszemére lépnék.<br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Múlt hétvége a piaci kedvetlenség ellenére igen kellemesen telt, ugyanis látogatónk volt. Barátunk remekül időzítette a hétvégét, amit két hivatalos program között velünk tudott tölteni. Szinte nyári meleg volt, még naptejet is fújtunk magunkra - bár egyes orvosok szerint ezt már akkor is kellene, ha felhős az ég. Legalábbis azoknak a piaci ismerőseimnek, akikről kisebb bőrrákos foltot szedtek le az orvosok, ezt tanácsolták: naptej, mindig, fejet betakarni, fület is bekenni, nemcsak a nyakat... Elég ijesztő! <br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Szóval a hétvége remek volt, s nemcsak az idő miatt. Annyit nevettünk! A közös emlékek, az "amikor együtt kezdtük" emlékei az első itt töltött évekből, a rácsodálkozás, hogy mivé-kivé fejlődtünk azóta, a kirándulások, az együtt evések - aminek során megtanultuk, hogy a finom mushy pea-t is el lehet rontani egy rosszul megválasztott fűszerkombinációval. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ezúttal felmentem az Avondale Forest Park hatalmas kilátójába, s megérte elballagni a spirális walkway tetejére, el a sorban álló gyerekek és felnőttek sora mellett, akik a kilátó belsejébe épített spirális csőben csúsztak le, szőnyegdarabokon. Szelíden lejtő a csúszda, ki is próbáltam volna, ha nem lett volna teljesen zárt, csak a pár méterenként lévő kis ablakok világítják meg felülről, s az nekem nem elég. Öregszem, pár éve egy alig háromméteres csőben is csak hosszú hezitálás után mertem lecsúszni, ami semmiség ennek a hosszúságához képest, mégis megijesztett.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Odafentről csodaszép kilátás nyílt a környező vidékre, az erős napfényben izzottak a színek, a sokféle zöld, a felhők, felülről lehetett nézni a fák koronáját, a távoli hegyeket. Most már biztosan feljövök ide máskor is, nem leszek lusta. Az építők számítottak a tömegre, mert a korlátra különféle feladatokat ismertető táblákat ragasztottak ki: amíg az ember sorban áll a lecsúszáshoz, vagy a kilátáshoz, felsorolhatja a sziget megyéit, országok nevét abc sorrendben... Utóbbival mi is eljátszottunk, hosszan gondolkodva, hogy Wales-en kívül akad-e még W-vel kezdődő ország? Elég sűrűn kint van a figyelmeztető tábla, hogy viharos időben ne maradjunk fent a kilátó tetején, érdekes lehetne pedig nézni, ahogy közeledik a vihar, de a villámcsapás esélye elég nagy ezen a fák közül kiemelkedő fém- és faépítményen. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Igen szépen elrendezett, karbantartott hely ez a park, élmény mindig. Legközelebb késő ősszel szeretném megnézni, amikor már színesednek a fák.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">A hétvége fénypontja mégis a <a href="https://www.russborough.ie/" target="_blank">Russborough House and Parkland</a> volt, ahol még - szégyen és gyalázat - sosem jártunk az itt töltött évtizedek alatt. Már a hegyen át odavezető keskeny, birkákkal és erdőcskékkel szegélyezett út is egy élmény. A birtok egykor hatalmas volt, most is elég tekintélyes, pl. van egy sétaútja, amelyet vagy negyven perc lejárni. A ház kávézója egyenesen kiugróan jó, s igen elegáns helynek tűnik. Gyerekeknek játszótér, bokrokból épített útvesztő, a már említett sétaút, melynek során tekintélyes korú és méretű fákkal találkozhatunk, van külön rhododendron sétány, fákra erősített tündérlakok, kis épített sziget, japán stílusú piros fahíddal s így, szeptember táján rengeteg ciklámennel a fák alatt. A házat vezetéssel lehet megnézni, amely majdnem egy órás, igen érdekes. Érdemes megnézni, hogyan éltek jómódúék ebben a hatalmas épületben, s meg lehet csodálni a rengeteg értéket, amit gyűjtöttek a nemzedékek során. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">A ház, illetve a család festménygyűjteményéről is nevezetes, a National Gallery-ben két szárny is róluk van elnevezve. A leginkább a festményeik elrablása miatt lehet ismerős a Russborough vagy a Beit név, mert a ház értékes képeiből többet is többször is elraboltak, ezek közül kettő még mindig nem került meg. Egy idő után aztán a legértékesebbeket a National Gallery-nek adományoztak: kedvencem az a gyűjtemény, amelynek mindegyikén levélírással kapcsolatos jelenet szerepel. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Jelenleg 24 órás biztonsági szolgálat őrzi az épületet, be van kamerázva minden, de ehhez a kormánytól semmilyen segítséget, anyagi támogatást nem kapnak, saját maguknak kell fenntartani magukat. Így nem csoda, ha van egy jókora, eklektikus választékkal rendelkező ajándékbolt, s mindenféle rendezvények, s természetesen, a parkolás és a házban történő vezetés is fizetős. De az a pár euró nagyon megéri, igen szép a ház, kellemes a kávézó, s a vezetés is igen szórakoztató volt. Nemsokára Art Fair lesz, aztán Halloween közeledtével jönnek a "szellemes" programok, tűznyelők bemutatója, az útvesztőben pl. majd szellemek és töklámpások között lehet utat keresgélni. Vagyis remek hétvégi program. Szerencsénk is volt, éppen elkerültük az egyik turistabuszt, s nem voltunk túl sokan a vezetésen. Mint kiderült, a házból a Wicklow-hegység hegyeire néző kilátást védettnek nyilvánították, nem építhetnek semmilyen házat, új telepet sem oda, ameddig a szem a szó szoros értelmében ellát. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span><span style="font-family: arial;">Séta közben találtam egy frissnek és erőteljesnek tűnő makkot, amit pár napja el is ültettem. Az eggyel korábbi tölgyfa-próbálkozásomat sajnos már második alkalommal támadja meg a lisztharmat, pedig már két arasznyi nagyságú és szépen el is ágazott. Hiába törölgettem a leveleit, nem javul az állapota. <br /></span><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A szép langyos idő - bár kora estére befelhősödött - kitartott vasárnap estig, nevettünk is, mert miután barátunkat leraktuk a szállodában, minket hazafelé autózva már elkapott az eső. A kert most is átázott, minden szottyos. Kedvetlenné tesz az időjárás, a folyton felhős ég, a korai sötétedés, hiányzik a napi séta is, a jó levegő. Valamint az egyik fogam is rendetlenkedik, várom, hogy a doki által ajánlott kezelés hasson, s ne ezen járjon az agyam. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Nemrég, ahogy már régóta terveztem, pár órás munka keretében kurta kis fűrészemet latba vetve alaposan visszavágtam a hátsó "kert" hatalmasra nőtt bokrát, s több fordulóval, a közösségi kert talicskájával hordtam le a kertfalon átdobált rengeteg apróbb ágat, a földről feltépett borostyánok szétfutó hajtásait. S jé! Most van fény a hátsó kertben, ki is raktam oda azokat a cserepes növényeket, amik eddig a félárnyékban éltek. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Borostyántalanítás közben találtam a földből alig kiálló, szinte csukó vastagságú borostyán gyökeret, amihez majd kisbalta vagy fűrész kell, úgy áll ki a földből, mint egy makacs könyök. Egy pár centis szeder ágacskát elkezdtem húzni a most lazává vált földből, s egy méternyi alattomos gyökérhálózatot téptem fel végül. A harc ezekkel örökké tart, borostyánból is van még elég a fal tetején, lesz még velük munka. Csodálatos terveim vannak a hátsó kerttel, ha sikerül megvalósítani, nagyon büszke leszek magamra, de legelőször is a régi shed falaitól kellene megszabadulni, a szétmállott tetejét kellene összelapátolni, lefeszegetni a téglafalról a borostyán kopasz ágait, elegyengetni a kavics/föld keveréket, az ágakból megcsinálni egy esetleges virágágyás szegélyét... Terv, az van bőven! Még mindig nem érkeztek meg a telepre azok a konténerek, amibe évente kétszer beledobálhattuk a feleslegessé váló dolgokat, ott végezte a shed ajtaja, teteje, régi konyhaszekrény ajtók, rovar- és ki tudja még mi rágta padlóaljzat... </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">De legalább most már világosabb a hátsó rész, a növényeknek jobb helyük van. Szegény mókust ma rajtakaptam, amint tanácstalanul ült az egyik ágcsonkon, nem volt semmi, amiről átugorhatott volna a kis fenyőfára, nem volt meg a megszokott közlekedési útvonala a tál vízhez, amiben a madarak fürdenek, s ami az ő ivótála is egyben... Kénytelen volt a szottyos földre lemerészkedni.</span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-26868131441203797002023-09-05T08:21:00.002+01:002023-09-05T08:21:34.244+01:00Helló, szeptember<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A lényeggel kezdem. Sajnos, piacilag nem volt valami sikeres ez az elmúlt fél hónap. Az egykori sikertermékeim nem sikeresek, rá kell döbbennem, hogy jelentős bevétel-visszaeséssel kell számolnom. Mivel már sokadszor hoztam haza a felét, vagy több mint a felét a szeletetelt süteményeknek, ezeket nem fogom készíteni többet. 5 alkalom azért már elég volt arra, hogy a rendszeres vevők megkóstolják, kipróbálják (volt kóstoló is), s úgy tűnik, nekik nem jött be. Másféle vásárlók. Azért, hogy itthon V. elnyammogja őket, vagy odaajándékozzam a szomszédoknak, kár megsütni. Nem sajnálom V.-től, nem erről van szó, hanem hogy kész pénzkidobás. Kenyeret csak 6 felet tudok eladni, de azt biztosan. Most megpróbálkoztam paradicsomos kenyérrel, egy tag javaslatára, csináltam köménymagos, kenyérfűszeres rozskenyeret is (élesztőset, de majd lassan átváltom az élesztőt kovászra). A gingerbread men/dinoszaurusz kombóból 15 fogy piaconként. Nudli. Úgyhogy most ez az egész piacozás tényleg amolyan hobbi szint lett, úgyhogy a kávézót nyomom, hogy rendeljen többet a sütijeimből, s szerencsére van privát megrendelés is. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Amúgy nem vagyok egyedül a csalódottságommal, a másik két kolléga, akikkel együtt magunkat Kilternan refugees-nak tituláltam, hasonlót tapasztalt. Ami Kilternan-ban sikeres volt, az itt nem az. De nem adom fel, járok továbbra is, nézegetem, mi az, ami sikeres lenne, talán valami reggeli péksütemény?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A kenyereket, éjjel kelesztett dolgokat figyelnem kell, mert a hűtőszekrény nem hűt már valami jól, volt egy hét, amikor több kenyerem is túlkelt, lapos korongok kerültek ki a sütőből. Változtatnom kellett a kelesztési időbeosztáson. Megérett a helyzet egy új hűtőre, de mivel beépítettről van szó, át kell gondolnunk, mit veszünk, hogyan rakjuk be a régi helyére.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A tegnapi első összejövetelünkön - amit egykori piaci tagtársakkal ejtettünk meg - főleg a kudarcainkról volt szó, aztán unokákról, sikeres egyetemi felvételeikről, unokák látogatásairól ment a csevely. Melyik régi vevő hunyt el (erre is volt példa), előkerült néhány fénykép az utolsó piacról, azt adtuk kézről-kézre, míg kávéztunk az egyébként remek Gathering Ground tágas termében. Ezt a kávézót Kilternanban az ottani temlomi közösség építtette, és tartja fent: a személyzet önkéntesekből áll, ragyogóan tiszta és szépen kialakított hely, mellette teniszpálya egy klubnak, remek parkoló, s mintegy emlékeztetőül az idő múlására, pár lépésre a templom temetőkertje, ahol Robin is nyugszik, egykori pénztárosunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Ami elszomorított, az az, hogy a piac egykori parkolóját már veri fel a gaz, a hatalmas tábla még mindig hírdeti, hogy elkelt a terület. Az építési engedélyt nem kapta meg a vállalkozó, majd gondolom, kevesebb házat akar rá felhúzni, s akkor átmegy az engedély.