Első téma: piaci meeting. Népszerűbb nevén AGM, vagyis Annual General Meeting, amire nekem is kell egy kis éves (mercifully short) beszámolóval készülnöm, ami főleg abból áll, hogy hány meetingje volt a Committee-nak, a tagok hányan vettek részt, ki lépett ki, ki halt meg, ki lépett be, hol vettünk részt versenyen, vagy egyéb megmozduláson...
Az AGM-et eddig mindig egy januári estén tartottuk, mert ez a "szabál", hogy januárban kell megtartani... De az elnök nem ért rá sehogysem hét közben, és egyre többeknek esett nehezére a sötétben, fagyban való vezetés este, így egy piac utáni, szombat délutánra raktuk az időpontot. S hogy az emberek ne morogjanak, könnyű ebédet is készített és szolgált fel a piac pár lelkes tagja. Sally elkészítette az általam csak "celebrity soup"-nak titulált póréhagyma-krumpli levesét, amit a korábban már említett ésd belinkelt tv-műsorban mutattak be, készült több tálca szendvics, és pedig szőlőt, banánt és ringlószilvát vettem nekik. Talán még sosem volt olyan nyugodt, és egyetértő nagy csend, mint amikor a huszonvalahány idősebb tag kanala az ingyenlevesbe merült... A leköszönő elnök, Betty, meg is jegyezte, hogy bámulatos, milyen hatásos tud lenni egy ingyen ebéd...
Az AGM során megtörténtek az éves beszámolók, kiderült, hogy megint nyereséges lett a piac, a kávékuckó 3600 euró körüli bevételre tett szert, hurrá. A meeting végén aztán jött az Egyéb megbeszélnivaló, s akkor esett az ominózus kellemetlen beszólás. Ami nem kis gyomorremegést okozott nekem. Van egy öreg hölgy, talán már meséltem, legtöbbször elégedettlen a sütijeimmel. Minden szombat reggel, a kávékuckó nyitása előtt bejön (ingyen) kávéért, s belekukkant a sütis dobozba, s tesz rá megjegyzést. Vagy csak alaposan megnézi. (Megjegyzem, ő az egyetlen.) Túl kicsi, na most elég nagy, jaj, ez krémes, jaj, ez csokis - nagyon ritkán jó neki, az amit lát, de őszintén szólva, nem szoktam figyelni, hogy visszaküldi-e a sütit, mert később már más veszi neki a kávét, s nem szoktam számon tartani, melyik tálca mosatlan bögre kitől jön vissza... Mindenesetre ő az az ember, akiből áradnak a "negatív hullámok", rendszeresen elejtek dolgokat, ha közel ér hozzám. Már tavaly januárban, kávékuckós karrierem kezdetén beszólt, amikor felütésnek tojáslikőr-krémes mézes kosárkákat csináltam a kávé mellé, hogy ő sütit akar a teája mellé, nem tortát...
Mivel ez nem hatott (kellett volna?), most mindenki füle hallatára kérdezte az elnöktől, hogy nem lehetne-e, hogy a tea mellé "fahéjmentes, és ír" sütiket kapjon. Mondjuk shortbread-et, vagy zabpelyhes sütiket. Pillanatra nagy csönd ereszkedett a teremre, az elnök vörös lett, én fehér. Motyogtam valamit, hogy "persze, nem gond", majd Betty összeszedte magát, s megjegyezte, hogy ha a hölgy úgy gondolja, akkor majd én megkérek másokat az év során, hogy alkalmanként ők is süssenek sütit a kávékuckónak, és akkor biztosan lesz a hölgy kedvére való süti.
Aztán a meeting-nek gyorsan vége lett, asztal- és széklábcsikorgás, papírok összeszedése, nekem pedig remegett a gyomrom, s próbáltam magam összeszedni. Az elmúlt hónapok sütijei között emlékeim szerint 3 volt olyan, ami magyarosnak nevezhető, a mézesekből készült puszedlik, a pogácsa... s fahéjas sütit, snickerdoodles-t valamikor november végén csináltam... Főleg az fájt, hogy "ír" sütit kért számon rajtam, már-már felhorgadt bennem a kelet-európai érzékenység (Are you calling me a fecking Eastern-European?!), amikor szép sorban heten odajöttek, s nyugtattak, hogy ezzel a beszólással nem kell törődni, a néni mindenkivel ilyen, sőt, Patricia (pk.k.) megnyugtatott, hogy az utóbbi években még enyhült is a mogorvasága. "Legközelebb majd azt vágja az arcomba, hogy idegen vagyok!" - nyafogtam, mire ugyancsak Patricia megnyugtatott, hogy "she has no brain for that". S jöttek a jótanácsok, hogyan tudom a további konfliktust megelőzni. Még nem tudom, hogy kezeljem a helyzetet, de valószínűleg azt fogom csinálni, hogy sütök tovább, mint eddig, az angol könyveimből, magazinokból vett ötletek alapján, a hölgy pedig kap olyan, ír kolléga által a piacon árult sütit, amiből majd készenlétben tartok egy zacskóval. Gyömbéreset, pl., az sokáig eláll. S kerülni fogom, mint a pestisest. Vagy arcon mosolygom, olyan mézes-mázossággal, hogy belefullad a lébe.
