Még mindig nyögve megyek (ha megyek) sétálni reggelenként, sántikálva, most már, ugyanis hexenschuss-om van. Ugyanis kijött a régi gerincproblémám is, amit még karrierem kezdetén a boltban, a sűrű hajolgatás, ládaemelgetés közben szereztem. Régen még Budapesten egy örmény csontkovács rakta rendbe, most Rand az iraki hölgy próbálkozik vele. Próbáltam nem kétségbeesni, Rand folyton türelemre int, hogy időbe kerül a gyógyulás: s annyira meggyötör, hogy sziszegek, nyafogok, de tudja, hogy nem kell komolyan venni. De ugyanakkor jó is, ha meggyúr, jól esik. Részem volt már ún. száraztűzésben is, amikor tűket szúrt a fájós izomba, hogy enyhüljön a fájdalom és a feszültség. Nem volt kellemetlen, de azért a folyton feszülő vádlimat nem engedtem bökdösni. Ott azért már szokott fájni a dolog, mondta.
Kaptam további házifeladatokat, amiket csinálok a szép új kézi súlyaimmal. S közben reménykedem, hogy V. nem hallja, mit szenvedek.
Sebaj, lesz ez még jobb is, legalábbis remélem, s majd megint tudni fogom tartani a fejemet, s nem leszek olyan gyenge nyakú, mint egy kisbaba. Szedek kurkumát, kollagént, olajos magvakat, iszom a vizet, s kezemben a magnézium kencés palackkal fekszem-kelek. Néha elfog a mindent felülíró indokolatlan fáradtság, ennui, s nehezen lendülök bele az amúgy kellemes munkába. De jó is idősődő nőnek lenni!
***
A viszonylag csendes augusztus után elfogytak az érdekesebb rendelések, de most sűrű szeptember jön, hurrá, szalagmunka rendelésekkel. A piac remekül ment augusztusban, elkezdtem rozskenyereket is csinálni, egyelőre két veknit, elfogynak, s új, mintásra nyomott vaniliás sütiket is csináltam. A csokicseppes süteményt lassan kiveszem a kínálatból, a minőségi csokicsepp 2.5 kilója már több mint 60 euro...
A greystone-i megmozdulásunk számomra elég pocsékul sikerült, kezdetnek a kipakoláskor az egyik kollégám marokra fogta a sütijeimet, s mindjárt el is tört hármat. A bocsika nem jött ki a száján... Mondjuk, ez a nő maga a megtestesült negativizmus, már eleve úgy jött oda, hogy ez a rendezvény egy bukás lesz. Nem lett az, a többieknek. Az ő huhogása ellenére jól szórakoztunk, de legközelebb meggondolom, hogy mit viszek oda, s kit engedek hozzányúlni.
Két hete hétvégén almapréselés volt a telepen. Mountmellick-ből került ide a bérelt almadaraboló- és prés, a lelkes kertészkedők és az ide invitált városbeliek nagy örömére. 300 kg kevert alma es kevés körte került le a fákról, s lett belőle 150 l almalé. Pár szatyor almát elvittek a sütni tudó hölgyek, akik a Facebook-ról értesültek az eseményről. Nagyon finom volt az almalé, de a ránk eső részt hamar meg kellett inni, mert kezdett erjedni. Az egyik lakó almabort fog belőle csinálni, tavaly eperbort csnált, de az nekem nem ízlett. Van egy fa, amin alig öklömnyi kis zöld almák nőnek, mindenki azt hitte, azoknak még érniük kell, aztán kiderült, ez ilyen fajta, édes, csak kicsi.
Még van egy zacskó hullott édes alma, lehet, pite lesz belőle.
Mostanában amit legjobban szeretek csinálni, az az esőfigyelés. Amióta megszűnt mögöttünk a walled garden (ahol még mindig nem indult meg az építkezés...) , s eltűntek belőle a fák, messze ellátni, ki egészen az utcáig. Néha, ha északnyugatról jön az eső, sikerül elcsípnem a pillanatot, amikor az eső közeledik, s a régi kertben már esik, nálunk még nem. Igggen érdekes, s számomra szokatlan látvány. Volt már úgy, hogy jókor néztem ki, s még ki tudtam futni, hogy lekapdossam a száradó ruhákat az állványról, mielőtt minket is elért volna az eső.
A madarak között teltűnt egy csíz család, még növendék, de már röpképes fiókákkal. Furcsálltam hogy ilyen későn is van még egy eresztés csízből, de talán a jó idő miatt lett még egy fészekalj. Vörösbegyfióka is akad, már szépen színesedik, de ő sem tavaszi.
Túlestem egy gyomorbajon, ami majd' egy hétre kiütött, de így fogytam 1-2 kilót. Annyi időt töltöttem ágyban, "lazsálva", hogy egy időre elmúlt a hátfájásom, s pár napig a nyakam is jobban érezte magát, tudtam tartani a fejem. Aztán csütörtökön azért már muszáj volt dolgozni, s estére már megint nehezen tartottam a fejem mosogatás közben. De hétfőn megint fizió, haladunk kis léptekkel (szó szerint) előre.
***
A szívemnek oly kedves könyvkereskedés alapításának 35. évfordulója lesz hamarosan, ünnepléssel, így pénteken útnak indítottam egy doboz logóval díszített süteményt, remélve, hogy odaért a nagy napra, épségben. Legalább így legyek jelen, ha már személyesen nem köszönthetem őket. Soproni lakos koromban minden hétvégén (is) program volt a boltba járás, könyvért, társaságért, csak úgy... Oda bármikor, bármivel mehettem, tanácsért, kamaszos lelki bajaimmal, a szombat délelőtti üres órákat kitölteni... Egy jól sikerült alkotásom, amely az egykori könyvnapok sürgését-forgását ábrázolja, ma is ott van a falon, felnagyítva, keretben... Igen büszke vagyok rá. S igen büszke vagyok a barátságukra.
35 év!