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Még lesz egy meeting, mert vannak még eldöntendő dolgok, s nagyon ragaszkodni kell ahhoz, hogy minden jogilag megtámadhatatlanul menjen. De talán utána már tényleg megszűnik a titkári pozícióm, tagságom, s megőrzésre átadhatom valakinek a papírokat, valakinek, akinél több hely van.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">De ami örömteli, hogy a régi vevők továbbra is jönnek az új piacra, s két érdeklődő is akadt, aki<i> talán </i>megkeres süti ügyben. Tehát ez jó, mindig örülök, ha simerős arcokat látok az új piacon, mert lehet beszélgetni. Most a termékek szebben szét vannak terítve, van új asztal a kenyérféléknek, nem annyira zsúfolt a tálalás. Segítek árakat beolvasni a pénztárosoknak, pakolni a vevőknek, de úgy negyed 12 után már csak a lézengés marad, bár legutóbb vagy fél órát beszélgettem egy idősebb hölggyel, aki egy hatalmas ír farkaskutyát hozott magával a piacra, a hétvégén vigyázott rá. Az állatot Charlie Brownnak hívják, nem volt barátságos, ellenben hatalmas termetével mindenkit lenyűgözött, úgyhogy alaposan megcsodálta mindenki, s számos fotó készült. Sajnos, ezek a hatalmas termetű ebek nem élnek sokáig, 7-9 év után már rohamosan romlik az állapotuk. Charlie Brown is barátságos eb volt eddig, mondta a néni, de idén nyártól a most 6 éves eb valamiért mogorvább lett, így óva intettek tőle, hogy barátkozzak. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPC1gRQgzIcaRYkkXWWXabbzj9nLmNLlqw9OOLS22-iEF1Vzm2moW5gqwsIXc-oTfVm2i9voe6L5SwcLdMkOT-3j24k_GBaray5vl7O0iyvkfgWdpbNiCt9lxQdoW7LSsN799C97KEi0ZYccETrzL2qHrs6Sdi8bV7wlgO2RkhvXym2iSs6ecbnLU5stI/s4032/charliebrown.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2268" data-original-width="4032" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPC1gRQgzIcaRYkkXWWXabbzj9nLmNLlqw9OOLS22-iEF1Vzm2moW5gqwsIXc-oTfVm2i9voe6L5SwcLdMkOT-3j24k_GBaray5vl7O0iyvkfgWdpbNiCt9lxQdoW7LSsN799C97KEi0ZYccETrzL2qHrs6Sdi8bV7wlgO2RkhvXym2iSs6ecbnLU5stI/w476-h268/charliebrown.jpg" width="476" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Eszembe jutott, hogy jó pár éve, Rotterdamban, a nagyon kora reggel induló kompra várva hogyan találkoztunk egy házaspárral, akinek a jókora terepjárójában hátul két ilyen kutya és egy német juhász utazott. S azokkal barátkozhattam, de alig bírtam állva maradni, amikor nekem dőltek babusgatásért, s a németjuhász szinte belefúrta az orrát az ölembe, nem tudtam hova forgolódni a szaglászódás elől. S emlékszem, rátettem a kezem az egyik ilyen farkaskutya hátára, s inkább felfelé kellett emelnem a kezem, mint lefelé... s igen-igen kicsinek éreztem magam az óriási teste mellett. Az a házaspár is a szigetre tartott, jöttek nyaralni a házukba, a három ebükkel...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Akkor volt az is, hogy autóztunk a kikötő felé, s nem értettük, hogy a kelő nap hogyan festheti meg a <i><b>nyugati</b></i> ég alját.... Amíg rá nem jöttünk, hogy üvegházak világítását látjuk, nem a kelő napot. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Volt két kissé izgulós hetem, mert apám papírján valami észlény elírta az információt, s két hétig ő is, én is azt hittük, a kezelése kemoterápiával folytatódik. Kell-e részleteznem a borús gondolatokat? Aztán pár napja írta, hogy nem, szó sincs kemoterápiáról, <b><u><i>tévesen</i></u></b> lett feltüntetve ez az info a papírjain, de addigra már ő is, én is végigbújtuk a netet, szokás szerint a legrosszabbra készülve fel, erre kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről. Jobb helyen egy ilyen elírásért perelnek a népek, apám esetében csak annyit mondtak neki, bocs, megesik. Hogy az Úr rogyassza rájuk a eget, de csak miután befejezték Apu kezelését. De akkor teljes erővel. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Közben fogynak az egyetemi régi kollégák, ismerősök, Apu egyre sűrűbben ír temetésekről, búcsúztatókról, fogy az a nemzedék, akikkel/akiknek még dolgoztam kis egyetemi papírtologató koromban. S a képek barátaink gyerekeiről, öcsém fiairól egyre sűrűbben emlékeztetnek, hogy megy ám az idő. Mondjuk, ennek haszna, hogy most már tudok velük beszélgetni, kinőttek abból a kamaszkorból, amikor szótlanul ettek velünk a családi asztalnál, vagy a számgép előtt ülve sem méltattak minket válaszra. Ez már jó. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Megkezdődött az iskola. Ez azt jelenti, hogy legalább a délelőttök csendesek, nincs labdarugdosás, mert suliban vannak az apró- és nem annyira apró népek. Szomszédunkkal megbeszéltük, hogy amennyire tőlem telik, visszavágom a fát a hátsó kertben, igyekszem leginkább azokat megkurtítani, amíg átlógnak az ő felére. A most érő vörös bogyók mindent megfestenek, amire ráesnek. Az ágakon egyre többször landolnak kövér erdei galambok, s akrobatikus mutatványok (hasizom!) keretében tépegetik a bogyókat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Szomszédom nemrég beinvitált a kertjébe/teraszára, s irigyen néztem a kis lámpasorokkal átszőtt kiülős részt, a szépen elrendezett cserepek sorát, aztán azonnal bevillant, hogy na ja, ide sosem vágódik be labda, sosem borul fel edény egy-egy berúgott foci után. Bár ne panaszkodjak annyit, az utóbbi időben egyre ritkábban hallom a döndülést hátulról, talán most már megpróbálhatnám felrakni a függő virágtartókat, főleg most, hogy egy csöppet jobban értek a fúrógép kezeléséhez. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A lakásban felraktam újabb két képet, és egy olajlámpát, amit már nem is tudom, honnan kaptunk, de nagyon jól mutat a falon. Sikerült újabb adag könyvet elszerezni máshová, lassan de azért fogynak a charity shop-okba eljuttatott dolgok. Mindig elviszek három -három könyvet a Little Library-be, amikor megyünk újságért. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Reggelente sétálunk. Nem mindig vidám kiscsikóként ugrálunk le a partra, arcunkat még feszesre húzza az alhatnék, de megyünk. Amikor csendes a tenger és langyos a reggel, rengetegen fürdenek. Már többször összetalálkoztunk szomszédunkkal, amint jön haza az autójával, fürdőköpenyben ülve, egy kis úszás után. Én addig jutottam, hogy hideg vízzel fejezem be a zuhanyzást, a tenger a közelembe nem jöjjön. Elég nekem a partról csodálni az úszókat, vagy a vízben csak csendesen ejtőző nőket, férfiakat. </div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-4716920291450861942023-08-13T14:29:00.001+01:002023-08-13T14:29:52.159+01:00Új hónap, új piac<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Eseménydús volt ez a hónap. Úgy elszaladt, de közben erőltetnem kell a néha tompa agyamat, mit is csináltunk, mi történt, mi volt fontos, mi nem...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Nos, kiderült, hogy az új piacon a hírekkel ellentétben egy ukrán nő csinál dekorált sütiket, de mézeskalács alapra, ukrán recept szerint. Nyomtatott mintái is vannak. Vagyis dekorált sütiket nem csinálhatok. A gyömbéres embereket engedélyezték, de nem fogynak. Elvileg ő is csinál, főleg Karácsony környékén. Mézeskalács házikókat is... Úgyhogy majd gyömbéres alapra dinoszauruszcsontvázakat fogok csinálni jövő héttől, hátha az jobban tetszik az embereknek. A nővel beszélgettem, egyértelművé tettem, hogy nem akarok a konkurrenciája lenni, ha valamelyik sütim szerinte befolyásolja az ő eladási mennyiségét, szóljon, s nem csinálom többet. Megegyeztünk, hogy házakat is csinálunk mindketten, meglátjuk, menyire fogynak. Ő (szerintem merő udvarisasságból) azt mondta, biztos nem egyforma házakat készítünk, nyugodtan csináljak csak. Mini házakat mindenképpen fogok, a nagyokat meghagyom a visszatérő privát megrendelőknek és a kávézónak. A szeletelt sütikből jövő héten lesz kóstoló, a cseresznyés népszerűbb, a csokis nem annyira. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Most szombaton volt az első igen laza meeting, piac után, a sportterem melletti társalgóban. Ekkor határozták el, hogy az eddig egy nagy, hosszú asztalon eléggé egymásba olvadva kirakott kenyérféléket, sütiket szétválasztják, s inkább kevesebb helyet tartanak fent a kézműves termékeknek, kötött holmiknak, képeslapoknak. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A meetingen kiderült, az új piac megérezte a jelenlétünket, s a régi piacról átirányított vevőket, mert remek bevételük volt az elmúlt három hétben. Ehhez nem kis mértékben közrejátszott régi kollégánk, aki minden héten felhívott pár vevőt, s elmondta nekik, látogassanak el Newcastle-be, nézzék meg a piacot. S lám, a vevők maradtak, azóta is minden alkalommal látom az ismerős arcokat a piacon. Maga a meeting is lazábban folyt, mint a régi piacon, a beszámolók rövidek, velősek voltak, lényegretörők, s jelen volt mind a húsz tag, s mi, újak. Talán ha fél órát ültünk a társalgóban.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Igyekszem magam hasznossá tenni, segíteni nyitás előtt összeállítani a rendeléseket, amiket kosárban szépen névsorba rakva készítenek elő, ezeket piac nyitásakor begyűjthetik azok, akik hét közben betelefonáltak a rendeléssel. Segítek feltekerni a viaszosvászon terítőket a piac végeztével, mosogatni, valahogy mutatni, nem csak azért vagyok ott, hogy lerakjam a cucaimat, aztán eltűnjek két órára (megtehetném egyébként, mert nem mindenkinek akad munka vagy akar lézengeni két órán keresztül). A bérelt sporttermet éppen csak fel kell söpörni, az asztalokat egy markos fiatalember pakolja el egy közeli fém shed-be. Zárható kis kamra őrzi a kis polcokat, terítőket hétközben. Amikor tegnap végeztünk, már jöttek is emberek, ugráló várakat állítottak fel, alighanem valaki szülinapra bérelte ki a sporttermet. Jelentkeztem falunapi piacra segítőnek, s a közeli hospice adománygyűjtő megmozdulására is. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A Budapesten töltött 10 nap nem volt annyira eredményes, mint amennyire reméltük, főleg, ami a jogi dolgokat illeti, de született pár döntés, s sikerült apróságokat elintézni. Újabb nagy előrelépést tettünk a felnőtté válás terén, megtanultunk olyan dolgokat, amiket senki nem mond el az embernek, magától kell rájönnie. Közjegyzőnél jelenés? Meghatalmazás megfogalmazása? Hogyan ültet át az ember az angolban olyan könnyen gördülő hivatalos szófordulatokat, hogy az ne hangozzék erőltetettnek a magyarban? </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A legnagyobb eredmény az volt, hogy szinte minden nap meg tudtuk látogatni apósomat, hála egy jóbarátunktól kölcsönkapott kocsinak. V. végig dolgozott, csak egy-két szabadnapja volt, a közjegyzőnél való megjelenés miatt, így csak késő délután, vagy kora esténként szabadult el, amikor siettünk az otthonba, hogy még a kapuzárás előtt odaérjünk, s beszélgethessünk egy húsz percet. Abban a hőségben napközben jönni-menni amúgy is elég nehézkes volt, szokatlan volt már nekünk a 34 fok. A nagy esőket nagyon élveztem, de a villamoson-buszon izzadást már kevésbé. Esténként a langyos huszon-fokok már sokkal jobban tetszettek, akkor tényleg jólesett a séta. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Apósom állapota jobbára javulóban, eszik rendesen, minden foglalkozásba bevonják, tornáztatják, így már rövidebb távolságokra el tud menni járókerettel. Nem kifogás, hogy nem lát. Én, naiv kívülállóként furcsálltam, hogy festő foglalkozásra vitték, de ott kellett lennie, segítettek neki festékbe mártani a búzakalászt, papírra nyomva képeslapot csináltak belőle. Társaságban ebédel minden nap. Az otthonba szintén beköltözött bátyjával és annak feleségével naponta találkozhat. A nővérek kedvelik, naná, igazi úriember.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">S továbbra is nagyon meg vagyunk elégedve az otthonban tapasztalt bánásmóddal, az ügyintézések menetével, nagyon fair módon járnak el minden esetben, s ami rajtuk múlik, abban nagyon lelkiismeretesen járnak el. Mint kiderült, az otthon kertjének végében egy sor kislakás van, esténként láttunk asztalka mellett ülő beszélgető idősebbeket, ezért csak félig viccesen jegyeztem meg V.-nek, ha ne adj Isten, odáig jutunk, ide kellene befizetnünk, ha már nem bírunk magunkra felügyelni. Előbb a kislakás, szabad ki-bejárással, aztán, ha megrokkannánk, az ápolási szárny...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Amíg V. dolgozott, én jöttem-mentem, még turistáskodtam is, s elmentem a Kiscelli múzeumba, megnézi egy kiállítást. Nem tagadom, néha lusta voltam lemenni a városba, inkább olvastam. Meglátogattam apámat Sopronban, reggel vonattal le (csont nélkül, egészen kényelmes volt. Nagyon régen vonatoztam, nagyon régen láttam a TV-tornyot a város felé közeledve Győr felől). Gyors látogatás könyvesboltos barátaimnál, majd ráérős, beszélgetős ebéd apámmal. Mostanában újabb kivizsgálások sorára jár, az eredményt most várja. Továbbra is makacsul ragaszkodik a saját maga döntéseihez, semmi ötletet nem fogad el a kezelésével kapcsolatban, se tőlünk, se orvos ismerősöktől, legfeljebb udvariasan végighallgatja azokat. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Fura volt, ahogy telik az idő, egyre nagyobb nosztalgiával nézem a várost, az ismerős, de megváltozott épületeket, az átalakulás apróbb jeleit. Pár dolog hiányzik Sopronból, a családon kívül a könyvesbolt, ahová bármikor be lehet menni egy kis beszélgetéséért, ahol, azzal a rajzommal egy régi könyvhétről a falon valahogy odatartozónak érzem magam. Ha nem lenne az országban az, ami van, öregségemre talán visszamennék, ezekért. A futó látogatás miatt (a kora esti vonattal egyből jöttem vissza) nem volt időm megnézni, hogyan alakul nagyanyám házának átépítése, annyi biztos, a legutolsó képek alapján csinos épület lett belőle, ápolt behajtóval. Remélem, boldogok az új tulajdonosok.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ami szíven ütött Budapesten, az három élmény volt. Az egyik, amikor a buszra várva, a nekem még mindig Moszkva téren összemosolyogtam egy idősebb nővel, aki szintén nyakát törölgette kis kendővel, izzadtunk bizony mindketten (bocsánat, verejtékeztünk. Egy kanadai ismerősöm tanította nekem a mondást: Horses sweat, ladies perspire). Kérdezte, ezzel a busszal jut-e el a János kórházig. Aztán beszélgetni kezdtünk, s kiderült, neki is ugyanazon az elfekvőn fekszik rokona, ahová apósomat dugták. Három hete nem tudott orvossal beszélni, nem kap kezelőorvos nevet, két nővér próbálja ápolni a többszobányi beteget... s mint egy teniszmeccsen, egymásnak dobáltuk az ott tapasztaltakat, s bólogattunk. Édes Istenem.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A másik: a végállomásra befutó buszra akartam felszállni, mert azt hittem, megvárhatom a buszon az indulást. Az ajtón úgy robbant ki a buszsofőr, s engem végig tegezve káromkodva mesélte, hogy képtelen elérni egy embert, hogy a hibásan kiszámolt villanyszámláját befizesse. Nem túlzok, 8 percen át hallgattam, amíg elszívott egy cigit és csak dőlt belőle a panasz, én pedig nem tudtam, milyen szavakat nyögjek ki vigasztalásul, de nem is volt rá szükség, csak ki akart önteni magából mindent. A végén eljutottunk a lámpavas emlegetéséig, s aztán visszaült a fülkéjébe, s már türelmes mosollyal magyarázta egy felszállónak, hogy melyik megállónál kell majd leszállnia.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A harmadik: dinnyét akartam venni, útban hazafelé az otthonból, mert volt egy nap, amikor csak friss, s itt drága ritkaságnak számító finomságokat akartam enni. Piaci meggyet, cseresznyét, s az út széli árustól vett hatalmas dinnyenegyedet. A tábla szerint 499 forint volt, nyújtottam az eladónak (roppant elégedetten, nem kell aprókat keresgélnie) az ötszázasomat. Rám nézett, s megkérdezte, némi éllel: "Ezt komolyan gondolja?" Nem értettem, mi a probléma, a dinnyét nem nyomkodtam meg, köszöntem, amikor odaléptem hozzá. Zavart arcomat látva megenyhült: "Kilója annyi...." Végül jóval ezer forint felett fizettem, s bocsánatkérésként habogtam, hogy hétizé, nem ismerem az árakat, nem élek "itthon". "Jól teszi"- mondta végül.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Igen, az a drágaság mindenhol! Nemcsak a közjegyzőnél. Néha, amikor átszámoltunk pár számlát, akkor bizony nem lehetett nem észrevenni, minden milyen sokba kerül. Színházba néztem jegyet, dublini volt az ár, sőt... Cipőt vettem, nosztalgiázva Tisza-cipőt, akárha itt vettem volna. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">De akárhol voltunk, akárkivel kellett beszélni, mindenki udvarias volt, az ügyek intézése során is, igyekeztek segíteni, ezzel nem volt gond. Felületes szemlélőnek Budapest remek hely, a kirándulóhajók most is úsznak a Dunán, rengeteg a turista, a vendéglők-kocsmák (amerre jártunk) tele voltak, rengeteg a választék midenféle étteremből, a Parlament csodásan néz ki, csak éppen... Csak éppen beteg ne legyen az ember, ne legyen iskolás korú gyereke <a href="http://kisrumpf.blogspot.com/2023/08/magyarorszag-ma.html" target="_blank">és... és... </a></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Aztán a repülőről leszállva arra jöttönk haza, hogy váratlanul meghalt Sinéad O'Connor... döbbenet. Csendesen szemergett az eső, bámultam a nedves várost a buszról útban hazafelé, Manci már este ott toporgott az ajtónál, készülni kellett a piacra, feltámasztani a hűtőben alvó Állatkát, s minden átmenet nélkül kezdeni a munkás hétköznapokat. S nekem az eszemben volt, hogyan <a href="https://kisrumpf.blogspot.com/2012/05/nyar-van.html" target="_blank">bámultuk meg őt</a> a lányával, amikor bejött az olasz kávézóba. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A temetése szerdán volt, a privát szertartás előtt elhajtott a menet a volt háza előtt, lent a Promenádon, s bár határozottan voyeur-nek éreztem magam, lementünk megnézni a menetet, a hortenziákkal és rózsákkal körbevett koporsót a kocsiban. Nagyon emotional jelenetek zajlottak le a háza előtt, az úton különböző hírcsatornák közvetítő kocsijai álltak, drónok lebegtek az út felett. Pár nappal korábban megnéztük a vele/róla készült dokumentumfilmet, s sok tény az életével kapcsolatban most nyert értelmet. Nem volt könnyű élete, nem volt szent és hibátlan, de az a hang... A városban sokaknak van róla örökre szóló emléke, média felhajtás nélkül segített betegeket, hajléktalanokat, áldozott jó ügyre, s nem várt, hogy újságban emlegessék... Nyugodjék békében. </span></p>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-5213496976837233692023-08-13T14:27:00.000+01:002023-08-13T14:27:03.278+01:00Magyarország ma<p><span style="font-family: arial;"> <span style="background-color: white; color: #050505; font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">Tóta W.: Hajózni muszáj</span></span></p><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Mészáros Lőrincék nem csak jachtoznak, ugyanez a rongyrázó, parvenü senkiség tombol minden másban, csak arról nincs videó. Széchenyi ebbe <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>a nemzetbe ölte a pénzét. Hogy legyen itt tudós társaság, haza meg haladás. Mi tagadás, jobban járt volna, ha vesz egy hajót, és világgá megy vele. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá – mondta egy magyar arisztokrata a Magyar Tudós Társaságról. Nézd, Andi, még nagyobb hajó – mondta egy másik kétszáz évvel később; a száját ezután nyitva hagyta, amíg nem szóltak, hogy csukja vissza. Jószágáról és annak jövedelméről fogalma sem volt már régóta, a hajót is alig bírta átfogni a tudata, nincs az ő horizontja hatvan méter. De a nevét szereti: Rozébor!</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Huszonhét milliárd forint a hajó ára, a boldogsághoz ezenkívül már csak 225 forintnyi dobozos kávé kell a mi nemeseinknek, így teljes a kép. Nemsokára ebéd: finom instant tésztaleves lesz, mehet bele fejenként egy egész tömlőssajt. Fussa!</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Huszonhét milliárd: körülbelül ennyire vágták vissza az MTA költségvetését, amely Széchenyi felajánlásából létrejöhetett. Magyarország Andi segge alá akkora vagyont rak a nyári áztatóprogramhoz, mint a tudományos akadémiába egész évben. És ezt nemzeti kormányzásként adja el; igaz, ez a szemfényvesztés maga is belekerül vagy tíz ilyen hajó árába évente, de abból mind részesülünk. Ingyen nézhetjük a plakátot, miszerint ólálkodnak a háborúpártiak. Ez a hajócska is kijött volna huszonkettőből, az csupán Cegléd éves költségvetésének a másfélszerese, de a háborúpártiak felnyomták az árát a szankciókkal.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Mészáros Lőrinccel az az egy baj, hogy nincs belőle harminc-negyven – mondta egy váratlan kérdésre Gulyás Gergely. Hadd vitatkozzak: Mészáros Lőrincben az az egy jó, hogy nincs belőle több.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Ennek a sötét tuloknak a vagyonát ugyanis mi adtuk össze. A pénze úgy lett, hogy érdemtelenül nyert, és abból hazavitte, amit lehetett. Úgy lett, hogy az állam eladta neki, aztán megvette tőle az erőművet. Vállalkozásait zsarolással szerezte meg, de még azt sem ő intézte, hanem a miniszterelnök, akinek strómankodik. És pont azért strómankodhat, mert ennyire sötét tulok. Nem kell tartani tőle, hogy gondolatai támadnak.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Mi nem engedhetünk meg ebből a magyar tarka baromból negyvenet magunknak. Nincs az országban annyi közbeszerzés, erőmű, kínai vasútvonal és stadion, hogy felhizlaljuk őket.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">A sok fölösleges pénz egy kézben néha életeket ment. Juthat belőle jótékonyságra, civil programokra, Orbán Viktor oxfordi ösztöndíjára. Lehet abból forradalmi villanyautógyár, űrkutatás, globális segélyprogram. Olykor országok sorsát fordítja meg a magántőke, ha a tulajdonosa kilát a seggéből, és vannak tervei. Még ha nem sikerül, akkor is példát mutat és motivál. Ilyen tőkések ott teremnek, ahol ezért meg kell dolgozni, és okosnak kell lenni hozzá.