Utálom, ha olyan utálattal kell szembenéznem, amire tudtommmal nem adtam okot. De mint kiderült, mindenkivel ilyen, szurkapiszkákra, rosszízű megjegyzésekre korlátozódik a másokkal való társalgása. Az új takarítónőnkbe is belekötött a meeting során, mondván, hogy nem takarítja ki rendesen a virágosállványokat... Pedig külön tudtára hozták mindenkinek, hogy az nem a takarítónő feladata, ő a munka nehezét, nagyját végzi el, a tagoknak továbbra is le kell takarítaniuk a saját pultjukat, mint ahogy én is kitakarítok a konyhában, s nem hagyom a takarítónőre...
Ettől eltekintve határozottan simán, és kellemesen folyt le a meeting, lehet, hogy most már ezután mindig ez a megoldás lesz a nyerő, piac után leülni, az esti összejövetel helyett. A kisöregek igen elégedettek voltak ezzel, s ez a lényeg.
***
A piac amúgy nagyon jól ment, elfogyott az összes kenyerem, az aprósütik nagyja, s a kínomban "cherry-chocolate whoopie pie"-nak elnevezett ischler-utánzat is elfogyott 3 híján. Az, hogy ishler, az nem mond semmit az íreknek, de a whoopie pie igen. Pedig az amerikai elnevezés, két - gyakran csokis - tésztakorong közé szorított krém, az a whoopie pie, lásd a fotón:
Az AGM-et eddig mindig egy januári estén tartottuk, mert ez a "szabál", hogy januárban kell megtartani... De az elnök nem ért rá sehogysem hét közben, és egyre többeknek esett nehezére a sötétben, fagyban való vezetés este, így egy piac utáni, szombat délutánra raktuk az időpontot. S hogy az emberek ne morogjanak, könnyű ebédet is készített és szolgált fel a piac pár lelkes tagja. Sally elkészítette az általam csak "celebrity soup"-nak titulált póréhagyma-krumpli levesét, amit a korábban már említett ésd belinkelt tv-műsorban mutattak be, készült több tálca szendvics, és pedig szőlőt, banánt és ringlószilvát vettem nekik. Talán még sosem volt olyan nyugodt, és egyetértő nagy csend, mint amikor a huszonvalahány idősebb tag kanala az ingyenlevesbe merült... A leköszönő elnök, Betty, meg is jegyezte, hogy bámulatos, milyen hatásos tud lenni egy ingyen ebéd...
Az AGM során megtörténtek az éves beszámolók, kiderült, hogy megint nyereséges lett a piac, a kávékuckó 3600 euró körüli bevételre tett szert, hurrá. A meeting végén aztán jött az Egyéb megbeszélnivaló, s akkor esett az ominózus kellemetlen beszólás. Ami nem kis gyomorremegést okozott nekem. Van egy öreg hölgy, talán már meséltem, legtöbbször elégedettlen a sütijeimmel. Minden szombat reggel, a kávékuckó nyitása előtt bejön (ingyen) kávéért, s belekukkant a sütis dobozba, s tesz rá megjegyzést. Vagy csak alaposan megnézi. (Megjegyzem, ő az egyetlen.) Túl kicsi, na most elég nagy, jaj, ez krémes, jaj, ez csokis - nagyon ritkán jó neki, az amit lát, de őszintén szólva, nem szoktam figyelni, hogy visszaküldi-e a sütit, mert később már más veszi neki a kávét, s nem szoktam számon tartani, melyik tálca mosatlan bögre kitől jön vissza... Mindenesetre ő az az ember, akiből áradnak a "negatív hullámok", rendszeresen elejtek dolgokat, ha közel ér hozzám. Már tavaly januárban, kávékuckós karrierem kezdetén beszólt, amikor felütésnek tojáslikőr-krémes mézes kosárkákat csináltam a kávé mellé, hogy ő sütit akar a teája mellé, nem tortát...
