Ma egy rádióműsor kapcsán megint rámjött a a véges agyam okozta félelem. Vagy minek nevezzem. Szóba került az Univerzum. Nekem pedig beugrott az az este, amikor az öcsém megmutatta a házilag készült, 200x-os távcsövén a Szaturnuszt és a gyűrűit. Aztán a rádióban ennek a könyvnek az írója nyilatkozgatott, hogy mi lenne, ha két holdunk lenne. S mi lenne ha... S mit nem tudnak 100 %-osan... S van-e élet máshol is... És... és... nekem pedig beugrott az a kérdés, amitől egyszer már eléggé frászt kaptam a kávézóban, de úgy, hogy levert a víz, s nemcsak a sütők kibocsátotta hő miatt: szóval, hol a vége? Az Univerzumnak? S az milyen? S egyáltalán...
Próbáltam elképzelni. Hogy valahol muszáj, hogy vége legyen.... de az hogyan néz ki? S mi van azután? Van valami?
Itt most tartsunk szünetet. Gondolkozzunk el.
Ugye, hogy milyen rémítő gondolat?
Festegettem a sütiket, és éreztem, hogy tele lesz a fejem ezzel a rémítő gondolattal, kiszorítva minden mást, aggodalmat magam miatt, örömet, mert jól sikerült a nap, mert Susan adott gyerekjátékokat, tippeket (6 gyereke van, ért hozzá), kiszorult a fejemből a jól végzett munka öröme, csak az maradt hogy milyen lehet az Univerzum vége? S milyen lehet az, ha nincs vége?
Féltem, na. A véges agyammal próbáltam felfogni a végtelent, s naná, hogy nem sikerült. S ebbe beleizzadtam, ebbe a félelembe, kalitkába szorítottságba.
Szerencsére kis idő után meghallottam, hogy kopog az eső az ablakon, s kirohantam, menteni a száradó ruhákat.
S aztán a félelem elmúlt, de azóta erőnek-erővel próbálom kerülni ezt a gondolatot.
Mennyivel jobb hangyának lenni, s nem filózni ilyeneken.
Próbáltam elképzelni. Hogy valahol muszáj, hogy vége legyen.... de az hogyan néz ki? S mi van azután? Van valami?
Itt most tartsunk szünetet. Gondolkozzunk el.
Ugye, hogy milyen rémítő gondolat?
Festegettem a sütiket, és éreztem, hogy tele lesz a fejem ezzel a rémítő gondolattal, kiszorítva minden mást, aggodalmat magam miatt, örömet, mert jól sikerült a nap, mert Susan adott gyerekjátékokat, tippeket (6 gyereke van, ért hozzá), kiszorult a fejemből a jól végzett munka öröme, csak az maradt hogy milyen lehet az Univerzum vége? S milyen lehet az, ha nincs vége?
Féltem, na. A véges agyammal próbáltam felfogni a végtelent, s naná, hogy nem sikerült. S ebbe beleizzadtam, ebbe a félelembe, kalitkába szorítottságba.
Szerencsére kis idő után meghallottam, hogy kopog az eső az ablakon, s kirohantam, menteni a száradó ruhákat.
S aztán a félelem elmúlt, de azóta erőnek-erővel próbálom kerülni ezt a gondolatot.
Mennyivel jobb hangyának lenni, s nem filózni ilyeneken.
Mi van akkor, ha az univerzum önmagába kanyarodik vissza, és olyan, mint egy fánk? Az is végtelen, viszont finom és emészthető :)
VálaszTörlésA válasz: 42.
VálaszTörlésDe viccet félretéve, biztos hogy mindent meg akarunk érteni?
A számítógépet sem értjük, hogy _pontosan_ hogyan működik.
A mai gyermekek gondolkodás nélkül, rögtön kezelik a legújabb kütyüket. Nem _kell_ tanulniuk. Egyszerűen csak tudják. Ugyanakkor egy veteményeskertben eltévednének.
Meg a council-nál is. :)
A fánk helyett meg inkább somlói.
Haha az univerzum mint somlói... ez jó. A fánk verziót magamévá tudtam tenni de ezt viccesebb elképzelni.
VálaszTörlésEngem is gyakran foglalkoztat ez a gondolat (különösen csillagos nyári estéken :) , de számomra inkább izgalmas, mint rémisztő, hogy a "végtelent" nem tudjuk elképzelni, mert mindennek kell_végének_lennie, ugye?
Nekem a Man In Black 1 és 2 végén megfogalmazott univerzum ötlete tetszik a legjobban. Feltétlenül nézd meg, ha még nem láttad! :-)
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=LyzIau5dBao
és http://www.youtube.com/watch?v=5RYNVqmWYlk&feature=related
érdekes felvetés :) szerintem ezen mindenki már legalább egyszer elmélázott...aztán vagy beparázott, mint Te vagy pedig hatalmas vigyor ült ki a képére :) nekem gyerekkorom óta (egészen pontosan mióta láttam a filmet, amiben vörösvérsejt méretűre zsugorított szerkezetben hajókáztak egy emberi testben) az az elképzelésem, hogy az egész világunk valószínűleg egy másik világnak valamely építőatomja...esetleg egy élőlény szívének kicsiny sejtje...és ahogy most a világban egyre több a gond, mondjuk az illetőnek egyre inkább vacakol a szíve...és hasonlók...aztán az az élőlény is egy nagyobb szervezet kicsiny része stb.....mint egy matrjoska baba :))
VálaszTörlésReaderből olvasok. Nagyon vicces volt Martinisti (Új-Zéland) és Kisrumpf Moni (Írország) egymás alatt, így:
VálaszTörléshttp://kisrumpf.blogspot.com/2010/05/volt-egy-gondolatom-csak-eros.html
http://martinisti.wordpress.com/2010/05/28/barminden-megtortenhetik/
Holy shit, ilyen nincs... Mindjárt nekiülök, és végigolvasom.
VálaszTörlésBTW Imma, ma elkészültek az első kiwik gingerbread-ből, meglátjuk, mennyire lesz nyerő az ír közönség előtt :-)
Csaba - a válasz az én uram. Mert éppen 42 (éves). Ezért egy évig ő a válasz mindenre :-)
Az üveggolyós ötlet, az remek!
A gimnazista osztályfőnököm is feltette nekünk ezt a kérdést. Ő ahhoz hasonlította, hogy mi van akkor, ha valaki egy robogó vonatban születik és az a vonat nem áll meg soha, csak robog, robog. És az a valaki nem fogja tudni, milyen az, amikor a fák, házak, a táj "állnak", mikor kinéz az ablakon. Egyszerű oka van, miért. Mert nem tapasztalta meg. És ott tapintottál rá a lényegre, hogy a "véges agyunkkal" próbálunk meg valami olyasmit felfogni, amit soha nem tapasztaltunk, mert mi véges világban élünk. Csak találgathatunk.
VálaszTörlésAmióta összetört az autónk, számunkra a Világegyetem vége valahol Sopron és Kópháza között van.
VálaszTörlésAnélkül is eleget kell dolgozni azon, hogy boldogan tudjuk eltölteni ezt a rövid időt, ami nekünk van kiosztva ezen a sárgolyón, hogy ilyeneken filóznánk. Szerintem. De a martinisti blogon említett Pohl könyv tényleg nagyon jó.
VálaszTörlésL.
UI: ez azért elég aggasztó, hogy a beírandó captcha "moses"
Sár nélkül nincs étet ;-)
VálaszTörlésZ.