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Gulyás Gergely ilyesféle mágnásra gondolt, csakhogy azoknak van egy sajátosságuk, amiről megfeledkezett: nem viszik a pénzt, hanem hozzák. Gyártanak valamit, amit a világban megvesznek, feltalálnak egy új szolgáltatást, ilyesmik. Rubik Ernőből meg Béres Józsefből bizony jó lenne negyven; de még Csányi Sándorból vagy Kóka Jánosból is. Hogy is magyarázzam el, hogy Gulyás Gergely is megértse? Képzelje el, miniszter úr, hogy akkora heresérve van, hogy a földet súrolja, és akkor az orvosa azt mondja: az az egyetlen baj, hogy nincs ebből negyven!</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Ugye, nem esne jól. Hiszen azt az egyet is alig bírja el.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Ami most megvillant, az a heresérv csúcsa; az aranyrudakkal játszó koszos paraszt egy napja. De ne hessegessük el a felismerést: ez csak a hajó. Vesznek mellette autókat, repülőgépeket, helikoptereket, Balatont, villákat és kastélyokat világszerte – az itthoniakat már Tiborcz lenyúlta –, ugyanez a rongyrázó, parvenü senkiség tombol minden másban, csak arról nincs videó. Irdatlan, felfoghatatlan, nemzetgazdaságilag jelentős összegek mennek el arra, hogy ez a maroknyi mosdatlan proletár eljátszhassa a Barbielandet, amit persze dupla adag sertésmájkrém formájában képzel el, mert ennél kifinomultabb örömöket nem fog fel.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Eközben közhasznú intézmények, iskolák, gyermekotthonok, kórházak kínlódnak, mert pár millió hiányzik a keretből. Ott van, náluk. Arra kell, hogy méltó körülmények közt szisszenthessék a dobozoskávét.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Szintén eközben az Európai Unió elzárta a pénzcsapot, és ne legyen kétségünk: ez a jachtozás még egyet tekert rajta. Hiszen ők is látják: ezt kellene kifizetniük, ahogy eddig is ezt fizették. A jogállamisági kifogásaik elsősorban arról szólnak, hogy ezek a rablók nincsenek rács mögött.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Mi lesz ezekkel a luxusipari közmunkásokkal uniós segély híján? Hajó nélkül maradnak, vízibiciklin? Felülnek a menetrend szerinti járatokra? Beérik Audival Rolls helyett? Ugyan, dehogy. Amit most láttunk, az már a válságkezelésük. Nem kevesebbet költenek, hanem többet. Nem kisebb a hajó: nagyobb.</div></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-16700882276973623782023-07-09T18:25:00.002+01:002023-07-09T18:25:50.423+01:0059 év<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Nos, Kilternan Country Market nincs többé. Két hete szombaton volt az utolsó alkalom. Rengetegen eljöttek, akkora volt a tömeg, mint az 55. születésnapunkon. Nyitás előtt az elnök mondott pár szót, taps, aztán szinte benyomták az ajtót a vásárlók. Alig maradt áru 11-re. Teát, kávét szolgáltunk fel az épület előtti hosszú asztalon, volt rengeteg falatka, süti, mini scone, pici szendvicsek, nyomtattam sütiket a piac logójával... Az összes kitett asztalnál ültek, mindenki ráérősen beszélgetett, nem győztem pótolni a kávét, teát, egyre csak fogytak a falatkák. Szerencsére volt segítségem, tényleg csak a kannákat kellett újratöltögetnem, s elmosogatnom pár edényt. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Volt sok könnyes búcsú, telefonszámcsere, mi lesz, hogyan lesz, még a Country Market Ltd. elnöke is megjelent, s kérdezte, mik a terveim. Hallotta, hogy csinálnám a piacozást tovább... Ha bármi nehézségem lenne másik piacnál elhelyezkedni, csak telefonáljak. Kissé elnyílt szájjal hallgattam, a nagy izgalomban nem jöttem rá, csak később, hogy nekik szükségük van tagokra a fennmaradáshoz, ezért aztán körbeudvarolt mindenkit, aki másik piacra szándékozik menni, hogy nehogy végleg faképnél hagyjuk a "céget". A tagságból hárman maradtunk, akik valahol máshol szeretnék folytatni.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A nyitás előtti izgatott készülődésemet V. szakította félbe, mondván, jöjjek ki a konyhából, egyre csak biztatott, s nagy nehezen kimentem onnan, valahol azt hittem, hogy hozott egy csokor virágot, mert korábban nagy titokzatoskodva otthagyott a piacon, hogy dolga van. De nem virág várt az ajtó előtt, hanem a barátnőm jött felém, eljött Magyarországról a nagy alkalomra, erre a hétvégére, hogy megnézze még utoljára a neki is kedves piacot. Volt örömködés, micsoda meglepetés volt, micsoda fegyvertény, hogy sem ő, sem V. nem szólta el magát! Sírtam, nevettem, erőt vett rajtam a meglepetés és a nagy nap jelentősége. Később aztán nagyon jó volt, hogy ott volt, mert kirándultunk, s nem a piac vége felett szomorkodtam. A nagy meglepetés után ő bement Dublinba, én pedig futkostam tovább teáskannákkal, kávéval. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A piac végeztével a saját búcsúzkodásunk jött. Akinek ajándékot szántam, elrejtettem azt a kocsijukba, vagy rokont kértem meg, hogy adja oda később, mert nem bíztam magamban, nem akartam bőgni előttük. Mint kiderült, azokat a holmikat, amiket egy lista alapján el lehetett kérni, megkaptuk ingyen, kerti asztalkát, széket, régi bögréket, kávésedényt, ki ki vihette igény szerint. Egy összehajtható kerti székkel gazdagodtam, s elhoztam azt a fémkanalat, amivel korábban a kávét szoktam kevergetni, mély, igazi leveshez való ősöreg kanál. Mindenki, aki sütni szokott, megtarthatta a zöld, piaci logóval díszes zöld kötényét. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A nagy parti után kimosandó konyharuhák nálam maradtak, mert azóta a kulcsok átkerültek az új tulajdonoshoz, nem vihettem őket vissza. Három tagunk adta át neki ott a piacon, s aztán ahogy kijöttek autóikkal, a tulaj behajtotta a kaput, s mint később egyikük mesélte, akkor ütötte őket igazán szíven a dolog: 59 év után a piacnak vége... Az épület, s minden, ami benne maradt, már másé. Még pár hete szedtem fel egy fehéres, kétmaroknyi követ emlékbe, én kis érzelgős, beraktam a páfrányfa alá, ha most kinézek az esőbe, rálátok.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Amikor elindultam a kocsival hazafelé, bömböltem, mint egy gyerek, aztán két sarokkal odébb már összeszedtem magam, mégsem lehet folyós orral vezetni a forgalomban. A pillanatnyi pánik a "hogyan tovább" érzetével együtt elült, tudtam, mit fogok csinálni, s azt is, hogyan fogok hozzá. Semmi falrengető, hanem ahogy terveztem, a rákövetkező szombaton lementünk V.-vel az új pacra körülnézni, beszélni a vezetőséggel, aminek az lett a vége, hogy július végén csatlakozom. Azért nem előbb, mert ebben a hónapban Budapestre szólítanak minket a bürokratikus dolgok, s nincs sok értelme menni egy szombaton, aztán kihagyni kettőt. Úgy akarok kezdeni, hogy folyamatosan dolgozzak, szokják meg a vevők az új termékeket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tegnap megint lementnünk, alaposabban megnéztem az áraikat, beszélgettünk arról, hogy miket kellene sütnöm, kifaggattam őket a be- és kicsekkelés folyamatáról, hány százalékot vesznek le a bevételből, s az mire megy el. A terembérletet és az esetleges takarítást ebből a bevételből fizetik. Kulturált konyha és új mosdók is tartoznak ehhez a sportteremhez, jó nagy, rengeteg asztalnál le tudnak ülni azok, akik kávézni akarnak. Kicsit más, de sokban ugyanolyan, mint a mi régi piacunk. Sheila, a patchwork-öket készítő kollégám is csatlakozott, s míg ott voltam, egy újabb érdeklődő is jött, csatlakozási szándékkal. Amikor először lementünk, két régi vevőnket láttam válogatni az asztalok között, mint kiderült, oda is jártak/járnak,nemcsak Kilternanba. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Meglátjuk, majd milyen lesz, addig lakásrendezgetés, Budapest.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hogy mi lesz a piac területének jövője, pontosan nem tudom, valaki, aki látta a terveket, s arra saccol, hogy a faluközponthoz tartozó parkoló lesz a helyén. Majd kutakodom a neten, egyszer csak felkerülnek a tervek. Valahol egy út is készülget, rebesgetik, kell egy újabb út az M50-es felé, mert a sok új lakónegyed lakóinak valahol közlekednie is kell, s a jelenlegi keskeny út nem igazán bírja a megterhelést. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">S az a hétvége végül is inkább örömteli lett, mert kirándultunk Avondale Forest Parkba, megmutatni barátnőmnek a lombkoronasétányt, s a csodaszépen kiépített látnivalókat, autóztunk az akkor már esőmosta élénkzöld vidéken, teszteltük a város új éttermét, felelevenítve a régi hagyományt a fűszeres csirkeszárnyakat a Cézár-salátával... Valahol szerencse is volt, hogy esős lett az idő, a vasárnapra tervezett Street Feast-et elhalasztottuk egy héttel, így ráértem vele kirándulni. Azóta már a Feast-et is megtartottuk, s az eső sem verte el múlt vasárnap. S mert azért az emberek emlékeznek rám, már kaptam két rendelést is, régi piaci vevőktől. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Tehát megy tovább az élet, dolgozom, pakolgatok, szelektálok, s igyekszem most már nem búslakodni a piac megszűnte felett. Még lesz egy legeslegutolsó committee meeting, aztán tényleg vége. (Remélhetőleg majd azt is megmondják, meddig kell őrizgetnem a régi piaci papírokat, ilyen-olyan jogi okokból.) Már kávézni is voltam két kollégával, egyikőjüktől kaptam rengeteg csomagolóanyagot, amit majd használhatok az új piacon, egyelőre fogalmam sincs, hova fogom őket rakni, mert a munkaszobámban még káosz van. A szakácskönyveket már úgy-ahogy felpakoltam az új polcra, jobbára két sorban, de a sütidekorációs cuccokat, s fene-tudja-mi-van-ebben dobozokat még csak kerülgetem. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ellenben életemben először (valamikor el kell kezdeni) használtam fúrógépet, akasztókat szereltem fel az ernyőinknek, és felszereltem két fém hurkot (fogalmam sincs, mi a nevük), amibe a függönyöket akaszthatjuk, amikor szét vannak húzva. Nekem ez óriási előrelépés volt, mert az ilyen csináld magad dolgokhoz elég béna vagyok, pedig van pár dolog, amit meg szeretnék csinálni. V. felvont szemöldökkel fogadta a tervemet, hogy a vízfoltos ablakkereteket lecsiszolom, és befestem valamivel, hogy ne legyen ronda. Terv, az mindig van, most már csak lelkierő és önfegyelem kell hozzá, hogy meg is csináljam!</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-89776159101948126662023-05-21T13:27:00.002+01:002023-05-21T13:27:27.867+01:00Két hónapja nem írtam már...<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">... s most sem tudom, mennyit írjak a kórházi dolgokról, s mennyit arról a néhány napról, amely igazán nyaralásnak volt nevezhető. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találtunk időt az öregek otthona intézése közben a barátokkal való vacsorákra, kvíz-estekre, új helyek felfedezésére, de a kettő úgy egybemosódik, hogy valamiféle vegyes íz van a számban, amikor a nyaralásról kérdeznek. Nem mondom válaszul, hogy oh, it was fantastic, hanem csak annyit mondok, it went well, thank you.