Mivel ez nem hatott (kellett volna?), most mindenki füle hallatára kérdezte az elnöktől, hogy nem lehetne-e, hogy a tea mellé "fahéjmentes, és ír" sütiket kapjon. Mondjuk shortbread-et, vagy zabpelyhes sütiket. Pillanatra nagy csönd ereszkedett a teremre, az elnök vörös lett, én fehér. Motyogtam valamit, hogy "persze, nem gond", majd Betty összeszedte magát, s megjegyezte, hogy ha a hölgy úgy gondolja, akkor majd én megkérek másokat az év során, hogy alkalmanként ők is süssenek sütit a kávékuckónak, és akkor biztosan lesz a hölgy kedvére való süti.
Aztán a meeting-nek gyorsan vége lett, asztal- és széklábcsikorgás, papírok összeszedése, nekem pedig remegett a gyomrom, s próbáltam magam összeszedni. Az elmúlt hónapok sütijei között emlékeim szerint 3 volt olyan, ami magyarosnak nevezhető, a mézesekből készült puszedlik, a pogácsa... s fahéjas sütit, snickerdoodles-t valamikor november végén csináltam... Főleg az fájt, hogy "ír" sütit kért számon rajtam, már-már felhorgadt bennem a kelet-európai érzékenység (Are you calling me a fecking Eastern-European?!), amikor szép sorban heten odajöttek, s nyugtattak, hogy ezzel a beszólással nem kell törődni, a néni mindenkivel ilyen, sőt, Patricia (pk.k.) megnyugtatott, hogy az utóbbi években még enyhült is a mogorvasága. "Legközelebb majd azt vágja az arcomba, hogy idegen vagyok!" - nyafogtam, mire ugyancsak Patricia megnyugtatott, hogy "she has no brain for that". S jöttek a jótanácsok, hogyan tudom a további konfliktust megelőzni. Még nem tudom, hogy kezeljem a helyzetet, de valószínűleg azt fogom csinálni, hogy sütök tovább, mint eddig, az angol könyveimből, magazinokból vett ötletek alapján, a hölgy pedig kap olyan, ír kolléga által a piacon árult sütit, amiből majd készenlétben tartok egy zacskóval. Gyömbéreset, pl., az sokáig eláll. S kerülni fogom, mint a pestisest. Vagy arcon mosolygom, olyan mézes-mázossággal, hogy belefullad a lébe.
Utálom, ha olyan utálattal kell szembenéznem, amire tudtommmal nem adtam okot. De mint kiderült, mindenkivel ilyen, szurkapiszkákra, rosszízű megjegyzésekre korlátozódik a másokkal való társalgása. Az új takarítónőnkbe is belekötött a meeting során, mondván, hogy nem takarítja ki rendesen a virágosállványokat... Pedig külön tudtára hozták mindenkinek, hogy az nem a takarítónő feladata, ő a munka nehezét, nagyját végzi el, a tagoknak továbbra is le kell takarítaniuk a saját pultjukat, mint ahogy én is kitakarítok a konyhában, s nem hagyom a takarítónőre...
Ettől eltekintve határozottan simán, és kellemesen folyt le a meeting, lehet, hogy most már ezután mindig ez a megoldás lesz a nyerő, piac után leülni, az esti összejövetel helyett. A kisöregek igen elégedettek voltak ezzel, s ez a lényeg.
***
A piac amúgy nagyon jól ment, elfogyott az összes kenyerem, az aprósütik nagyja, s a kínomban "cherry-chocolate whoopie pie"-nak elnevezett ischler-utánzat is elfogyott 3 híján. Az, hogy ishler, az nem mond semmit az íreknek, de a whoopie pie igen. Pedig az amerikai elnevezés, két - gyakran csokis - tésztakorong közé szorított krém, az a whoopie pie, lásd a fotón:
Az egyik vevő állította, hogy a nagy cupcake-őrületet most a whoopie-pie őrület fogja felváltani. Meglátjuk.
V. csak whoopie cushion-nak hívja... Pedig nem ugyanaz!
Áldozatára leső whoopie cushion. Ha ráülnek, hangos szellentő hangot hallat...
***
Beetetés hatására V. egyik kollégája a cégtől való távozásáig - március közepe - minden hétre rendelt egy fél rozskenyeret. A konfirmálási partira készült sütikkel elégedett vevőm mondta, hogy fotót készít majd mindenről, mert meg kell mutatnia a sütiket a barátnőinek, mert azok nagyon kiváncsiak voltak. Jön az elsőáldozási-konfirmálási időszak, remélhetőleg lesznek megrendelések... Azt hiszem, ez a legjobb módja annak, hogy az ember megrendeléseket szerezzen.
