Ízlések és pofonok

Szép napos idő van így, március első napján, de hideg. S a máskor oly tombolóan sárga nárciszoknak nincs nyoma. Amikor jöttem, ifjú házasként, 1998. március 15-én, a reptéri főút két oldalán vaskos nárciszsorok sárgálltak, öröm volt nézni a vidám, élénk színüket. A mostani tél után erre aztán várhat a polgár...

A hétvégére két "új" sütivel rukkoltam ki a piacon. Az egyik a Limara-féle, Moha által javított szilvás süti volt, a másik a csokival fedett narancstorta. Mindkettőhöz nagy reményeket fűztem. Nem jöttek be...

A szilvás sütiből Daphne vett csak, mert a "roppant egészségesen élő" barátait akarta vele meglepni. Már ebből gyanakodhattam volna, hogy valami nem stimmel... Piac végeztével, ahogy ott jajongtam a megmaradt sütik felett, Sheila kiokított, mit csináltam rosszul. Először is, a piac közönsége inkább az idősek közül kerül ki, akik konzervatív népség. Az aszalt szilvát az írek nem nagyon eszik, számukra a "prune" a főleg szorulás elleni, gyógyhatású étket jelenti. A csokival való lefedés pedig további hiba volt mindkét sütemény esetében: böjtös időszakot élünk, s a legkönnyebben feladható dolog a csokoládé...

Csinálhatok narancstortát, de ne erőlködjek a becsokizással. A whoopie pie-okat, csokis szeleteket tegyem félre Húsvét utánig.

Kérdeztem Sheilát, hogy akkor mit...? Shortbread-et javasolt. Nem kell flanc, sima shortbread, sűrű kristálycukor szórattal a tetején, csináljak kerek alakút, az fogyni fog. S valami cseresznyéset... "Cherry fingers" - mondta, sima piskótaszerűség, benne sok, negyedelt cseresznyével. "OK, majd veszek konzervcseresznyét." - mondtam. Sheila nemet intett. "Nem, ahogy mondtam, semmi flanc - koktélcseresznye. Az kell bele." "Az a cukros izé?!" "Az. Azt szeretik. Hosszúkás tálcán szeletekben az egyik süti, mellette a kerekded formájú shortbread - ez kell nekik."

Leengedtem, mint egy lufi. Annyira vártam, hogy kipróbáljam az új, szeletenként sütő szilikonformámat, a csokoládé+narancs együttes vonzó hatásában is biztos voltam, s lám. Ennyit tudok az ír ízlésről. Semmit.

S most már soha többet nem tudok megszabadulni a társaim által, a kávékuckóba sütött sütijeimre tett irónikus megjegyzésekről. "Finom a süti." - jegyezték meg többen szombaton. - "Ír recept, ugye?" - s mellé jött a kacsintás. Akadékoskodó öreg hölgyem pedig pillantásomat kerülve kérte a kávéját, s már nem mer nyitás előtt bejönni a konyhába :-)

***

Ma némileg rendberaktam a kertet, az örökösen kiváncsiskodó vörösbegy társaságában. Még minden óvatosan figyel csak, várva az igazi meleg időt. Negyven éve nem volt itt ilyen hosszú tél. Séta közben egyetlenegy bimbósodó nárciszt találtunk csak...