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">De az biztos, hogy a XII. kerület és a Pilisvörösvár közti utat becsukott szemmel is meg tudnám tenni. Ami igazából a lényeg, hogy apósom biztonságban, kényelemben élhet, és gondos ápolást kap. Rekordidő alatt sikerült elintézni az elhelyezését. Ez volt a legfontosabb a nyaralás alatt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Rengeteget autóztunk... Sikerült eljutni Kolozsvárra, szétszórni anyósom hamvait, s ennek során nyilvánvaló volt, hogy Románia jobban teljesít. Remek, sima utak, ápolt kertek, zsongó Kolozsvár és sok román zászló fogadja Erdélyben az autóst, de a határon való átjutás teljesen zökkenőmentes. Nekem még vannak emlékeim a régi, hosszú várakozással és feszengéssel (félelemmel?) teli fájdalmas átkelésekről, s ezeknek ma se híre, se hamva. Ahhoz képest, hogy miért mentünk, egy remek nap volt, az unokák társaságában, egy klassz ebéddel megspékelve, egy szép <a href="https://www.livadarestaurant.ro/" target="_blank">vendéglő</a> napos, virágzó gyümölcsfákkal és családokkal teli kerthelyiségében. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Hazajőve a megújított lakásban aztán mindent beborító vékony porréteg fogadott minket, s a beiktatandó dolgok dobozolt tömege. Eddig csak a könyvespolc készült el, szelektálva felkerültek az angol nyelvű könyvek a helyükre, alapos porszívózás, felmosás után. Most a régi, penészes, vagy már megunt polcok lecserélése van folyamatban, az agonizálás, hogy milyen színű, mekkora legyen, elég lesz-e. Van munka bőven. Újabb ruhadaraboktól válok meg, elismerve, hogy a köldököm alá alig érő régi pulcsi, bármennyire is remek színű, már nem fog kelleni. Most a rengeteg doboz vackaimat kellene kidobni, elismerve, hogy ezek csak tárgyak, s elkezdeni azt, amit valaki ajánlott: fényképezzem le őket, lőjem fel a fehőbe, s búcsúzzak el tőlük. A charity shop, ahová mentem volna, tele van, sajnálkozva küldtek el, egyedül háziurunk régi, fém, pingvin alakú koktélshakerét fogadták be.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A kert kész dzsungel, mókusokkal, vörösbegyekkel, cinkékkel és egy érdeklődő kövér vadgalambbal, a klematisz uralta fal szinte egyetlen szárréteget alkot, magába font mindent, vissza kell vágni. Mindkét hortenzia megmaradt, de már most látni, hogy nagyobb edényre van szüksége a cserepesnek. A rózsák hajtanak, némelyik virágom részben áldozatul esett a rendszeresen berúgott labdáknak, s a fenyő virágai apró porfelhőként szórják szét pollenjeiket, különösen meleg napokon. Az időjárás kellemesen langyos, lehet már csak egy pólóban mászkálni, s élvezettelviselni az új, fényre sötétedő szemüveget. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">(Budapesten sokként ért bennünket a hír, hogy az általunk csak Simon úrnak titulált idős, talpig úriember <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Chochol_K%C3%A1roly" target="_blank">optikusnak</a> nem is ez volt a neve, s nemrég meghalt, s nagynevű fotográfus volt, akinek talán még nyitva a kiállítása Budapesten. Műhelyét egy fiatalabb optikus és felesége vette át, szemüvegeinket ők készítették.)</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">S voltam már piacon... Kevesen voltak, sajnos, sok dolgom megmaradt, de a kenyerek, bucik mind elfogytak. A folytatásként kinézett North Wicklow market-hez még nem tudtam lemenni, hiszen ők is szombatonként vannak nyitva, de egy kolléga volt nálunk, s mondta, nagy szükség lenne ránk, nincsenek traybake-ek, s ami volt, annak nem volt jó a minősége. Gingerbread men nincs, s dekorált sütik sincsenek. Rájuk fogok írni... </div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-61648874280462701332023-03-21T15:32:00.003+00:002023-03-21T15:32:54.157+00:00SOLD<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Itt van előttem 12 kicsi jegyzetfüzet lap, benne a szombati meeting tényeivel. A piac eladását szerdán fogja aláírni a 3 tröszttag, aztán kiderül, mikor zárunk be. A szombati szavazás során egyedül én szavaztam a végleges bezárás ellen, a többiek helyeselték. A szóba jöhető helyek közül a folytatáshoz egyik sem bizonyult megfelelőnek, ezért ha valaki tovább akar piacozni, a hozzánk legközelebbi country marketnél folytathatja, Észak-Wicklow-ban, ha akarja, és felveszik oda. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A közeledő szabadság utánig nem fogok emiatt aggódni, szerdán kiderül, meddig húzzuk még - úgymond -, Húsvétig biztosan, utána talán május végéig, június elejéig. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Persze, a pénzezés nem lesz egyszerű, ki kell fizetni az ingatlanost, az ügyvédet, az építészt, az adóhivatalt (mert leveszik sápot rendesen), a könyvelőt, satöbbi, satöbbi, aztán jövünk mi. Ha úgy döntök, hogy a Killruddery piacon bérlek asztalt, akkor biztosítást kell kötnöm, de a piacos pénzből arra fogja futni. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">De ez még odébb van.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ami legjobban zavar, s meglehetősen gusztustalan, az az egyik régi tagunk viselkedése. Igen, pletykálni fogok. Sok-sok éve nem tag már, de mindig befizette az éves bérleti díjat, számítva arra, hogy előbb-utóbb eladódik a terület, s abból csurran-cseppen mindenkinek. A Szabályzat kimondja, hogy mindenki egyenlő arányban részesül az eladási árból. Nem igazságos, de így döntöttek annak idején, jóhiszeműen, alapításkor. Nos, amikor szeptemberben kikerült a tábla, hogy For Sale, éppen a csodásan napos Iseo tó partján ettünk, amikor megkaptam e tagtól az első üzenetet, hogy húha, mennyiért eladó? </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">S onnan kezdve - mert sosem jött el egyetlen meetingre sem, bár nem lakik messze -, folyamatosan jött üzenetekkel, mennyi az az annyi, van-e már vevő, az mennyit ajánlott, mikor lesz az eladás aláírva... Mindezt bevezetés nélkül, se Szia, se Jó napot, csak úgy durr bele. S ő az egyetlen. Senki nem kepeszt ennyire a pénzért. A végén már vagy ignoráltam, vagy csak egy tőmondatban válaszoltam. Amikor az elnökünk a betegség miatt távol maradottaknak megküldte az utolsó meeting részleteit, ez a tag még egy köszönömöt sem írt neki vissza. Szóval elég meh. Az utolsó szombati meeting után megírtam, hogy a bezárás mellett döntöttek a tagok, mire a kérdése csak az volt, mennyi lesz az ügyvéd költsége? </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Oh, please, feck off.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Hogy ne legyenek eseménytelenek a hetek, a sütőm részben elromlott. A hátsó, a ventillátor körüli fűtőelem mondta be az unalmast. A cég magánembernek nem ad el ilyet, csak szerelőnek, muszáj volt időpontot kérnem tőlük. Hónap végére kaptam. Nosza, kerestem egy embert a környéken, kissé nehezen, de ma kijött. Most ő próbál fűtőszálat szerezni, s beszereli, amint megjön. Kértem, kettőt rendeljen, mert ha újra eldurran, mint kiderült, akár én is be tudom kötni, olyan egyszerű a dolog, de Miele alkatrész kell, mert pár milliméterrel szélesebb az elem "nyaka", mint egy átlagosé. Naná. Most már csak arra leszek kiváncsi, kiér-e hamarabb hozzám, mint a hivatalos szerelő, akit - szerencsére - az utolsó pillanatban is le lehet mondani. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben, annak ellenére, hogy hol hideg volt, hol szép napos, de viharos széllel és nagy esőkkel, a tavasz ma már virágzó kertekhez érkezett: kivirágoztak a gyümölcsfák, a cseresznye elsőként, a kis szilvafák után. Sorolom, mi minden virágzik a környéken: bőrlevél, tőzike, téltemető, nárciszok, rengeteg gyermekláncfű, ibolya (a szagtalan fajtából), az általunk csak afrikai vadászribizlinek titulált ribizlifajta, Saxifraga, magnóliák, kaméliák... A mexikói narancsbokrom is tele duzzadó bimbóval, a fehér rózsatő rengeteg hajtást hozott. Csodaszépek! A rigók kopaszítják az egyik régi virágkosaramat, gyűjtik belőle a régi szalmabélést fészeknek. A mókus is nagyon aktív, a földimogyorós madáretetőt fosztogatja... Most már nem kell vastag kabát, sapka is csak ritkán.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben az új mosógép egy alkalommal úgy döntött, hogy magasabbra teszi a víz hőfokát, mint ahogy beállítottam. De akár az is lehet, hogy én nyomtam meg valamit a hasammal munka közben a pult alatt lévő gépen, nem tudom, melyikünk a bűnös. A sztori vége az, hogy két, igen kedvelt gyapjú pulcsimmal kevesebb van a szekrényben, s van két gyermekméretű pulcsim. Már próbáltam őket nyújtani, elvileg lehetne, de nekem nem sikerült. Az egyikben úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás, szerintem egy ütéves gyerekre tökéletesek a darabok. A másik fel sem jön rám. Pedig nagyon szép zöld, fonott mintás gyapjúpulcsi volt, többen meg is dicsérték rajtam. </div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Próbáltam őket lenyomozni online boltokban, Ebay-en, de sajnos, nem kerültek elő, sok évvel ezelőtt "túrtam" őket a TKMaxx-ban. V. szerint Marie Kondo módjára intsek nekik pát, túrjak újakat, ne szenvedjek a nyújtogatással.</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Lakásilag úgy döntöttünk, megpróbáljuk fájdalommentesebbé tenni a nappali kiürítését, s nem kifestetni az egész nappalit, csak azokat a részeket, ahol a fiúk majd megbontják a falat. Azokról a falakról természetesen eltüntetünk mindent, polcot leszerelünk, bútorokat odébb toljuk, s alaposan letakarjuk rögzített nylonokkal. A kis munkaszobát pedig megtöltjük a bedobozolt könyvekkel, apróságokkal, szekrénytből kikerülő üvegekkel, poharakkal, cuccokkal. S a nappaliban is az egyik falat sötétebbre festetjük a maradék Gatsby Blue fantázianevű festékkel, amiből vetettek velem egy nagy dobozzal. Hadd legyen színes ott is egy fal, tűnjék nagyobbnak a nappali.</span> </div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-721398706164550942023-03-06T17:41:00.003+00:002023-03-06T17:41:41.327+00:00Sold (almost)<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Az Építési Vállalkozó alias Vevő (miután mindkét fél ügyvédei alaposan megrágták és kiköpték az eladási/vételi szerződést) aláírta azt, s most a mi térfelünkön a labda. Természetesen sebtiben össze kellett hívni egy committee meetinget, s 18-ára egy emergency general meeting-et, hogy a tagság is rábólinthasson az eladásra. S egyben megtárgyalja, hogyan tovább, ha egyáltalán lesz tovább.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Nem mondom, hogy valami vidám, hejehuja, prittyprettyputty hangulatban ültem végig a 2.5 órás meetinget. Szerdán riasztott az elnöknő, hogy itt a meghívó, hamar-hamar küldjem ki, mert két héttel a tervezett emergency meeting előtt meg kell kapják a tagok. Csütörtök reggel postára adtam, volt, aki megkapta, volt, aki nem, úgy tűnik, városrésztől függött, kihez jut el időben. Szombaton aztán, piac után nekiültünk megbeszélni, milyen lehetőségeket kínáljunk a tagságnak, mik közül választhatnak:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">a) a piac teljes likvidálása, mindenki megy, amerre lát, s ha folytatni akarja, keres más piacot.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">b) a valószínűleg megfogyatkozott tagság (7-8 még lelkes ember) folytatná, valahol, egy közeli közösségi teremben vagy egy kávézó teraszán (utóbbi két hely felajánlotta, hogy befogadja a piacot, valamilyen bérleti díj fejében). De akkor asztalokat kellene előkészíteni, fárasztó munka, ki vállalja fel, a legtöbben idősek már emelgetéshez. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">c) a Vevő által felajánlott lehetőség, hogy egy csekély bérleti összeg ellenében maradhatunk, amíg meg nem kezdődik az építkezés. Még nincs építési engedélye a terüleekhez, a héten ment megint leülni a council-lal, most már a mi területünket is belevéve a teveibe. Itt az a buktató, hogy hét közben valószínűleg más is használhatná az épületet, tehát osztoznunk kellene velük.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A piac alatti beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy a tagság leginkább bedobná a törülközőt. Fogd a pénzt és fuss. Nagyon hosszan ment a meeting során a lehetőségek tárgyalása, mindenkinek volt véleménye, ötlete, mindenkinek voltak aggodalmai, melyek néha nevetségesnek tűntek, de már megszoktam, hogy itt a legkisebb dologból is "ügy" lesz. Most úgy tűnik, Húsvét után bezár a piac. Ez a legvalószínűbb. Ami leginkább meglepte a committee tagságát, az az, hogy a Vevő szeretné használni a Kilternan Country Market nevet a jövőben, akár maradunk, akár megyünk. Szemtelen! A név nincs jogilag lefoglalva, még a Country Market Limited által sem, bárki használhatná, de kissé furcsának találta mindenki, hogy úgymond a mi babérainkkal akarna később a Vevő által kialakított piac ékeskedni. Elnökünk határozottan nemet mondott a Vevőnek, aki úgy tűnik meghátrált, de ugyan mi tartja vissza attól, hogy később így nevezze el a megépülő faluközpontban a piacát?</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Még rá is kérdeztem, ha lesz ilyen piac, haragudnának-e, ha csatlakoznék (köll a píz), de csak a fejét ingatta mindenki.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Amúgy nem megy valami jól a piacnak, mióta megjelent a For Sale tábla, fokozatosan esik a vásárlók száma, a bevételt csak a tojás eladása (egy telepről érkezik, Észak-Wicklow-ból, ahol bio módszerekkel tartják a tyúkokat), és a kávékuckó szerény bevétele billenti a fekete sávba. Szomorú. Pedig legtöbbször mindent eladok. Reggelente talán 9-10 vevő áll sorba nyitásra várva, aztán már csak csordogálnak az érdeklődők. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">"Calgonnal a mosógép is tovább él" - dudolászom, miközben töltöm a folyadékot a mosógépbe (kemény vízű ez az ország, meglepő módon). A gép remekül mos. A legtakarékosabbra beállítva ugyan négy óránál is tovább dolgozik, de sebaj. Utána a szárítógépban hamar megszáradnak a szinte szárazra pörgetett ruhák. Jóval többet tudok beletömni, mint a régibe, amelyik több mint két évtizeden át becsülettel állta a sarat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Ma eszembe jutott, hogy azért hosszú út vezetett ide, az akár WiFI-vel is irányítható mosógéphez. Amikor még ajándékba kaptam egy igen ódivatút, a 90-es években, amit felülről kellett tölteni, akkor szabadultunk meg a még ódivatúbb elődjétől, amikor határozottan éreztem, hogy megráz, amikor belenyúlok. Nagyanyám tiltakozott, mondván, semmi baja, de tartottam tőle, hogy a gép megöl mindkettőnket, amint a nedves fürdőszobakövön állva turkálunk benne. Nagyanyámnak még megvolt a fémfedelű centrifugája, olyan fedele volt kis bütyök alakú fogóval, mint egy serpenyőfedél. Amikor dolgozott, aprókat ugrálva mozgott azon a kevéske helyen, amit a mosdó és a kád fogott közre. Szennyestartóként is szolgált, s esténként azon tároltam a másnapra szánt ruhát, mert akkoriban csak fehérneműt cseréltem naponta, a többi jó volt másnap is. Takarékosan éltünk, figyelni kellett az elhasznált vízmennyiségre, mert a derítő szippantatása is sokba került.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A V. szerint utolsókat rúgó, egyáltalán nem energiatakarékos hűtő helyett kellene egy másik, főleg a mérete miatt. Ugye több hely birtokában több kenyeret tudnék sütni a piacra. Na de melyik piacra. Kelesztőkosaram van elég, az nem gond. Minden majd a tagság döntésétől függ. Én a magam részéről a valahol folytassuk-ra fogok szavazni. Ennek több előnye is van. A Country Market Ltd. alatt biztosítva leszünk, gyakorlatilag fillérekért, míg egyedüli piacozóként többszáz eurót kérnek public liability-ért, product liability biztosításért a biztosítók. A higiénikus néni továbbra is ellenőriz, mint piacra sütőt, enyhébb előírások érvényesek az otthon sütőkre. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ennyi most az elhatározás, mindenre fény derül a hó végén.</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-2880837431618313502023-02-27T11:52:00.002+00:002023-02-27T11:52:43.793+00:00Levegő!<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A régi shed üres, a folyosón áll még néhány doboz könyv, szaporodik az elajádékozandók halma, megy a mosógép, mosom a szekrényben kissé megszagosodott ruhadarabokat, rendeződnek a holmik... ha nem is iziben de talán hamarosan rend lesz. Új rend. A nappali egyik sarkában plasterboard-részek állnak, doboz festék, eszközök, ezeket áprilisig nálunk tárolja JP és a kollégája. Megbeszéltük, a nappali melyik részei szorulnak cserére, hogyan kell az ablakpárkányt megjavítani, mi szorul felújításra, hova kerüljön a ventilátor. Lesz mit pakolni, az biztos. A könyveket már biztosan be tudjuk pakolni a hálóba, a műhelybe, de a bútoroknak, tévének nem lesz hely, ők minden bizonnyal tárolóba kerülnek, nem lehet mindent a nappali közepére halmozni. Még letakarva is túlságosan útban lennének festéskor.</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Az első napokban még tapasztalgattuk, hogyan működik s milyen hangerővel dolgozik az új ventilátor, ami sajnos, okozott egy-két zavaros éjszakát, tapasztalatlanságunk miatt (RTFM!). Ha a jó fülemre fordulok, nem hallom az éjszakai üzemmódot. Alighanem a beállítással kell majd kísérletezni, például megpróbáljuk majd úgy beállítani, hogy csak kifelé fújja a levegőt a szobából, s akkor nem fogjuk hallani, amikor a ventilátor irányt vált. S akkor tényleg nyugodt lesz az éjszaka. A kék függöny felkerült a kerti ajtó elé, a szobákban érezhetően melegebb van, nem nyúlok azonnal pulcsiért, ha bemegyek dolgozni a műhelybe.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Aminek falára végre felkerült Lady Agnew of Lochnaw, Sargent festménye, "akit" először 1990-ben láttam, amikor először Edinburgh-ban jártam, s megcsodáltam a Nemzeti Galériában. Akkor nem volt poszteren megvásárolható, de később V., akit céges útra vittek oda, megvette, s a követségtől kapott hatalmas (általuk kidobásra ítélt) fémkeretbe került a poszter. Évek óta rakogattam ide-oda, néha elbújva várta, hogy méltó helyére kerülhessen, néha kisszekrény tetetjén lakott, a falnak támasztva... Most végre itt van, a munkaasztal fölött. Hamarosan csatlakozni fog hozzá a tetoválómestertől kapott cseresznyevirágos lovat ábrázoló nyomat (a ló évében születtem), no és Benicio Del Toro dedikált fotója. Hogy mindig tudjak valami szépre és csábosra nézni, ha elfáradok munka közben, haha.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A második mini konténer is megtelt, most már csak a régi shed tetejét kellene leválasztanom a falairól, s megkoronáznom vele a szeméthalmot. Sűrűn átszövik a ránőtt borostyán gyökerei, gyakorlatilag porlad az egész, de az oldalfalak még jók, szilárdan állnak, nem bántanám őket, ha nem muszáj. V. szerint vennem kellene egy új shed-et, de nekem elég a régi váza, egy felújított tetővel, ami kissé túlnyúlna az elején, s akkor nyáron oda be tudnám rakni a szárítóállványt az esők elől. Hiába volt sikerélményem a kéziszerszámmal, s raktuk össze jól összedolgozó csapatként az új fehérneműs szekrényt, azért nem vagyok egy tapasztalt csináld-magad fenomén, úgyhogy ki tudja, lesz-e új teteje annak a shed-nek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial; text-align: left;">A mélyhűtő továbbra is csak részben nyitható a mosógép miatt, így amikor begyűjtöttük a fehérneműs szekrényt a bevásárlóközpontban, elmentünk hűtőt nézni. Találtunk is szimpatikus darabot, de alighanem túl nagy a jelenlegi helyére. Ellenben jó magas, nincs hozzá fagyasztó (fagyasztásra ott lenne a kis fagyasztó a műhelyemben), s több kelesztőkosár fárne el benne, több kovászost tudnék csinálni a piacra... S persze, egyből jön az észérv, hogy mit raknánk mi egy ekkora hűtőbe, amikor csak ketten vagyunk, csak a kenyerek miatt vegyük meg? Korai lenne még ilyesmire gondolni, hiszen ki tudja, meddig maradunk a piacon, s hogyan tovább később? Hiába fogy el most tíz perc alatt a tíz fél vekni, ha nem lesz hol árulni, hova sütnék többet? Lehetőségként ott van a Killruddery piac, ahonnan megkerestek még Covid előtt, hogy nem akarnék-e ott kenyeret árulni, s ott nagyobb a forgalom, hiszen vagy 6 órán át van nyitva... Decisions, decisions... Lényeg, hogy a csinos hűtőszekrény megvétele igen csábító, a régi V. szerint egyre hangosabban zúg, s nyilván azóta az újabbak energiatakarékosabbak, bár alig találtunk D vagy C besorolásút, a legtöbb F és E.</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A melósok által kissé megviselt kertben (pakoltak ott is, s nem mindig figyeltek, hogy hova lépnek) hét lila krókusz virágzik, random cserepekben, és a nárciszok is sárgállanak már. Pár centisek a bluebell-ek, s a klematiszt vissza kellene vágnom, mielőtt megindulnak a rügyei. Sőt, az eddig rejtőzködő medvehagyma is előkerült, egész csokornyi levél zöldül a cserépben. Ki kellene ültetnem a fa alá, talán elterjedne, mint régen, apám kertében, ahol kaszálni lehetett a vén cseresznyefa alatt.</div></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Március egytől hivatalosan nem szabad bokrost, sövényt vágni a fészkelések miatt, de még ennek tudatában is meglepett, hogy a piac kerítése túloldalán lévő igen sűrű, elvadult szedrest a földsáv tulaja - a piac vevője - tarra vágatta. Az már ezer éve az ő tulajdona volt, de semmi munka nem történt a területén. Többször csináltam szörpöt a kerítésen átnyúló ágakról leszedett rengeteg szederből (sokszor a rigókkal vetélkedve a szebb szemekért), s tavaly is vagy két edénnyit ajándékoztam az egyik piaci kollégának, mert mi elutaztunk szeptemberben, nem volt időm szederszörpöt főzni, ő pedig felhasználta őket a scone-okhoz. </div></span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Még mindig Sale Agreed áll a táblán, mindkét oldal ügyvédjei ellenőrzik a különféle lehetséges jogi buktatókat, s ameddig nem írja alá a vevő a szerződést, addig nem tudunk lépni, hogy hogyan tovább. A vevők pedig érdeklődnek, hol lehet majd minket elérni, ha elkel a terület, s az igazság az, ha rákérdeznek, mindenkinek odaadom az elérhetőségemet, ki tudja, mi lesz később. </span>Nem tudni, bérelhetjük-e majd az épületet, vagy egyből kipaterolnak onnan minket... A pletyka szerint a terület parkoló lesz, átjáró út a későbbi faluközpont felé, de ha eddig nem kezdtek hozzá a fák kivágásához, akkor talán már nem is fognak, elvégre mindjárt itt a március eleje. A parkolóban találtam egy kis műanyag darabot, amit szemétnek vélve, felkaptam a földről, s akkor vettem észre, hogy a talajba volt szögezve. Alighanem a földmérő dolgozott ott, majd elnézek a hátsó parkoló felé, hátha ott is van egy leszögezett jelző.