A weblapot meggusztálta néhány piaci kolléga, s V. csoportja, kaptam kritikát és ötletet, így hamarosan változik itt-ott a szöveg. A megjegyzéseiteket, kritikákat köszönöm! Öcsém rakott fel képet az egyik mézes házról, hamarosan térkép is lesz a piachoz, és majd áprilisban, amikor megyünk látogatóba, viszek mintasütiket, amikről majd készülnek fotók... s akkor felkerülnek a legjobban sikerült sütik is.
***
A weblapot meggusztálta néhány piaci kolléga, s V. csoportja, kaptam kritikát és ötletet, így hamarosan változik itt-ott a szöveg. A megjegyzéseiteket, kritikákat köszönöm! Öcsém rakott fel képet az egyik mézes házról, hamarosan térkép is lesz a piachoz, és majd áprilisban, amikor megyünk látogatóba, viszek mintasütiket, amikről majd készülnek fotók... s akkor felkerülnek a legjobban sikerült sütik is.
***
A tegnapi torokkaparásom mára enyhült, de V. még mindig beteg. Lehet, hogy haza is jön majd délben. Odakint nedves, nyirkos az idő, hideg is van, a tegnapi hóvirágnézés is elég szürkére sikerült a borús ég alatt. Az erős felindulásból tegnap kirakott három tömb patkányméregnek ma reggelre nyoma sem volt. Igazából nem az a bajom, hogy túrkál a komposztban, hanem az, hogy teleszarja a shed belsejét, és az ott lévő cuccokat.
Újabb tavaszi növények bukkantak elő a kertben: két kis fehér krókuszocska. A fagy megölte az egyik citromfácskát, a másik, a naposabb oldalon lévő még tartja magát. Ahogy tegnap láttam, nemcsak az én kertemben arasznyiak a nárciszok: Terry és Pat kertjében már jó pár korai Helleborus (hunyor) is virágzik, van sárga és lila, halványzöld és pirosas...
Újabb tavaszi növények bukkantak elő a kertben: két kis fehér krókuszocska. A fagy megölte az egyik citromfácskát, a másik, a naposabb oldalon lévő még tartja magát. Ahogy tegnap láttam, nemcsak az én kertemben arasznyiak a nárciszok: Terry és Pat kertjében már jó pár korai Helleborus (hunyor) is virágzik, van sárga és lila, halványzöld és pirosas...
Apám soproni kertjében ehhez hasonló Helleborus van, illetve a korán nyíló, lila virágú változat A hóvirágfajták közötti nüansznyi különbségekhez - be kell vallanom - elég vak voltam, de Pat külön nekem megmutatta a virágfejeken, miért is érdekesek: volt olyan, amelynek dupla szirma volt, vagy két virág lógott egy száracskán, volt olyan, amelyiknek négy szirma volt a szokásos három helyett. Voltak feltűnően zöld csíkozású szirmokkal, vagy ahol a virág töve egészen sárga volt... s volt olyan, amelyiknek fodros volt a szirma... A beszélgetés közben elhangzó sok latin név eléggé zavarba ejtett, mert én már arra is büszke voltam, hogy a közönséges hóvirág latin neve magamtól eszembe jutott: Galanthus nivalis. Apám büszke lehet.
Vannak olyan emberek, akiknek semmi, de tényleg semmi nem jó és az élteti őket, ha mindenbe beleköthetnek. Szerintem légy vele kedves és ne vedd magadra, úgysem változik meg :)
VálaszTörlésEz az öreg nyanyus szegény sajnos szánalomra méltó, képzeld el milyen lehet neki állandóan bosszankodni azon, hogy rajta kívül mennyire tökéletlen mindenki körülötte :)). Szerintem is vigyorogj a képibe és én még egy dolgot nem hagynék ki, a szép sütik mellől feltűnően elővenném az ő sütijeit és azt dugnám az orra alá, hogy ebből legyen kedves venni, mert a többi az mindenki másnak van fenntartva :))).
VálaszTörlés:-) Csibike és Erika, ez volt a terv :-) Mosoly és különsüti. Most már csak lelkierő kell a végrehajtásához...
VálaszTörlésAzt nem lehetne, hogy a néni székére (esetleg valami kis párna alá) whoopie cushiont rakjatok? Akkor meglenne a kellő jókedv...
VálaszTörlés