</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-26714304093518864152023-02-20T16:18:00.003+00:002023-02-20T16:18:43.727+00:00Haladunk!<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Kész a kisszoba, vagyis majdnem kész. Majd még készülnek a ruháknak a polcok, a hővisszanyerős ventillátor (vagy mijaneve) a hálószobában már bent van, a kisszobába majd áprilisban kerül be, amikor a hozzá szükséges lyukat kívülről fogják fúrni, így legalább abba a helyiségbe nem kerül már a tetemes mennyiségű porból.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ami sajnos, szépen ellengedezett a lakás minden zugába, hiába csukogattam az ajtókat, a jövés-menésnél óhatatlanul szétterült a fal-elemek vágásánál, a falfestés előtti smirglizésnél keletkezett por. Hiába mondták, hogy igyekeznek kevés felfordulással, porral dolgozni, azért csak úgy néz ki a hátsó traktus, mint egy építési terület, még a kertbe is bőven jutott a porból, malterdarabokból. A kinti öreg shed-ben megszaporodtak a műanyag dobozok, a ház előtt a széttépett plasterboard-darabok fekszenek. Ha minden igaz, holnap elviszik a mini skip-et, kapunk másikat, abba kerülnek a hálószobából kikerülő romok.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Folyamatosan Tetris-ezünk, egyik szobából pakolás a másikba, dobozok mindenhol, kissé kaotikus a helyzet, hirtelen nem tudnám megmondani, mit hova tettem el. Néhány sor magyar könyv visszakerült a polcokra, amiket vissza tudtunk rakni a kisszobában. Abból kiválogattam egyelőre egy doboznyit, ami nem kell, mert kidobható, vagy megviselt, régi kötetek, amelyekhez már nem fűz érzelem. S mától néhány napig a nappaliban éjszakázunk, V. alighanem a kanapén, én pedig a karosszékek párnáira rakott jógamatracon. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ha már szépülünk, lecseréltük a lakás bejárati ajtaja melletti fali lámpát, amelyet megevett az idő, valahányszor hozzányúltam, ledobott magáról egy-egy adag műanyagot, s hol világított, hol nem. V. - akit zavart, hogy nem tud hasznos lenni emelgetéskor, pakoláskor a frissen stoppolt hasával - felrakta a lámpát. Mutatós, formás, remélem, kitart egy darabig. Mióta új LED-es utcai világítás van, nem is kellene lámpa, elég fény esik az ajtóra, de valami kellett a régi helyére, amiről már nagy darabokban vált le a festék, s elmállódott némelyik műanyag alkatrésze, csodáltam, hogy egyáltalán fennmarad a helyén.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ma elmentem a boltba, ahonnan a rolókat rendeltük annak idején, mondván, belecsapok a lecsóba, s rendelek egy szép, vastag, bélelt függönyt a hálószobába, a kerti üvegajtó elé. Kell majd hogy vastag legyen, ha megkezdődik az építkezés, s legyen bélelt, az is szigetel, s talán tompítja a zajt is. Még a rolók felszerelésénél mesélte az ember, hogy van neki olyan bélésanyaga, amit a hotelek használnak, zajszűréshez.</span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Megcsodáltam a mintaszöveteket, aztán a bácsi kezdett célozgatni az árára, s igaza volt, ne vesztegessük egymás idejét felesleges nézegetéssel, 1gy mondtam neki, mondja csak, mire számíthatok. Megmondta. Elég nagy erőfeszítésembe került, hogy ne hanyatoljak el mindjárt, s essek végig a bolt padlójára tett elegáns szőnyegen. Egyetlen függönypárra több mint ezer euróért tett ajánlatot. Aztán tanácsolta, hogy inkább az Ikeában keresgéljek. Köszöntem az ajánlatát, s elmentem a városi Harry Corry's boltba, ahol a kész függönyök között a sok kék árnyalattól zavarba jőve, hosszas körömrágás után találtam megfelelő, bélelt (jé) kék függönypárt, ami színben nagyjából passzolt a hálószoba kék/szürke falaihoz, s tizedannyiba került. Hiába no, nem vagyok Mészáros Lölő, hogy több mint ezerér' legyen függönyünk. Amikor elmeséltem JP-nek, ő csak bólogatott, igen, ennyibe kerül egy méretre készült darab.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A másik lenge függöny a kisszobai (nevezzük műhelynek) ruháspolcai elé menne, de ahhoz sajnos, tényleg az Ikeába kell felzarándokolni, a város másik végébe. Ugyanis egyik bolt se tart 2.5 méter esésű anyagot. Az majd egy külön út lesz. A karnisokat megvettem, alapmodellek, semmi fakszni, méretre vágható farudak, szürke és fehér színre festve akasztókkal. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Munka közben gondosan készítettem a fotókat a hiányzó szigetelésről, a szigeteletlen ablakkeretről, a plasterboard és a hanyagul felrakott "szigetelés" fölött/mögött meghúzódó penészről. Néhány fotót biztosan meg fogok osztani a telepiekkel, például szomszédaink, Orláék már érdeklődtek a hőcserélős ventillátor iránt, mert náluk is virul a penész a szerényben, a ruháikon és a falakon. Különösen a nem ehhez a klímához való nedvességzáró burkolat (nylonréteg) csípte JP szemét, mondván, ez egy skandináv országban remek, de itt csak árt. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">***</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">A szombati piac jól ment, annak ellenére, hogy kevesen álltak sorba nyitáskor. Három mézes emberke híján minden elfogyott. Sokan rákérdeztek a SALE AGREED feliratra, mert attól tartottak, ez a piac hamarost bekövetkező teljes megszűnését vetíti előre. Mikor lesz utolsó piac? - érdeklődtek. El kellett magyarázni, hogy még minden a levegőben lóg, mert lehet, hogy maradunk bérleti díj ellenében, amíg meg nem kezdődik az építkezés, lehet, hogy máshol folytatjuk, mondjuk a közeli közösségi ház termében.... vagy az is lehet, hogy feloszlik a piac, s midenki magának keres új helyet. Volt, aki már elérhetőséget kért tőlem, just in case. Nem volt jaj de sok vevő, ellenben sokan leültek kávézni, teázni, megint majdnem annyi volt a bevétel a kávékuckóból, mint régen. A nyitvatartásunkat léggömbcsokorral jeleztük, amit a hirdetőtábla mellett eltörpülő régi OPEN TODAY táblánkra kötöztünk. Úgy tű</span><span style="font-family: arial;">nik, mű</span><span style="font-family: arial;">ködik, a színes léggömbök feltűnőbbek, mint a Sale Agreed felirat a hirdetésen. Jött pár család, olyanok, akiket eddig még nem láttunk.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Egészen addig jó volt a kedvem, amíg meg nem érkezett Michael kolléga unokatesója. Sosem láttam még azelőtt, velem talán egykorú férfi, aki udvariasan bemutatkozott, majd teát kért, s mivel elég későn jött, s látta, hogy többen már elmenetelhez pakolnak, papírpohárba kérte az italokat, hogy ne kelljen mosogatással rá és Michael-ra várni. Mindjárt azzal kezdte, hogy Michael-től hallott rólam, s ugye nemrég voltam otthon látogatóban, Lengyelországban?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Kijavítottam, hogy Magyarországon, de igen, valóban voltam. Erre a következő mondata már az volt, hogy ez remek, sokat hall Orbánról mostanság, s ha a megfelelő forrásokat hallgatja az ember - mondta -, vagyis nem az RTE-t (itteni tévé- és rádióadó), akkor azt hallja, hogy Orbán milyen remek ember, Európa megmentője. S erről tudnék-e neki mesélni.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Nos, azt hittem, ironizál, s fogtam a fejem, a szó szoros értelmében, kérve, hogy hagyjuk a politikát, nem akarok Orbán "nagyságáról" mesélni, de az ország helyzete borzasztó, s mennyire elkurvult az az ember, aki egykor az oroszok kimenetelét követelte. A következő mondataiból rá kellett jönnöm, hogy nem ironizált, ő tényleg azt gondolja, hogy Orbán egy remek ember, hiszen követi ám ő a Russia Today-t, és az olyan amerikai adókat, amelyek nem a kormányuk pártján állnak. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Uramista. Már csak ez kellett a mosogatás mellé. Ő erőlködött, hogy na, majd legközelebb elmesélem neki Orbán miért nem jó, én pedig erősen tiltakoztam, mondván, magyarországi látogatáskor is az a szabály, hogy nem beszélünk politikáról: baráti és családi körben is ugyanez a szabály él, s akkor béke van. Elmesélte, hogy húsz évig élt az USA-ban, s ő ott nyitott szemmel járt, és látta, hogy mi nem jó... én pedig igyekeztem egyre kevesebb (tettetett) lelkesedéssel bólogatni a mosogató mellől, s úgy tenni mint aki figyel, de hát ugye, más dolgom van... Végre feladta, s miután Micheal megmondta neki, melyik busszal tud hazamenni, elment.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Amikor vittem haza Michael-t fel a hegyre, azért rákérdeztem, hogy ez a rokon tényleg így gondolkodik? Szegény Michael kezdett szabadkozni mondván, pár napig nála aludt a rokon, aki nemrég költözött egy közeli városrészbe, s ez alatt a pár nap alatt alig bírta elviselni az előadásait a világ állásáról. S hogy az USA-t bizony Mexikón keresztül hagyta el, mert - elmondása szerint - keresték a nézetei miatt. Hogy ebből mi igaz, nem tudja megmondani, de a rokon nagyon sarkos nézetekkel rendelkezik.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Majd óvatos leszek, ha jön teázni - mondtam Michael-nak, aki egy nagyon kedves, udvarias ember s láthatóan kínosan érezte magát a rokona miatt. A rokon nem mondott semmit arra, hogy 25 éve élek itt, s ír állampolgár vagyok, de talán azért nem, mert kellően fehér a bőröm, és sápadt a képem. Én pedig megállapítottam, hogy eddig még élőben nem találkoztam ír emberrel, akinek Orbán lett volna a példaép, Európa megmentője, de most már ez is megtörtént. Sőt, a minap szembejött velem a Facebook-on is egy ír nő, kommentelő, aki az ukránokat nácizta egy jótékonysági gyűjtés kapcsán, s PestiSrácok cikket osztott meg. Terjed a hülyeség itt is, a netnek hála.</span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-25968648336357999302023-02-13T17:04:00.002+00:002023-02-13T17:04:46.143+00:00Ha kalapács van a kezedben...<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Ha a feleségedet boldoggá akarod tenni, vegyél neki egy szexi powertool-t...</span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">... mondtam a férjemnek, miután először használtam azt az elektromos kéziszerszámot, amit hónapokkal ezelőtt vett nekem. Valahogy úgy esett, hogy már két, különböző méretű készlet is van a lakásban (s egy régi, ami a háziúrról maradt ránk), de tegnap - végre itt az alkalom! - használatba vettem az enyémet. A végére már csípőből váltottam benne az akksit, rutinosan kapkodtam el a csúcsáról a csavarokat, és közben nevetve élveztem a hatalmamat a máskor kínszenvedést jelentő csavarok felett.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mert igen, segítségével egy új, eddig ismeretlen világ nyílt ki előttem. Mindent meglazítandó csavarnak láttam a munka végére. Öröm volt vele dolgozni. Le tudtam szedni a polcokat, szétszedtem a fiókjaimat, amiben a kiszúrókat tartom, a könyebb mozgatás végett, szétszedtem (mert szét kellett) a munkaasztalomat, s utána nagy lelkesen még a beépített szekrény ajtóinak is nekiálltam. Ebben aztán már V. segítségére szorultam, mert az öreg szekrény fémszerkezetei gyakorlatilag összerozsdásodtak az elmúlt 20 év alatt, összenőttek a falemezekkel. Iziben eldöntöttük, hogy nem kell nekünk beépített szekrény, a szoba belső végére polcokat készíttetünk majd, eléje megy egy könnyen húzható színes függöny, s hadd szellőzzenek a ruhák: máris lesz több hely nekik és a bőröndöknek, s végre a megfelelő szögben fordíthatom az asztalomat az ablak elé.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Pakolós hét és hétvége volt. Apránként próbáltam a feladattal szembenézni. Először a ruhákat gyömöszöltem az összes bőröndünkbe, közben kiszelektálva néhány ebbe-már-nem-férek-bele-minek-is-vettem darabot. A könyveknek vettem nyolc nagy, műanyag, rápattintható fedelű dobozt, ami légmentesen zár, s a megtöltött dobozokat kicipeltem a megrogyott tetejű shedbe, aminek azért az oldalai még állnak, és egy szintén megviselt, leselejtezett zuhanyfüggönnyel letakartam a dobozokat. Bár nem jósolnak esőt a hétre, de azért jobb az óvatosság. Természetesen nem volt elég a 8 doboz, volt egy alig használt kis polc, amit a hálóba húztam át, oda halmozva fel a keskenyebb könyveket. Maguk a könyvespolcok, megszabadulva terhüktől, a hálóban az ágyunk lábához kerültek, s éppen csak annyi hely maradt a polcok és az ágy között, hogy lapjával mozogva ki tudunk menni a kertbe, ha kell. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben, ahogy egy barátnőm megjósolta, le-lelassúsodott a munka, mert olyan könyveket találtam, amikbe bele kellett lapozni. S olyan könyv is akadt számos, ami felett egy pillanatra elgondolkoztam, miért is hoztam ki magammal többezer kilométerre? Miért is őrizgetem? Mi fűz hozzá annyira, hogy még mindig megvan? Úgyhogy hamarosan lesz egy doboz könyv, amit majd V. kirak az itteni magyarok FB-csoportjába, hátha kell valakinek, egyben vagy kötetenként. S igen, lesz ami a reciklálós zúzdában végzi, hogy valamilyen új papírcuccként kezdje /folytassa életét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A pakolás, bútortologatás eredményeképpen kaotikus állapotok uralkodnak a nappaliban, hirtelen nem tudnám megmondani, mi hol melyik dobozban rejtőzik, ami biztosan a helyén van, azok a kiszúróim, mert sosem lehet tudni, mikor esik be egy rendelés. A Bálint-nap a kávézóban nem volt sütiben sikeres, de a piacon kapkodtak értük az emberek. S Ray hosszú szünet után szólt, hogy ugye, Szt. Patrik-naptól fogva számíthat rám, mert lesz Anyák Napja, Pride... Örültem a jelentkezésének.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Közben mögöttem törés-zúzás zajai, már eltűnt a lakásból a beépített szekrény, lassan lekerülnek a külvilággal határos falakról a plaster board-nak nevezett vékony, gyakorlatilag kézzel téphető préselt lapok, amelyeket a lakás betontéglából készült falaira erősített favázak tartanak. Egy csöppet elképesztő, milyen módszerrel voltak, illetve nem voltak rögzítve a "fal" rétegei. Vékony nylon borította belülről a rózsaszínes, kevert anyagú (üveggyapot és még valami) szigeteléscsíkokat, bent tartva a nedvességet, de magát a szigeteléscsíkokat nem tartotta semmi: egyrészt megrokkant csak a saját súlya alatt, másrészt nem volt elég magasra feltéve, így JP mutatta, úgy rakták fel, hogy nem ért fel a plafonig, s nem ért el a szoba sarkáig sem, ott nem volt semmi, ott virágzott a penész. Ugyanígy nem volt szigetelés az ablak körül sem. Se purhab, se semmi. Csak levegő. Csodás.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Időnként szólnak, bemegyek fényképezni, hogy dokumentáljam a hiányosságokat, hátha valaki a telepen hasonló munkán gondolkodik, s V., aki ma bement egy fontos csoporttalálkozóra Dublinba, este lássa, hogyan haladnak, mit találnak. JP már (nem először) ajánlott egy kicsi légcserélős rendszert, amit szellőzőként a szobafalba lehet szerelni, pár száz eurós cucc, keringteti-cseréli a levegőt igény szerint, ezzel aztán teljesen és végleg ki lehet küszöbölni a penészesedést a lakásban, s akkor V. sem köhécselne többet, s nem puhulnának meg riasztó gyorsasággal a mézeseim. Még megnézik, fúrható-e a főfal, aztán dönthetünk erről is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nagyon szerettem volna egy dönthető és befelé nyíló ablakot, de ugye, a szerződés és a management company nem engedi, valamint JP azt mondta, ha a szellőző mellett döntünk, akkor nem kell az ablaknyitás miatt aggódnom, friss lesz a levegő anélkül is. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tonnás szemeteszsák már tele, hamarosan mennem kell a következőért, a biztonság kedvéért nem árt, ha van még egy itthon. Szerencsére a fa léceket JP munkatársa el tudja égetni a saját kazánjában, még örül is neki, elviszi ő. Körlevelet kiküldtem ma reggel a kedves szomszédoknak, hogy itt fog állni a zsák a kert fala mellett, kis célzással arra, hogy apró kezekre nézve veszélyes törött fal- és fadarabok lesznek benne. Remélhetőleg nem fog turkálni benne senki, se gyerek, se felnőtt. Mondjuk, az ajtó videókamerája oda néz... Még arra is számítok, hogy majd valaki megsértődik, amiért megemlítettem, hogy apró kezekre nézve veszélyesek lehetnek a fadarabok, de mai napság csak az nem talál sértődnivalót, aki nem akar. Megőrült a világ. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A piacra kikerült a SALE AGREED tábla. Színes léggömbökkel hírdetjük a világnak, hogy ennek ellenére még működünk (s a kocsimnak még mindig vonzó segge van).</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrHVid0WHIyp27sRb9t7XZR0ks5cPDzlfx9VL-haY4Z1YTAxIYgDyNWFXCXRib-xkecuewre_eKAK_NJjtupiZGdvgBSQ-5YmTPa8TECzJnvKYbRvkaBm46t_LI_mLc3b023HWLIFX2pSHdbP8_GwrAbFIcdyha1BQTmrEGHNU4ASyvtGOghqO6vK6/s3024/20230211_083941.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="3024" height="495" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrHVid0WHIyp27sRb9t7XZR0ks5cPDzlfx9VL-haY4Z1YTAxIYgDyNWFXCXRib-xkecuewre_eKAK_NJjtupiZGdvgBSQ-5YmTPa8TECzJnvKYbRvkaBm46t_LI_mLc3b023HWLIFX2pSHdbP8_GwrAbFIcdyha1BQTmrEGHNU4ASyvtGOghqO6vK6/w495-h495/20230211_083941.jpg" width="495" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div></span>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9135402160601688590.post-82799069965837069932023-02-01T12:31:00.001+00:002023-02-01T12:31:34.782+00:00Modernizálunk<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Bedöglött a mosógép. 20 éves volt tavaly, jól bírta, egyszer kellett csak valami kiakadt dob tartószerkezet (vagy micsoda) miatt szereltetni, soha más probléma nem volt vele. Most azonban nem volt hajlandó elindítani a programot, vagy újraindításkor abbahagyta a közepén, s később lassan utántöltötte magát, annak ellenére, hogy már be sem volt kapcsolva. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;">Nosza, netre fel, V. körbenézett, mi lenne méretben megfelelő (mert ugye, be kell passzoljon a konyhapult alá, szélességben, mélységben). Külön szerencse, hogy van a városban egy nagyobb PowerCity, ahol volt is a kinézett gépből. Még aznap délben eldőlt, melyiket vesszük meg, öt perc autózásra van a bolt, megrendeltük, beszereléssel együtt. Nagyon jó érzés volt ez, megjegyzem, hogy nem kellett ceruzavéget rágva összegeket tologatni, hanem eldönthette az ember, hogy az neki kell, s megvehette.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></div><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Kiszállításkor utolsók voltunk a sorban, már sötétben érkezett a gép. Az (ír) szerelő igen elcsodálkozott a régi gép korán, és megmosolyogta a bekötési rendszert, kikötötte a régit (pá kedves gép, thanks for your service), aztán nekiállt bepasszítani az új gépet a helyére. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Nem ment.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Csendesen leizzadtam, mert el nem tudtam képzelni, mi lesz, ha nem fér be. A férfi emelgette, tologatta (már amennyire egy ekkora helyen lehetett), majd megmutatta, hogy a ház építésekor úgy alakították ki és vezették el a szennyvízcsövet, hogy az a régi mosógéphez igazodott... (S egyben meggyőződhettünk arról is, hogy a szomszédtól csak egyetlen betontéglasorból álló fal választ el bennünket, nincs a közös falon semmilyen szigetelés Semmi...) </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A szerelő valamennyit tudott az új gép fenekén emelni a kis állítható lábaival, de sajnos, az új csilivili gépünk pár centit így is kilóg a helyéről, s így a mellette, a sarokban lévő, rá merőlegesen nyíló mélyhűtő ajtaját most csak részben lehet kinyitni. Keskenyebb dolgokat bele tudok rakni de a fiókokat nem lehet kihúzni, mondjuk leolvasztáskor.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Úgyhogy amikor majd magunkhoz tértünk a lakásfelújításból, jöhet az új hűtőszekrény beszerzése, s majd olyan lesz, ami nincs szekrénybe szerelve, mint itt szokás. S természetesen el lesz fordítva, hogy a két ajtó ne akadályozza egymást. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Az új mosógép nemcsak csilivili, hanem energiatakarékos, víztakarékos, s jobban centrifugál, mint a húsz éves modell, így a szárítógépet sem kell hosszan hajtani. Még kissé zavarbaejtó a sok beállítási lehetőség rajta, de majd kitanulom. Ha eljön a jobb idő, akkor már megint száríthatok az udvaron, s nem kell a szárítógép. Már felkészültem a mellettünk lévő építkezéstől esetleg átjövő porra: vettem egy hosszú tekercs puhább nylont, amivel le tudom takarni a szárítóállványt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">Hogy megvolt a műtét időpontja, megbeszéltük, hogy a Bálint-napi nagyobb sütések után mikor kezdődik a kisszoba felújítása: február 13., hétfő. Egyik reggel korábban ébredtem, s malmoztam, hogy majd mit hova tudunk tenni a lakásban. A régi shed kissé omladozó teteje alatt i viszonylag száraz helyen elfér pár jól záró műanyag doboz... Szelektáláshoz is jó lesz ez a pakolás, de a könyvekhez mindenképpen szükség lesz új dobozokra. Az már biztos, hogy amit lehet, szétszerelek, s úgy mozgatom, tárolom, asztalt, polcokat, mert nem fogom engedni V.-t, hogy akárcsak könnyű dolgokat is emelgessen. Erre a hétre lemondtam az összes kenyérsütést, illetve úgy esett, hogy ketten is most kezdték el szüneteltetni a veknijüket: hiába, boszorkány vagyok.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">A kenyérről jut eszembe, hogy a Real Bread-es kenyeres csoportban hárman is bejelentették, hogy feladják a kis péküzemüket , így most sok eszköz eladó. Teljes péküzem keverőgépeit, polcait, kelesztőformáit árulják most. Nem titkoltan az áramszámla az, amit nem bírnak kigazdálkodni már, mikrosütödeként. Sok minden drágult, nemcsak az áram. A piacon is mesélte a lekvárt főző hölgy, hogy az elmúlt időszakban kétszer is megemelték az üvegek árát, s mivel az ő termékei már így is a magasabb árkategóriába tartoznak, nem tud/mer emelni az árain. Nekem Karácsony óta sikerül többet kérnem némelyik sütiféleségemért, úgyhogy nem panaszkodom.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">***</div><div style="text-align: justify;"><br /></div></span><span style="font-family: arial;"><div style="text-align: justify;">De a lényeg, hogy V. túl van a műtéten. Egyetlen rövid vágás van csak a pocakján. Még 3 napig fájdalomcsillapítózás, merev derékkal óvatos mozgás. Nagyon örülök, hogy ez is megvolt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Érdekességképpen a parkolóban lefényképeztem a mobil MRI-t nővér barátnőmnek, mert ilyet sem láttam még sehol!</div></span></div>kisrumpfhttp://www.blogger.com/profile/18071311144290358988noreply@blogger.com0